Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

74. A kém

Az éjszaka sötétjében a sosem alvó Manhattant néztem. A hotel ablakánál lévő székben ülve a lámpákat tanulmányoztam. Megvilágították az utcát, de a házak sötétbe burkolóztak. Furcsa volt így látni a várost. 

Mellettem Hall a laptopja előtt szarakodott a város kameráinak feltörésével. Másodpercenként, mondta a legcifrább káromkodásokat, onnan tudtam, hogy nem megy neki. Egy ideig elidőzött rajta a tekintetem. Vajon mennyi mindent rejteget még előttem ez a lány, akit a legjobb barátnőmnek vallok? Kék szemei koncentráltak a gépre, olyan gyorsan mozogtak az ujjai a billentyűzeten, hogy csak a kattogó hallokat hallottam, majd a szóköz, vagy az enter hangját. Vörös haját egy kontyszerűségbe fogta a feje tetejére, hogy ne zavarja. Rickig azt hittem, hogy kiismertem már Halliet. Tudom, hogy gyűlöli a szerelmet, mert elvből taszítja magától. Kiszámíthatatlan. Fiús a jelleme és mégis gyönyörű. Ő nem ken magára annyi sminket mint Annie, nem fáradozik a kinézetével és még így is szép. Ugyanakkor arcátlan, vakmerő és merész. De ez a gyilkos énje... ez valahogy nem szerepelt a listámon. 

Újra a város felé fordultam. De számomra ez a Manthattan túl nyugodt volt, úgyhogy nyújtózkodva felálltam. 

Hall megint káromkodott egy cifrát és idegesen lecsapta a laptopja fedelét. 

- A rohadt életbe! Ez az istenverte város! Nem igaz, hogy rászabadítok, 16 vírust a gépre, ráadásul nem is akár milyeneket, és a tűzfalat meg se gyengíti! 

- Mit vártál? 

- Azt, hogy azt a - igen, káromkodás. - Tűzfalat, valahogy fel lehet törni!  De nem! - Újabb káromkodás, meg még egy. 

- Szerintem inkább segíts Peternek a sebesülteknél. Szerencsétlenre rálépett Susan és eltörte a csuklóját. - húztam el a számat. 

- Lehet, hogy azt kéne.... Izzy. - állt fel és lépett az ablakhoz. - Ha Rick igazat mondott és Kronosz tényleg felhozta őt... Hogy győzzük le? 

Kellemetlen csomó keményedett meg a torkomban. Hallie tekintete fátyolos lett. Hirtelen pördült meg és egyenesen a szemembe nézett. 

- Ha a te véred hozta fel... Akkor a te véredet akarja. Mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. Tartarosz... - amint kimondtam a nevét, a terem azonnal feketévé változott a szemem előtt, a talpam alatt Tartarosz vére lüktetett. - Tényleg. Fogalmam sincs mit fogok kezdeni, ha rám támad. - az órára pillantottam 22.30, ha megakarom tudni, hogy ki a kém, lassan indulnom kell. - Megyek lefekszem aludni. Ne maradj fent sokáig! 

- 4-től őrségben vagyok, úgyhogy én is megyek. 

A folyóson csendben haladtunk egymás mellett. Hallie bement Anniehez az egyik hotelszobába. Én pedig a vele szemben lévőbe. Bezártam az ajtót magam után, majd az ablakhoz sétáltam és kibámultam az ablakon. Alattam volt egy erkély. Kinyitottam az ablakot, majd a párkányra álltam és megcéloztam a lámpa oszlop vékony árnyékát. Aztán elléptem a párkányról. A szél a pólómba kapott, a lábammal pontosan az árnyékba zuhantam, onnan pedig az egyik teher autó mellett bukkantam fel. Megigazítottam a ruhám és a Williamsburg híd felé indultam. Halkan lopóztam végig a kihalt kísérteties utcákon. Úgy ismertem Manhattan sikátorait, mint a tenyeremet, pontosan tudtam merre kell levágnom az utat. 

A hídtól nem messze megálltam és leguggoltam a ház árnyékába. A combomról levettem a tőrömet a rögzítővel övvel együtt és megnyomtam a markolata díszítését, hogy ne vegye észre Ingrid a penge villanását a sötétben. Kétlem, hogy a lány olyan óvatlan lenne, hogy nem hatástalanítaná valahogy a Vadászokat. A jégen nem fog támadni. Mivel az egész fehér, így a sötétben mindent észre lehet venni körülötte, halvány kék derengése miatt.