Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

14. A hős megmentő....

Hangos csattanással vertem ki Hallie kezéből a kardot. A lány látta rajtam, hogy feszült vagyok, de nem mondott semmit, felvette a kardját és folytattuk az edzést.
- A gyorsaság lehet előny, de lehet hátrány is. Oszd be az erőd. - mondta neutrális hangon.
Nem követtem az utasításait, csak vívtam, vívtam mintha az életem függne tőle. Hallie morgott valamit az orra alatt, majd egy egyszerű mozdulattal megcsavarta a kardját és kirepült a fegyverem a kezemből.

- Három napja edzelek Young! - bökött rá a mellkasomra. - Ha nem vagy hajlandó szót fogadni, tessék! - mutatott az úttest felé. - Ott a kijárat! Jó túlélést! - markolta fel a kardját és hagyta el az Arénát.

- Hall! - de nem fordult vissza.

- Azt hiszed nincs jobb dolgom, mint téged edzeni? Holnap megjönnek a 9-es bungaló lakói! - kiáltotta.
Felsóhajtottam és leültem a lelátóra. Legalább húsz percig csak a kardommal játszottam ahogy megfénylik a napfényben.
A legrosszabb, hogy Edmund az őrületbe kerget, az összes Athéné kölyöknek van egy különleges tehetsége. Az idegeimre mennek...
Elkezdtem szórakozni a koponyás karkötővel. Amikor egy vörös hajat láttam meg a szemem sarkából. Egy pillanatra azt hittem, hogy Hallie az. A lány megállt előttem, felpillantottam. Ez nem Hallie... Vörös haját egy zöld kendővel fogta hátra, a ruhája festék nyomokkal volt tele, egy rövid farmert viselt, ami ugyanolyan állapotban volt, mint a felsője. A bőre fehérebb volt, mint Hallie, az arca pedig szeplőkkel volt tele. A szeme nem kék volt, mint a Beckendorf ikreknek, hanem zöld. A negyvenben biztos benne volt már, tehát nem kéne lánynak neveznem.
- Azt hittem csak holnap jönnek meg a táborozók. - döbbent meg egy kicsit, de hamar sikerült mosolyt varázsolnia az arcára. - Biztos új vagy.
- Igen. Isabell Young. - nyújtottam a kezem. - Hádész lánya, Erisz unokája. És maga?
- Nyugodtan tegez. - fogadta el a kezem. - Én nem vagyok félvér.
- Akkor mit keresel itt?!
- Én vagyok az Orákulum, Rachel Elizabeth Dare.
Mi? De hisz Apa megátkozta Dephit, akkor, hogy lehet, hogy Rachel az új orákulum?! Az aszott múmiának kéne lennie!
- RACHEL! - ugrott a nő nyakába Lucy.
- Á! Lucy. - ijedt meg a nő. - Hogy vagy? É a többiek?

- Mindenki itt van a táborban, kivéve persze Anya és Apa, de ehhez már hozzá szoktunk. - vonta meg a vállát a kislány.
- Engem meg se ölelsz? - állt meg mellette Edmund.

- Ed... - érintette meg az arcát. - Egyre jobban hasonlítasz apádra. - ölelte meg a fiút.
- Sokan mondják.
- És, hogy van a... - lenyelte a szót, amikor rájött, hogy én is itt vagyok. - Az.
- Ugyanúgy. Mióta visszajöttünk kevesebbszer.

- Az jó, az nagyon jó. Hogy hogy ilyen korán visszajöttetek? Általában én, Kheiron és Mr. D vagyunk az elsők.

- Szörny támadás New Yorkban.
- Megjött Kheiron? - vette ki a mondatból az egyetlen lényeget Lucy.

- Igen, Picur. - Lucy futásnak eredt a Nagy Ház felé - De vigyázz! Nincs jó kedvében! Clarisse és Charles is itt van.

- Oké!

- Picur? - kérdeztem véletlenül hangosan.

Rachel megvonta a vállát, majd Edmundra pillantott.

- Amikor még kicsik voltak, én voltam néha a babysitterük, csak miután vagy 8 próféciát mondtam nekik. Inkább nem vállaltam el, még mielőtt valami rosszat mondanék.

Edmund felhorkant.
- "Női démon lelke kaszása" - mondta.
- A próféciák több értelműek. - ellenkezett Rachel.

- Mert a lelke kaszását olyan sokféle képen lehet értelmezni.
- De nem biztos, hogy...