Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

27. A föld alatti élet

A fejem alatt besüppedt valami. Olyan puha volt. Lehet, hogy most vitt el másodjára a sötétség? Lehet, hogy megint apánál vagyok?
Beszippantottam a levegőt az orromon. A levegőben kakaó és kávé illata terjengett. Nem, ez nem az Alvilág, az tuti!
Valamivel az arcomhoz értek, bele telt pár másodpercbe mire rájöttem, hogy meleg és akárcsak az amin fekszem puha.
- Izzy... Hogy jutottál ilyen messzire? - a férfi hangja meleg volt, kicsit érdes is, de ennek ellenére felismertem.

- Luke... - motyogtam.

- Sss. Jobb, ha pihensz. Bár nem mintha valaha is hallgattál volna rám. - éreztem, hogy mosolyog. 

Kinyitottam a szemem. Az ablakon keresztül fény tőrt be a helységbe. 8 körül járhatott. 
A férfi kék szeme a szokott volt, kicsit gúnyos, de vidám, pont mint Kronosz előtt. Szőke haja, Annabethel ellentétben, egy ősz csík sem tarkította. A bal szemétől a szája sarkáig még mindig ott volt a heg. De még mindig szívdöglesztően nézett ki. 

- LUKE! - ugrottam a nyakába. - Annyira hiányoztál! 
- Te is nekem Izzy. - várjunk csak!
- A kígyónő!  Edmund! Hallie! Velük mi lett?! Ugye nem történt semmi?

- Hé! Hé! Pokol hercegnője, nyugalom! Mind a ketten jól vannak! Lent vannak a konyhában. Éppen reggeliznek.

Szóval ezért van kakaó illat!
- De... Mégis mi történt? - faggattam Lukeot.

- Csak... hát. Volt a környéken dolgom és elég feltűnően lógtatok a lámpán, egy igen kényelmetlen pózban, úgyhogy segítettem.

- Aha. Persze. Én is mindennap ilyen környékre járok mekizni.

- Szemét! - lökött vállon Luke.

- Mit kerestél ott? - ültem vissza az ágyra, amin eddig aludtam.

- Legyen annyi elég, hogy arra felé volt dolgom. - mondta végül.

- Lennél kedves beavatni? - kértem.

Luke mogorván körbe pillantott a szobában. 
- Hosszú történet Izzy.

- Ugye nincs köze Kronoszhoz?

Luke hirtelen felkapta a fejét.

- Él?! Tudtam! Éreztem! De már régóta érzem....

- 15 éve? -  mentem biztosra.

- Inkább 16. - ült le mellém.

A szoba, nem tudom, hogy nem tűnt fel eddig, de eléggé gyerekes volt. A falakon valamilyen rajzfilm figurák voltak. Hiába lógott pár helyen valamilyen fegyver, nagy valószínűséggel igazi. Nagyon nagy volt a rumli. Egy csomó nem ide illő tárgy hevert a földön, az ablakpárkányon és a padlón. 

- Ez... a te házad? - kérdeztem óvatosan, miközben lemásztam az ágyról.

- Igen. - biccentett - Menjünk Edhez és Hallhez.

. Rendben.

A ház két szintes volt, nem volt olyan nagy, mint Edmundék háza, de nekem nagyon tetszett. Feltűnően sok görög, római, és egyiptomi dísz volt. Többnyire képek.

Odalentről beszélgetés zaja szűrődött fel. 
- Nem! Nem! - rázta a fejét Ed, miközben méltatlankodva szenvedett, de egyáltalán nem volt sem ellenszenves, sem dühös. 
- De! Annie is megmondta! - nevetett fel Hallie.

- Persze, Joe pedig modellkedni akar... - gúnyolódott Ed.

- Min folyik a vita? - ült le az asztalhoz Luke.