BTS JiKook Yaoi

2/26

(Jimin szemszög)

-Hé Kook!-szólítom meg a mellettem fekvőt.- Ezt láttad?- mutatom felé a telefonom.- A Gods-ot kirúgták. Ennyi volt a karrierjük.- nevetek fel.

-Háh..-horkant fel.- Megérdemlik.-mondja majd tovább telefonozik. Én is így teszek. Oké ez így elég fura. Ahelyett hogy egymással foglalkoznánk telefonozunk. Lerakom a telefonomat az éjjeli szekrényre majd rámászok Kookera. Semmi. Még csak rám se néz. Ráhajtom a fejem a mellkasára és átölelem. Alig telik el egy perc megérzem kezét hátamon ahogy elkezd simogatni. Felsóhajtok és becsukott szemmel élvezem gyengéd törődését. Érzem hogy kicsit elfordul, majd hallom ahogy leteszi a telefonját. Bele csókol hajamba és másik kezét is a hátamra vezeti. Kinyitom a szemem és felnézek rá. Elmosolyodik majd kezét levezeti fenekem alá és kicsit feljebb húz. Szólásra nyitom a szám de Kooke telefonja megszólal. 

-Hahh..értesítés.-mondja. Gyors elveszi a telefont és feloldva a képernyőzárat  megnézi. Arca lefehéredik, élősszőr a sokk majd a düh jeleit látom rajta. 

-khm..mi az?-kérdezem meg miután kicsit megköszörültem a torkom.. Felém fordítja a telefont. 

ismeretlen: Még nincs vége.

Ajkaim szét nyílnak és kissé rémülten eltátott szájjal nézek Kookera, aki csak lerakja a telefonját és magához ölel.  Belebújok mellkasába ő pedig tovább simogatja hátamat.

-Soha nem lesz ennek vége? -kérdezem motyogva.- Miért nem tudnak békén hagyni minket? Miért nem élhetünk békés, normális életet!?-ülök fel már-már pánikolva.

-Nyugodj meg.- ül fel ő is és megint megölel. 

-Jungkook, ezzel csak még jobban felidegesítesz.-toltam el és a fürdőszobába mentem. Kinyitottam a kis tükrös szekrényt és kivettem egy szem nyugtatót. Egyikünk sem szedi rendszeresen, csak néha kell, mint például most is.

-Jimin.-jelent meg az ajtóban Kook, majd elfintorodott mikor meglátta a kis dobozt. Csak oda jön hozzám és megölel. Könnyeim utat törnek maguknak és zokogva szorítom magamhoz Jungkook-ot.

-Mi történt?-Jön sietve Taehyung.

-Kaptam egy névtelen üzenetet, miszerint "még nincs vége".- mondta Jungkook mire V halkan elkáromkodta magát.-Gyere feküdj le.- nézett le rám Kooke. Én csak bólintottam és egy szó nélkül a szobánkba indultam. Be feküdtem az ágyba, Jungkook betakart és nyomott egy csókot a homlokomra. 

-Szólj ha felébredtél.-csak bólintottam és a fal felé fordultam. Jungkook leengedte a redőnyöket és még a sötétítő függönyt is elhúzta. 

-Köszönöm.- motyogtam. Még hallottam ahogy az ajtó csukódik majd elmerültem az álmok világába.

***

Laposakat pislogva ébredtem fel. Nem tudom hány óra lehet. Felülök és körbenézek. Jungkook nincs itt. megnézem a telefonomon hogy mennyi az idő. Fél 6. Jó sokat aludtam.  Kikelek az ágyból és megindulok lefelé a lépcsőn.

-Nem tudom, de Jimin már nem bírja ezt a folyamatos idegeskedést. -Hallom meg Jungkook hangját. Megállok és hallgatózni kezdek. Tudom nem szép dolog, de hát na. 

-De akkor mit akarsz csinálni?- kérdezte Tae, ha jól hallottam. 

-Nem tudom..-sóhajtott.- Lehet jobb lenne neki nélkülem. Hisz..

-Na ezt most azonnal felejtsd el!-rongyoltam oda.

-Jimin?- lepődött meg mind a három. Jin hyung  is ott volt. 

-Már megint ezt akarod velem csinálni Jungkook!?-kiabálok vele. -Egyszer már megcsaltál, sőt..már volt hogy teljesen ridegen viselkedtél velem. Oké...azt megértem hogy miért volt..-gondolkozok el.- De akkor is!-nézek újra szemeibe.

-Én..csak nem akarom hogy szenvedj. Amióta együtt vagyunk folyamatosan csak rossz dolgok történek.-emeli meg kissé ő is hangját.

-És attól jobb lenne ha szakítanánk?-kérdezem feszülten. 

-Nem tudom..-sóhajtott.- Lehet.- teljesen ledöbbenek. Ezt..ügye nem? Nagy levegőt veszek és be csukom a szemem. Nyugodj meg Jimin. Most nem szabad gyengének lenned. Kinyitom a szemem és lenézően nézek bele Jungkook fekete íriszeibe.

-Jól van. Akkor legyél gyáva JeongGuk és hagyj el!...megint..-mondom és a lépcső felé indulok. Az aljánál megállok és vissza nézek rá. Sok mindent látok az arcán, megbánás,kétségbe esést, félelmet...de nem számít.Most lett elegem ebből az egészből.- Csalódtam benned.-mondom még neki utoljára majd felmegyek  a szobánkba és elkezdem össze pakolni a cuccomat. Már az utolsó ruhadarabokat tömöm bele egy táskába mikor JK benyit. 

-Jimin én...-kezdené de félbeszakítom.

-Nem akarom hallani!-mondom ridegen.

-Mit csinálsz?-kérdezi pár perc után.

-Mint láthatod pakolok. Vissza megyek az eredeti szobámba Hoseokhoz. Szegény úgy is egyedül van, és amúgy is elhanyagoltam mostanában a többieket, de főleg Hoseokot.-mondom és közben egyre idegesebben tömöm be a táskába a ruhákat.-Tudod..mi mindig is jól megértettük egymást Hobival. Most meg aztán főleg megfogjuk.- célzok arra hogy cserben hagyott. 

-Jimin...-szólal meg kissé rekedtes erőtlen hangon. 

-Viszlát Jeon.- mentem ki a szobából.

Tudom rövid lett. Ne haragudjatok. Ígérem a következő már jóval hosszabb lesz. Legalább 1500 szavas.  Bocsánat hogy ilyen sokat kellet várni de nem volt semmi ötletem.