Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

21. Küldetésre megyek

Ez egy rövid fejezet lett, sajnálom, hogy mostanában ritkán van új rész, de sokat kell tanulni. Nem ígérek semmit, de vasárnapra igyekszek új részt hozni! Ha valakit érdekel egy új PJ sztori, elkezdtem az Aranyvért.

A napok iszonyatosan lassan teltek, Edmund már három napja ki sem dugta az orrát Hallietől. Ebédnél egyedül ültem a pavilonba, direkt a tömeg után jöttem. Az egyik nimfa odajött hozzám és leült mellém. 

Felpillantottam rá. 

- Igen? - kérdeztem.

Letett elém egy tálcát. 

- Cora azt kérte, ezt adjam neked oda, és ezt. - vett elő egy üzenetet. 

Szétnyitottam a lapot. Gyorsan magamba tömtem azt a két falat kaját, majd felmarkoltam a tálcát és a gyengélkedőbe mentem. 

Odabent Edmund ugyanott ült mint három napja. felmordultam és leültem mellé. Egy ideig Hallt figyeltem. Az arcán a zúzódások kezdtek begyógyulni, egy nagy kötés volt a fején, és a karjain. Egy kicsit olyan volt, mint Emilynek amikor bokszol.
- Egyél. - toltam Ed elé a tányért.

- Nem vagyok éhes. - felelte.

Arébb tettem az ételt és leguggoltam elé, lazán megtámaszkodtam a térdén. De Ed szart a fejemre. Jó erősen beleállítottam a térdkalácsa fölé a könyökömet.

- Aú! - méltóztatott végre rám figyelni.

- Ne ostorozd már magad! Inkább egyél. Hányszor kell még elmondanom, hogy jól van? - de jó... kezdek úgy beszélni mint egy felnőtt...

- Akkor mért eszméletlen három napja?!
- Tudod a választ. - feleltem.

Edmund csak a szemeit forgatta. - A teste legyengült, sok vért vesztett, ezért ki kell pihennie magát.

 - Okos fiú... - gúnyolódtam.

- Most te komolyan?!

- Csak nézz magadra. - pattantam fel. - Itt ülsz három napja és várod, hogy Hall felébredjen. Igen, miattunk volt. - már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de folytattam - Szerinted én minden áldott nap a bocsánatodért esedezem? Nem. Mit akarsz, hogy felébredjen és az első szava az legyen hozzád, hogy mért nézel ki úgy mint ez a vámpírcsaj? - böktem magamra.

Edmund elmosolyodott, mire az én szám és mosolyra görbült, jól esett, hogy végre nem a negatív Edet látom.

- Meglepő, hogy ennyire kiismerted őt. - mondta még mindig mosolyogva.

- Nem értek az emberekhez Ed. - ültem vissza mellé. És felé emeltem a tálcát.... megint....
- De az anyáskodáshoz igen... - vette az ölébe a tálcát. - Ki küldte? Lucy? Peter? Susan? Vagy Cora?

- Cora. - feleltem.

- Fura, hogy nem Lucy. - vette a kezébe a villát és végre elkezdett enni. 

- Kheiron nem sokkal Hallie esete után elküldte kintre, Cora öccsével. 

Döbbenten felpillantott. - Kis mázlista, úgy mennék már egy küldetésre. De Kheiron a két évvel ezelőtti balhénk óta nem engedi.
Ravaszul csillogó szemmel rá néztem.

- Tudod... Van egy próféciám...

- Hallgatlak. - nézett rám ugyanazzal a vidám tekintetével. 

- Kheiron küldetésre akar indítani. Hall velem jön, majd ha felébred. Elkísérnél?

- Előbb a próféciát, Hófehérke.