BTS JiKook Yaoi

2/12

(Jungkook szemszög)

Másnap korábban kelek fel mint Jimin. Hiába is, tegnap este jól lefárasztottam. Az ágy után még a zuhanyzóban is  letoltunk egy menetet. Kisimítottam egy tincset Jimine arcából majd készítettem rólunk egy képet. Nem akarom felébreszteni. Olyan békésen alszik. Elővettem a fülesemet és újra a dalomat kezdtem el hallgatni és hozzá szöveget íri. Arra lettem figyelmes hogy valaki (na vajon ki) kiveszi az egyik headsetett. Jimin berakta a saját fülébe és vissza dőlt a mellkasomra.  Átkaroltam és a hátát kezdtem simogatni a hátát.

-Szép ez a dal. Bár kicsit szomorú.-Pillantott fel rám.

-Hm..-hümmögtem és leállítottam a zenét majd a telefonom és a fülesemmel együtt az éjjeliszekrénye raktam. Jimin fölé másztam, két kezemmel a feje mellet támaszkodtam.

-Jó reggelt.-mosolyogtam és ajkaira csókoltam.

-Neked is.-mondta miután elváltunk egymástól. Ezután mindketten öltözni kezdtünk. 

-Tudtad hogy ma fogják kirakni az Idol-t?-kérdezte miközben a nadrágját húzta fel.

-Ma?- bújtam bele fehér pólómba. 

-Aham.-Mosolygott.-Eléggé izgulok.

-Nyugi. Imádni fogják. Főleg a te gyönyörű hangodat.

-Emlékszem mikor össze állt a banda idegesítően magasnak mondtad a hangomat és mindig gonoszkodtál velem.- mosolyodik el szomorkásan. 

-Mochi...-motyogtam.- Gyere.-ültem le az ágyra és az ölembe húztam úgy hogy velem szembe legyen.-Azt tudod hogy akkor még csak 16 voltam.

-Ühüm..-bólintott.- De akkor is. Folyton a magasságommal csesztettél, mindenkit hyungnak szólítottál csak engem nem és hát....ott szóltál be ahol csak tudtál. Azt vártad hogy mikor rontok el valamit. Ezért volt az hogy mindig későig gyakoroltam és végül kórházba kerültem... akkor kezdtél el velem kedves lenni.-sóhajtott.- Tudom hogy régen volt és már nem számít...

-De számít!-vágtam közbe. -Számít mert nem tudod miért csináltam. Gondolom azt hiszed hogy nem kedveltelek vagy ilyesmi.

-Igen...-mondta halkan és hozzá még bólintott is.

-Pedig én akkoriban...csak szimplán féltékeny voltam rád.-vallottam be amin eléggé meglepődött.- A hangodra, a kinézetedre, arra hogy milyen jól táncolsz, hogy mindenki szeret, hogy te voltál a legkisebb legaranyosabb legtehetségesebb tag és mind ezek ellenére egyáltalán nem voltál magadtól elszállva és mindenkinek segítettél. Velem is folyton kedves voltál pedig én ott bántottalak ahol tudtalak...de te mégis...Idegesített.-mondtam.- Idegesített hogy ilyen jó ember vagy.- Jimin letörölt pá kósza könnycseppet és úgy figyelt engem.- Hahjj...-sóhajtottam és szorosan megöleltem.-Miután kórházba kerültél...akkor döbbentem rá hogy mennyire tönkre tettelek és hogy te mind végig csak egy álarcot viseltél. 

-Szeretlek.-motyogta.

-Én is.-csókoltam bele nyakába. Az ajtó nyílt és Jin hyung lépett be. 

-Bocs, ha megzavartam valamit. Kész a reggeli majd gyertek.-hagyott magunkra.

-És mióta vagy szerelmes belém?-kérdezte.

-Hah...muszáj erről beszélnünk?-kérdeztem.-Olyan ciki...

-Igen! Tudni akarom. Lehet hogy ez neked égő meg minden de én tudni akarom és elképesztően jól esik hogy ilyeneket elmondasz nekem. 

-Jól van...-egyeztem bele.- Ügye már a kórházban is vittem neked csokit meg mindenféle édességet.

-Igen, emlékszem tök fura volt és azon agyaltam hogy biztos tervezel valamit és ez az egész csak egy álca.-nevetett.