BTS JiKook Yaoi

2/16

(Jimin szemszög)

-Mi a véleményetek arról amit a rajongóitok csináltak?-kérdezte meg egy nő az interjún.

-Nos,-kezdett bele Nam.-Bevallom az utóbbi napokban, azt hiszem mindenki nevében beszélhetek.-nézet körbe ránk.- Mindannyian nagyon féltünk. Féltünk hogy elfelejtenek minket. A több százezres rajongótáborunk hirtelen nagyon lecsökkent és hát megmondom őszintén nagyon megijedtem. Nehéz volt nyugodtnak maradni. Ha már a leader is elveszti a fejét akkor mit mondjanak a többiek? Viszont ahogy azt a koncert előtt is mondtam a srácoknak...Ha egy ember jön el a fanmeetingre akkor annak az egy embernek aláírjuk a füzetét, beszélgetünk vele és igyekszünk felejthetetlenné tenni neki azt a napot. Ha egy ember jön el a koncertre. Akkor annak az egy embernek énekelünk. Nem fogjuk feladni a harcot amíg van egy ember aki támogat minket. Elképesztő volt az ahogy ott a stadion előtt emberek milliói a mi nevünket kiabálták. Csodálatos érzés volt. Éreztem hogy nem vagyunk egyedül és hogy nem felejtettek el minket. 

-Értem, és mire számíthatunk a jövőben?-tette fel az újabb kérdését. Namjoon csak egyszerűen megvonta a vállát majd válaszolt.

-Először be kell fejeznem a dalszöveget.-mondta egyszerűen. Kissé felkuncogtunk a háta mögött. 

-Ez menő volt.-motyogta Yoongi.

-Annyit mondhatok hogy megyünk tovább és nem adjuk fel.-Ezzel vége is volt az interjúnak. 

-"Először be kell fejeznem a dalszöveget"-utánozta le Hoseok Namot, mikor már a kocsiban voltunk. Mindannyian nevetni kezdtünk.

-Már előre látom, hogy most minden ezzel lesz tele.-nevettem.

-Srácok.- szállt be a kocsiba SeJin mire az már el is indult.-Továbbra is a Gods -al kell csinálnotok a koncerteket.-húzta el a száját. Nos igen, ő se bírja őket.

-De miért? A rajongók vissza tértek! Stadionokat fognak megtölteni.- akadt ki Yoongi. Megjegyzem jogosan.

-Igen. De úgy néz ki a hogy most náluk nem fogynak a jegyek és kevés emberre számítanak. Szóval ugyan az a helyzet csak most fordítva. 

-És mikor lesz a következő koncert?-kérdezte Jungkook. Mostanában alig beszél.

-Holnap.-mondta Sejin.

-Holnap!-akadtunk ki mindannyian.

-Tudom, tudom.-nyugtatgatott minket.-éppen ezért most mindannyian vissza mentek a szállodába és kipihenitek magatokat.

-Hah..jóh-sóhajtott Hoseok.-Danit akarom.-nyöszörgött.

-De hisz ott van a hotelben nem?-kérdezte értetlenül Jin.

-Pont ez a baj. Itt kellene lennie. ahhjj nektek tök jó.-nézet ránk mérgesen.

-Nyugi  mindjárt ott vagyunk.- mondta a menedzser. A hotelhez érve mindenki ment a saját kis szobájába. 2 személyes szobákat vettünk ki. Így kényelmes. Mindenki a saját párjával van egy szobában természetesen. Gyorsan lezuhanyoztam és bevetettem magam a puha ágyba. Mondjuk, otthon a sajátunk jobb. Megvártam míg Jungkook végez, nélküle nem alszok el. Kissé nedves hajjal egy száll alsóban jött ki. 

-Bele repül a légy.-morogta miközben bemászott mellém. Észre se vettem hogy tátva maradt a szám. 

-Jó éjt.-nyomott egy puszit az arcomra majd hátat fordítva nekem elkényelmesedett. Mikor is csókolt meg utoljára? Ha jól emlékszem akkor amikor az anyja felhívta. 

-Jungkook.-fordultam felé.

-Hmm?-nem nézett ide.

-Valami baj van?-kérdeztem aggódva.