BTS JiKook Yaoi

24

(Jungkook szemszög)

Az ajtó kinyílt és Hoseok lépet be.

-Kook...-nézet körbe a szobába ahol ott voltak a tűk és a heroinos zacskó.- Úristen mit csináltál!?- rohant oda hozzám.- Mond hogy nem lőtted be magad.

-El kell felejtenem.-nyöszörögtem.- Muszáj. Hisz arra kért. Elcsesztem, Hobi.- Karoltam belé-Mindent elcsesztem. 

-A drog nem megoldás!- kiabált vele.- Gyere feküdj le.- Húzott fel, de közbe meglátta a vénámnál a szúrás nyomokat. Elhúzta a száját majd befektetett az ágyba.-Nem mondom el a többieknek. De ígérd meg hogy többet nem csinálsz ilyet.- nézett rám szigorúan mire én csak bólintottam egyet. Sóhajtva ült le a a másik ágyra.- Gondolj Jiminre.... mit szólna hozzá ha megtudná.

-Pont miatta csinálom.- morogtam.

***

Azóta a beszélgetés óta sok minden történt. Egyszerűen nem tudtam leállni. Folytattam a drogozást. A szervezetemnek már szüksége van rá...és nekem is. Jobban teljesítek a színpadon és Jimint is sikerül olyankor kicsit kizárnom a fejemből. Mindig pulcsit vagy bőrdzsekid viselek hogy a srácok ne lássák a tűszúrásokat. Viszont a Kiotói koncert után a hotelszobába nagyon rosszul lettem. A wc előtt ültem és folyamatosan hánytam, a hideg rázott és fájt mindenem.

-Tessék ezt idd meg.- Jött be Hoseok egy pohár vízzel meg gyógyszerrel. Elfogadtam tőle és meg is ittam a vizet meg be vettem a gyógyszereket. -Szólok Sejinnek.- Ment volna el de én megfogtam a lábát.

-Nee...nyöszörögtem.- Ne szólj senkinek, már jobban vagyok. Cs..Csak egy kis pihenés kell.- erőltettem mosolyt az arcomra.- Hoseok nagyot sóhajtott és elgondolkozott. Látszott rajta hogy nagyon töri a fejét, én pedig azon imádkoztam hogy nem szóljon senkinek mert akkor tuti kórházba visznek ott pedig lebukok.

-Jól van. De ha holnap se leszel jól akkor szólok a többieknek. -mondta mire én csak bólintottam. Felsegített a földről és az ágyra ültetett. Levette a dzsekimet amit élősszőr  fel se fogtam. Teljesen elfelejtettem a "nyomokat". Akkor tudatosult bennem hogy "hoppá ezt nem kellet volna" amikor láttam hogy Hope elszörnyedve nézi a karom.

-Baszki...-morogtam és azonnal eltakartam a kezem.

-Jungkook...-suttogta.- Mit..mit csináltál? Uram isten.-kapta szája elé a kezét.- Ezért lettél rosszul!- elkezdett idegesen mászkálni fel-alá.- Jungkook gondoljál már Jiminre! Szerinted ha egyszer annyira rosszul leszel hogy kórházba kerülsz vagy túladagolod magad mi lesz vele!? Mit fog tenni! Gondolkozzál már! Nem csak magadnak ártasz hanem mindenkinek! Ne legyél ennyire önző!-kiabált

-Hyung...ígérem leszokom. Soha többet nem adom be magamnak esküszöm!- Mondtam és ki is vettem a zsebemből meg a táskámból  a kis csomagot és eldobtam.- Csak kérlek ne árulj el!- néztem rá könyörgően.- Kérlek, nem tudhatják meg. Főleg nem Jimin.- könnyesedett be a szemem.- kérlek.- suttogtam.

-Figyelj Jungkook.- guggolt le elém és megfogta a térdem.- Nem mondom el nekik.- szemeim felcsillantak.- De tényleg szokj le oké? Mostantól soha többet nem hagylak egyedül és együtt megoldjuk ezt rendben?

-Oké...- töröltem meg szemeimet.

-Azokat meg kidobom vagy elégetem nem tudom....- mutatott a zacskókra.- Van még máshol is?

-Azt hiszem...-szipogtam.- hogy az egyik kabátzsebemben van még.

-Jól van akkor azt is elveszem. Most pedig aludj.- mondta és össze szedte a kis zacskókat én pedig befordultam a fal felé. Gondolataimat megint Jimin töltötte ki. Ezért utálom mikor nincs bennem szer. Olyankor mindig szenvedek. De nem érdekel inkább én szenvedjek mint sem hogy Hoseok vagy a többi Hyung és....Jimin. Lefogok szokni. Nem akarom hogy a drog által legyek jobb énekes és táncos. Csak azért mert olyankor felszabadultabb vagyok. Soha többet nem fogom használni.