BTS JiKook Yaoi

2/14 + kihívás

(Jimin szemszög)

-Tehát össze foglalva. Soha életemben nem nyúltam semmiféle kábítószerhez és soha nem is fogok. A vér vizsgálat is kimutatta hogy tiszta vágyok és semmilyen drog nincs a szervezetem.-mondta Jungkook az interjún. A vér vizsgálaton valójában az én véremet vizsgálták meg és annak a vérképét mutatták meg a sajtónak. Mivel nekem is A a vércsoportom.-Köszönöm a figyelmet.- hajolt meg és lejött a színpadról. Biztatóan mosolyogtam rá és kitártam a karjaimat amikbe egyből bele vetette magát. A többiek és körénk gyűltek így végül egy csoportos ölelés lett belőle.

-Most már nem lesz semmi baj.-Borzolta össze Namjoon a haját.

-Remélem.- mondta Kooke. Beszálltunk az autóba ami haza vitt minket.-Végre itthon.- ültem le a kanapéra és kilazítottam a nyakkendőmet.

-A..anya?-hallottam meg Jungkook hangját. Azonnal oda kaptam a fejemet. Éppen telefonált ezek szerint az anyával.

-Nem, hisz te is láttad.-mondta kétségbe esetten.-Tényleg nem!-vált sírossá a hangja.- Nem sírok...tudom...nem.. any-nem tudta befejezni mert rányomták a telefont. Jungkook a falhoz vágta a telefont és térdre rogyott. Azonnal felpattantam és oda siettem hozzá.

-Hé...Kooke, néz rám..-próbáltam fel emelni a fejét de folyamatosan eltolta a kezemet és közbe keservesen folytak a könnyei.- Jungkook kérlek.

-Hagy...-nyöszörögte. Közben a többiek is körénk gyűltek.

-Tessék?-kérdeztem vissza.

-Hagyjatok!-kiabálta majd felszaladt a szobájába és bevágta az ajtót. Lesokkolódva össze szorult szívvel és gombóccal a torkomban térdeltem a nappaliban.

-Jimin...-húzott fel Yoongi.- Gyere ülj le.-ültetett le a kanapéra.

-Ne aggódj meg fog nyugodni. Csak most egy kis magányra van szüksége.-Simított a hátamra Jin.

-Persze...-mondtam. A hangomban nem volt semmi érzelem, amin még én is meglepődtem. Kicsit megköszörültem a torkomat és úgy mosolyogtam fel a többiekre.- Majd később beszélek vele. Most inkább hagyom hogy had nyugodjon le.

-Jimin. Szólsz Jungkooknak?-kérdezte Jin miközben megterített. Azóta se jött le a szobájából, ami hát eléggé aggaszt. Bólintottam és gyorsan felmentem az emeletre. Bekopogtam az ajtón majd benyitottam. Az ágyán ült és telefonozott. Rám se nézett. Felmásztam mellé az ágyra de még akkor sem volt hajlandó figyelni rám. Most vagy ennyire belemerült vagy direkt levegőnek nézz. Kivettem a telefont a kezéből és mosolyogva ajkaira hajoltam. Nem viszonozta. Kétségbe esetten pillantottam rá mire ő csak vissza húzott és nyomott egy apró csókot a számra. 

-Mi az Mochi?- mosolygott.

-Fhú de szemét vagy!-ütöttem meg.- A frászt hoztad rám.-Jungkook csak nevetett rajtam és újra az ajkaira húzott. A hosszú szenvedélyes csókunkat apró rövidebb puszik követték. 

-Gyere enni.-mosolyogtam.

-Mmmm...jó.- csókolt bele nyakamba majd elkezdte harapdálni.

-Nee Kook...-nevettem.-mit csinálsz?-toltam el egy kicsit.

-Hát eszek.- vigyorgott. 

-Engem?-húztam fel egyik szemöldököm.

-Igen, sokkal finomabb vagy mint amit Jin főz.- markolt bele fenekembe mire egy kicsit megugrottam.

-Hallottam ám!- halad el a szobánk előtt Jin. Erre mind a ketten felnevettünk.

-Nah gyere.-keltem fel és húztam magammal őt is. Lent aztán megebédeltünk majd vissza mentünk a szobánkba. Ott aztán az ágyra feküdtünk. Hátunkat az ágytámlának döntöttük, na jó én Jungkook mellkasának, de mindegy. Minden féléről beszélgettünk, munkáról, dalokról, random hülyeségektől,és hát egyszer megpróbáltam vele beszélni erről az egész családi-Gods-os történtekről, de...csak elterelte a témát. Egyértelmű hogy nem akar róla beszélni. Persze megértem...de aggódok érte és tudom hogy neki is jobb lenne ha beszélne róla. De majd csak megbirkózunk vele valahogy. Együtt.