BTS JiKook Yaoi

2/10

(Jimin szemszög)

Kissé idegesen várjuk a liftet ami majd fel visz minket a 7. emeletre, oda ahol Jungkook szülei is laknak. 

-Hol van már!?-mérgelődött Kooke. 

-Nyugi.-simítottam karjára. A lift ajtó pont ekkor nyílott ki. Amint beléptünk Jungkook a tükörben egyből igazgatni kezdte az ingét meg a haját is. Felém fordult és az én hajamat is piszkálni kezdte. 

-Hé, nyugi. Jók vagyunk így.-fogtam le a kezét.

-hah...tudom csak...az én  szüleim egy kissé nagy elvárásúak. Azt se nagyon akarták hogy Idol legyek. Valami cégvezetőnek vagy ügyvédnek szántak. 

-Minden rendben lesz.-mondtam inkább magamnak. A lift ajtó ismét kinyílt mi pedig kiszálltunk majd bekopogtunk Jungkookék ajtaján. Egy nő nyitotta ki az ajtót, gondolom Jungkook anyukája lehetett. Láttam ahogy Kooke nyel egy nagyot majd megpuszilta édesanyja két arcát és átadta a virágot amit hozott. 

-Szia anya.-mosolygott. Bár elég erőltetett volt.

-Szia JeonGuk.-mondta a nő és arrébb állt hogy betudjunk menni. 

-Ő itt Jimin, a csapat társam.-mutatott be. 

-Park Ji Min.-hajoltam meg illedelmesen majd én is oda adtam az a szál rózsát amit hoztam. 

-Köszönöm.-vette el majd miután levettük a cipőnket beljebb mentünk.- Mindenki itthon van. Csak miattad vettünk ki szabadságot.-pillantott hátra miközben végig mentünk az előszobán. A nappaliban ott ült Jungkook apja meg a bátyja is.

-Szia apa.-biccentett Jungkook a férfi felé.

-Szia fiam. Jó hogy végre nem csak a TV-ben látlak.- hangjában egy kis gúnyt fedeztem fel amit nem tudtam hova rakni. 

-Bocsánat...-hajtotta le a fejét Kooke.- Ő itt Jimin a csapattársam. -mosolygott.

-Park Ji Min. Örülök a találkozásnak.-hajoltam meg ismét és oda adtam a kis ajándék tasakot amiben jó minőségű bor volt. 

-Köszönöm.-állt fel és elvéve a kis tasakot nézegetni kezdte a bort.-Hm...Jó ízlésed van.

-K...köszönöm- Igazából Jungkook választotta.

-Hány éves is vagy?-nézett rám.

-Öm...23.-válaszoltam.

-Értem. Ennyire elszálltál magadtól fiam, hogy az idősebbet már nem is tiszteled?-nézett most Jungkookra arra célozva hogy a nem szólított Hyungnak. Kooke csak lesütötte szemeit. 

-M..meg engedtem neki hogy nyugodtan szólítson csak Jiminnek.- Mosolyogtam. 

-Oh, értem. Akkor bocsánat.-biccentett majd, gondolom, az ebédlőbe ment. Jungkook hálásan nézet rám mire én csak biztatóan elmosolyodtam. Olyan kis elesett most. 

-Szia öcsi.-állt fel a tesója.

-Szia JunHyun.- mosolyodott el. Ezek szerint vele jóba van.

-Jimin.-pillantott rám.

-Helló.-intettem bénán. 

-szerintem menjünk mi is az ebédlőbe. Ott majd beszélünk.-indult meg arra amerre korábban apja is ment. Leültünk mindannyian az asztalhoz és enni kezdtünk.

-Láttam hogy új dalotok lesz.-kezdte a beszélgetést JunHyun.

-Igen.-bólogatott Kooke.- Nem rég fejeztük be a forgatásokat. Ezért is kaptunk most egy hét szabadságot.

-Értem. Akkor most mindannyian haza látogattok?-érdeklődött a bátyja.

-Mmm..nem. Namjoon és Jin hyung otthon maradtak. Meg ügye Jin szülei Szoulban laknak. Yoongi és Tae se mentek haza. Hoseok és a....-itt kicsit oldalba böktem hisz nem mondhatja el Hoseok és Daniel kapcsolatát.- Khm...Hoseokot pedig meglátogatta a húga.-javította ki magát.-megint ránk telepedett a csönd.  Témákon kezdtem agyalni hogy miről is beszélhetnénk de hát véglis nekik kéne kérdezniük nem? Vagy nem is érdekli őket az hogy mi van a fiújukkal? Hogy hogy mennek a minden napjai? Hiszen az én szüleim annyi mindent kérdeztek...

-Öm...anya, apa.-szólalt meg Jungkook. Most akarja elmondani? Rám pillantott és egy aprót bólintott. Mintha csak hallotta volna a gondolatomat.

-Igen?-néztek rá kíváncsian. 

-Mmm...tudjátok...én és Jimin...együtt vagyunk.-nézet minden fele csak a szülei szemébe nem. Amit meg is értek.

-Khm...mármint egy pár vagytok?-kérdezte hitetlenül az anyja.

-I...igen.-dadogta. A következő pillanatban már csak azt észleltem hogy Jungkook apja hirtelen felül és Kookehoz lépve pofon vágja őt. Olyan erőset ütött hogy Kooke le is esett volna a székről ha nem fogom meg. 

-Mi az hogy együtt vagytok! Ilyen nincs JeonGuk! Az én fiam nem lesz buzi!-üvöltött. Jungkook csak az arcát fogva nézet maga elé.- Tudtam én hogy ez lesz ha 6 fiúval van össze zárva, ettől féltem!-mérgelődött és össze vissza járkált.-Remélem ez a pofon meghozta az eszedet és kiverte a fejedből ezt a baromságot!-méregetett minket. Bennem pedig nagyon felment a pumpa.

-Milyen apa maga!?-álltam fel idegesen.

-Jimin!-fogta meg rémültem a kezem Jungkook.

-Nem Jungkook! Ez nem normális. Mintha nem is egy család lennétek. Úgy viselkednek a saját gyerekükkel mintha egy idegen lenne!

-Takarodj a házamból te kis senki mielőtt én raklak ki!-sziszegte az apja.

-Senki?-nevettem.- 23 éves vagyok de több mindent értem el 5 év alatt mint maga 30 év alatt.-mondtam gúnyosan.-Gyere Kooke.- mondtam kedvesen és felhúztam. Gyorsan felhúztuk a cipőinket majd távoztunk is.  

Amint becsuktam a hotelszoba ajtaját szorosan magamhoz öleltem Jungkookot aki egyből sírni kezdett. 

-Jól van.-simogattam a hátát és az ágyhoz lépegettem vele majd arra leülve hagytam hogy az ölembe üljön és tele sírja a pólómat. Lehet hogy ő  a dominánsabb, de azért az is látszik hogy fiatalabb. Mondanám neki hogy "semmi baj" de ez hazugság lenne. Azt nem tudhatom hogy majd helyre jön e ez az egész ezért nem akarok neki hamis ígéreteket tenni hogy "majd minden rendben lesz". Több százezer ember imádja és szereti, de egyik sem az apja. Pont az az ember nem fogadja el akinek a leginkább megakar felelni.

Mivel nem igazán tudtam neki mit mondani, ezért csak simogattam a hátát és dúdolgattam neki.