BTS JiKook Yaoi

2

A reggeli elég csendesen telt még mindenki fáradt volt. Láttam ahogy Jin súg valamit a leadernek mire az totál lefagy. Asszem tudom mit mondhatott neki.

-Khm...- köszörülte meg pár perc múlva a torkát.- Srácok...szeretnénk mondani valamit Jinnel.

-Na vajon mit.-jegyzi meg Suga szarkasztikusan mire V kicsit oldalba böki.

-Igen?- Mosolyog rájuk Jimin. Istenem az a mosoly. 

-Mi már..elég régóta együtt vagyunk.-mondja Nam és össze kulcsolja a kezét Jinnel.

-Sajnáljuk hogy eddig titkoltuk.- hajtja le Jin a fejét. A társaságra csend telepszik. Ami Naméknak (akik még csak ránk nézni se mernek így csak lehajtott fejjel várják  a reakciónkat) elég kínos lehet. Persze mi csak össze-össze vigyorodunk. Vagyis hát főleg én és V meg persze Hobi. Suga csak unottan amolyan "végre" fejet vág. Jimin pedig elgondolkozva csillogó szemekkel figyeli Namék kezét. Hirtelen a hármasunk (Én,V, Hobi) elkezdünk tapsolni meg füttyögni mire Jimin össze rezzen. A szerelmes pár csodálkozva felnéz. Yongi pedig fejbe csapja V amiért az izgatottan elkezdte rángatni a rappar ruháját.

-Elfogadtok?

-Még szép mit hittetek?-Néz rájuk J-Hope.

-Én azt hittem JungKook csak viccelt vagy túlzott azzal hogy örültök nekünk.

-Hát pedig nem.- teszem karba sértődötten a kezem.

-Jól van kicsi maknae ne haragudj.- kezd el gügyögni Jin.

-Hm!- rántom el a fejem Jimin irányába aki csak rázkódó vállal nézi az eseményeket. Annyira szeretem mikor nevet. Hát még a tudat hogy én nevettetem meg.

-Na jó, most már mindenki nyugodjon le. -kiabálta Suga-Ti ketten - mutatott Jinékre.- Felfogjátok hogy igaz barátaitok vannak, akik elfogadnak titeket és mostantól nem kell azt figyelnünk hogy mennyit szerencsétlenkedtek. Maknae! Te lenyugodsz végre. Jimin hagyd abba a nevetést mert megfulladsz. Hobi ne edd meg a szalvétát! És Taehyung...-Suga csak sóhajt.- rajtad már nem lehet segíteni.

Erre megint mindenki felröhögött kivéve legjobb barátomat mert ő nem értette xdd. Befejeztük az evést, Namjin elmosogatott. (Rapmon eltört egy poharat de ehez már hozzá szoktunk). V-vel leültünk a Tv elé ps-ezni. Én a kanapéra ültem Tae pedig a földre elém. A need for speed-el játszottunk amiben én azért elég jó vagyok, de TaeTae se rossz. Épp nyerésre álltam a versenyben amikor Jimin leült mellém és fejét az ölembe hajtotta. Azonnal elvesztettem az agyam felett a hatalmat és csak Jiminre tudtam koncentrálni. Nekimentem egy kocsinak, Tae megelőzött és persze nyert is, de ez most egyáltalán nem tudott érdekelni.  Csak arra tudtam gondolni hogy Jimin feje az ölemben van (na jó ez most betegen hangzott). V hátrafordult és Jiminre majd rám nézet, újra Jiminre és újra rám. Elkezdte húzogatni a szemöldökét mire én csak meglöktem a fejét.  Újabb versenybe kezdtünk de én egyszerűen nem tudtam figyelni.

-Én is akarok játszani, valaki tanítsa meg!- Ült fel Jimin.

-Majd Junkook megtanítja nekem nincs hozzád türelmem.-mondta Tae, mire kicsit megrúgtam. Erre persze ő csak nevetett.

-Na jó, figyelj Chim. Ezzel mész előre meg hátra, ezzel kormányzol ezzel pedig nitrózól oké?

-Ömm...asszem igen.- vette át tőlem a konzolt majd nagy koncentrálással játszani kezdett. Viszont szegény az első autóba belement ami szembe jött. Utána minden fának és oszlopnak. 

-Bocsi, Kuksi összetörtem a kocsid. Azt hiszem ez nem nekem való.-elképedve nézem hogy hogyan lehet valaki ennyire aranyos??? Ámulatomból barátom ébreszt fel azzal hogy kicsit meglöki a karom.

-De, jó vagy benne. csak egy kis gyakorlás kell. -mosolygok.- Gyere megmutatom.- És ekkor olyan történt amire nem számítottam. Jimin beleült az ölembe és úgy nézet hátra rám hogy mutassam neki a dolgokat. Nagyot nyeltem majd megfogtam Jimin kezét  (Ügye a kezében benne volt a kontroller) és elkezdtem irányítani az autót. Fejemet a vállára tettem és úgy figyeltem a játékot. Éreztem ahogy Chim bőre szinte lángol és gyorsan veszi a levegőt. Biztos kényelmetlenül érzi magát. De hát ő ült bele az én ölembe akkor meg most mi a baja. Idegesen engedtem el a kontrollert. 

-Hé Kook mit csinálsz! Nélküled nem megy!- Pánikólt Jimin de egész jól vezetett.

-Meguntam.-mondtam egyszerűen.- Kimegyek a konyhába.- jelentettem ki mire Jimin kimászott az ölemből. Azonnal felpattantam és mentem a hűtőhöz. Ki vettem egy üveg ásványvizet majd felmentem a szobámba. Eldőltem  az ágyon és csak  gondolkoztam. Nem bírom. Taenek igaza volt.

 Ebédnél nem volt semmi. Igazából csak annyi változott hogy a Namjin sokkal nyíltabb. Néha elcsattan köztük egy-egy csók. De nem szeretik egymást undorítóan előttünk. szóval nem történt semmi extra. Ebéd után filmet néztem Taeval. Valami vígjáték volt tök jól elszórakoztunk. Jimin néha lejött ránk pillantott majd ment is tovább. Bárcsak ide jönne...

A vacsorára bundás kenyér volt, amit nagyon szeretek.

-Mmm Jin ez a bundás kenyér nagyon finom. Pont olyan ahogy szeretem.- tömtem magamba az ételt.

-Haver úgy nézel ki mint egy nyuszi.- nevetett V

-Néz ide.- szólt Jimin. Oda pillantottam mire egyből le fényképezett.

-Hé!- ellenkeztem  de ő csak mosolyogva nézte a képet.

-Egyébként...ezt a bundás kenyeret nem én csináltam.-mondta Jin.

-Hát...?-kérdezte Hobi.

-Akár hiszitek akár nem...de a mi leaderünk sütötte.-Elképedve nézünk Rapmonra aki csak büszkén mosolyog.

-Azta Hyung.- ámult el V.

-jól van persze ügyes vagy de lehetne hogy több ilyen nem lesz és továbbra is Jin főz? Valahogy nyugodtabban ennék.-morgolódott Suga. Persze ezen megint mindenki nevetett.  Vacsora után egymás után elmentünk fürödni. A többiek nem engedték hogy előttük menjek így nekem utoljára kellet lefürödnöm. Nem értem őket. Azt mondták hamar leakarnak feküdni és mivel én mindig sokáig vagyok én megyek utoljára. Olyan gonoszak. Na mindegy. Miután végeztem felvettem az alvós pólóm és egy alsónadrágot. Befészkeltem magam az ágyamba majd kicsit telefonoztam. Néztem pár fanartot. Na vajon miről?....
Majd álomra hajtottam fejem.

Éppen Jiminről álmodtam ahogy a csípőmön ülve csókolja ajkaimat amikor éreztem hogy valaki bökdösi az arcomat. Mérgesen nyitottam ki szemeimet. Ám haragom azonnal elszállt ugyanis az én drága Chimem volt az aki felébresztett.

-Mmm....Chim-mormogom.-mi a baj? - éppen szólalt volna meg amikor egy hatalmasat dörgött és Jimin összerezzenve bújt be mellém az ágyba.

-Óh értem már. -öleltem magamhoz. Szegény Chim mindig  is félt a vihartól. Én személy szerint kezdem megkedvelni őket hisz így Jimin önszántából bújik karjaimba.

- Kook...félek.-remegett meg a hangja.egyem meg de édes

-ne félj Chim...-pusziltam bele hajába.-itt vagyok és vigyázok rád.

Végül Jimint ölelve aludtam el.