Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

9. Kicsit meghalunk

Éles karmok vájtak a két karomba, majd a lábam elereszkedett a földtől, és a levegőben voltam. Ha van dolog amit a tengernél jobban utálok, az a  repülés. Mért nem lehetne a föld alatt utazni, mért víz és ég?

- Cora! - kiáltotta odalentről Edmund.

Lenéztem. Kár volt! Először is vagy 30 szörny vette körbe a házat, másodszor, halál félelmem lett. 
Cora egy íjat tartott a kezében és fölém célzott vele. 
- Ne! Ne! - kiabáltam.
Az nyilat kilőtte, ami sisteregve szelte át a levegőt, és telibe találta a szörnyet. A lény felsikoltott és eleresztett, egy hárpia volt. Így viszont túlságosan is gyorsan közeledett a talaj. Edmund csinált egy mozdulatot, mire a víz a medencéből életre kelt és mint egy vízi csúszda elkapott, lesiklottam rajta és két lábra érkeztem a medence mellé, még csak vizes se lettem!
- Jól vagy? - kérdezte Ed.

- Ja, de körül vettek! 20-an tuti vannak, jó ha nem többen is. - keresgéltem a zsebemben a koponyás gyűrűmet. Megnyomtam a koponyát és azonnal karddá változott az ékszer. 
Ed! - sápadt el Lucy és a medence víztükrére ugrott a talpa alatt azonnal megfagyott a víz, felemelte a mind a két kezét, majd célba vett valamiket. Egy csomó jégcsap lőtt ki a vízből, sikításokat hallottunk, majd sorban érkeztek a hárpiák félholtan a földre, majd mikor kilehelték a nem létező lelküket, elhamvadtak.
Újra hallottam a sziszegő hangot.

- Gorgók? - kérdezte Joe. 

- Nem - hallatszott egy nevető hang.

- Medúza! Szemet becsukni! - kiáltotta Annie.

Össze szorítottam a szemem. De Medúzával találkozott Kronosz! Az aljas utánunk küldte a szörnyeit! 
Egy nagy csattanás hallatszott, majd Edmund nyögő hangja, aztán lábdobogások, nagyon kiakartam nyitni a szemem.

- Maradjatok csendbe. - suttogta Cora.

A szemem sarkából rá sandítottam felhúzott íjjal kereste a sziszegő hang forrását, mindezt csukott szemmel.

- Cora ne lőj! - futott be Ed a házba.

Valami kilökte a lábamat, és a földre estem, a sziszegő hang megszűnt. 
Kinyitottam a szemem. Medúza sehol, ahogy Edmund sem.

- Hol van Ed? - kérdezte Hall.

- Inkább magaddal törődj. - vágta le egy Pokol fajzatnak a fejét Susan.

- A pajzs! Beakarja kapcsolni! - hajolt el egy másik hárpia elől Lucy.

- Na jó! - tűrte fel a pulcsija ujját Emily - Amúgy is elvoltam puhulva. - egy álló fáklyát vett fel és azzal indult el a pokol fajzatok felé.

A többiek se voltak restek, Hall lángba borította az egész testét és úgy harcolt két mantikorral. Annie csak folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem akarsz bántani, és békén hagysz! Működött neki! Fogalmam sincs, hogy miért de működött neki! Az összes szörny elkerült. Cora nyilakkal bombázta a szörnyeket. Susan a kardjával aprította őket, Peter szintén. Joe megidézett egy csomó csontváz harcost, szóval Hádész unoka, akkor Nico fia. Rose is éppen egy matikorral harcolt. Lucy Jake-el támadta a hárpiákat. Michael-ön nagyon megdöbbentem, szőlő indákat tud kilőni a kezéből, pókember, szőlő kiadásban! Dia felrepült a ház tetejére és... villámokat zúdított a rémségekre.  Zeusz és Hádész?! Azt, hogy?! Jó nem kell részletezni tudom, hogy, de mégis, ezt, hogy engedhették?!
- Segítek Ed-nek! - kiáltottam Hallie-nek. 
A Héphaisztosz csaj bólintott és tovább harcolt. 

Berontottam a házba, a földszinten egy csomó szörny állta az utamat, felemeltem a kardom és elkezdtem őket aprítani, szerencsémre, csak pár kígyónő volt, ha a bika fejű barátunk ideér, akkor lesz nagy balhé. A pince ajtó tárva nyitva volt, végre valami sötét hely. Földre szegezett tekintettel leloboztam a lépcsőn. Edmund a falnak háttal állt, a kardja tőle két méterre a földön, a szemei csukva voltak. Előtte Medúza állt, a sok kígyó a haja helyén próbálta rábírni Ed-et, hogy nyissa ki a szemét, a kígyók harapdálték az arcát, Medúza pedig varázsbeszédet vetett be, Annie-nek is ez a képessége! Felemeltem a kardom és mögé kommandóztam, de jó, hogy modern a ház, így nem nyikorgott meg alattam a lépcsőn. 
Bocs Kronosz, de ha megakarod kapni Ed-et akkor nem hagyhatom, hogy Medúza kővé dermessze. 
Mire a haja jelzett, hogy van valaki a közelbe már lendült a kardom, a nő feje pedig lerepült a helyéről. 
- Kinyithatod a szemed, elintéztem. - dobtam a pulcsimat a fejre.

- Kösz. - sóhajtott fel Ed.

- Évzárós ajándékot? - emeltem fel a csomagot.

- Dobd ki! - rohant az kapcsoló szekrényhez. - Várj ne, valamivel le kell állítani a szörnyeket dugig van a ház. Úristen mit fognak Anyuék ehhez szólni!

Megnyomott egy gombot, mire a vezetékek sisteregni kezdtek, majd egy kisebb robbanó hangot hallottunk.

- Ennek így kell működnie? - kérdeztem.

- Nem! Basszus ennek is most kell tönkre menni! Egy hete rágjuk Anyával Apa fülét, hogy kéne az okos otthon rendszert, amit Hall és az apja fejlesztett ki! De nem! A fené... Hiszen egy technológiai zseni van a házamban! Izzy hívd ide Hallt, addig én keresek szerszámokat.

Felrohantam a lépcsőn, a kezemben a fejcsomaggal.

- Hall Ed-nek kellenél! A pajzs felmondta a szolgálatot. Annie, tessék - nyomtam a keébe a fejet.

- Ebben meg mi van? - akart belenézni, de rácsaptam a kezére.
- Medúza feje.
- Ó. Oksi!

- Hall igyekezz már! - kiabálta Edmund odalentről.

- Elfoglalt vagyok! - ordította vissza Hall, aki még mindig lángolt. 

Az egyik mantikor maga és a medence közé szorította. A lény meglendítette a farkát, mire Hallie arrébb ugrott, de a szörny felágaskodott és a mancsával végig szántott rajta, azonnal fel is ordítottak, a szörny az égési sérüléstől, Hallie a karmoktól. Ráadásul a szörny kilendítette az egyensúlyából, így a vízben kötött ki. 
Egy másik mantikor engem pécézett ki magának. A kardommal kivédtem a farkát, gyűlölöm ezt a fajta szörnyet, ember fej, oroszlán test, és mérgező farok, plusz hála a szaporodásnak, pár már denevér szárnyt is kapott, mondhatom remek. Az én példányomnak szárnya hála az égnek nem volt. Hátra ugrottam a mancsa elől... most kéne két kard! 

Körbe pillantottam, mindenki fárad, Hall kimászott a vízből, viszont nem tudta használni az erejét, a víz totál kioltotta.
- De jó, hogy a tűzálló fürdő ruhába jöttem. - motyogta az orra alá.

- Húzz már le segíteni Ed-nek! - kiáltottam rá.

Hall elrohant mellettem. 
A mantikor kiütötten a farkával a kezemből a kardom. A hátamra estem, a lény rám ordított.
- Fúj... ismered a mentolos fogkrémet? - undorodtam le. 

Lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom, a lény a farkával akart eltalálni, balra gurultam, majd jobbra. A tenyerem megfeszült, ne, ne, most ne! Bármikor csak most ne! Kétségbe esetten szorítottam ökölbe a kezemet, az ujjaimból a fekete füst kezdett előbújni. 
- Nem használhatod ezt a képességet!
- Mért? - kérdeztem Hádésztól.
- Mert a káosz mindent elemészt, ahogy téged is.

Ha mindent elemészt, akkor a szörnyeket is. Szétnyitottam a tenyerem és a szörnyre irányítottam. A fekete füst örömmel távozott belőlem. A mantikor még egy utolsót üvöltött, aztán magamba szívtam őt. Azonnal erősebb lettem, lehunytam a szemem és koncentráltam, hirtelen minden Tartaroszból származó lényt érzékeltem a ház körül. Felpattantam és nem hagytam, hogy az érzés elszálljon. Minden lelket érzékeltem Edmund-ét és Hallie-ét odalent. Ahogy Hall szerelte a pajzsot miközben Edmund apját küldte el melegebb éghajlatra. Eközben Ed hátulról fedezte őt. Egyszerűen, mindenkit láttam. Felsóhajtottam és kiengedtem magamból a káoszt, gondosan ügyeltem, hogy a többieket, nehogy magamba szippantsam. Hamarosan az egész házat ellepte a füst, de én irányítottam, nem engedtem, hogy mást felfaljon, csak a szörnyeket. Odalent a csata abba maradt. Mikor már nem éreztem több szörnyet vissza szívtam magamba a füstöt. 
Eddig nem is éreztem mást, csak az energiát, most meg, mintha elszállt volna minden erőm, összeestem. Valaki a karjába vett és levitt a tetőről, gondolom Dia lehetett, csak ő tud a társaságból repülni. Lefektettek valami puhára, és kész utána nem éreztem semmit.