BTS JiKook Yaoi

25

(Hoseok szemszög)

Elmondtam a menedzsernek hogy Kook heroinozott. Mivel nem kockáztathattuk az emberek életét megkért hogy lőjem be Kookot. Még nálam voltak azok a zacskók amiket elvettem tőle. Nem volt időm kidobni mert folyton Jungkookra vigyáztam. Nem tudom mit kell csinálni velük.

-Hé, Jungkook. -Próbáltam felültetni ami hát sikerült de elnézve őt elég fájdalmas volt.- Be kell hogy adjam neked ezt a szart.- emeltem fel a zacskót.- De nem tudom mit kell csinálni. Csak nyögd ki oké?

-N..nem.- nyögte fájdalmasan.- Nem használhatom többet...-nyöszörögte.

-Kook, figyelj. Én se szívesen csinálom de emberek halhatnak meg ha lemondjuk a koncertet. Muszáj haver, sajnálom. Ez lesz az utolsó ígérem.-mondtam neki.

-Kanál...gyertya...folyadék..tű.-suttogta erőtlenül majd mintha rátört volna egy görcs könnyezve kuporodott össze a földön megint.- Picsába...-nyöszörögte.- Fáj minden csontom.-mondta sírós hangon. Az egyik zacskóba volt öngyújtó szóval nem kellet elmennem gyertyát keresni. Kimertem egy pici port majd meggyújtottam az öngyújtót és a láng fölé raktam a kanalat. A por folyadékká vált amit aztán felszívtam egy tűbe.

-Jól van. Ez lesz az utolsó.-mondtam és beadtam neki. Jungkook megkönnyebbülve sóhajtott fel. Felült és csak nézett maga elé. - Kook jól vagy?- kérdeztem tőle, mire bólintott majd felállt és elindult a színpad felé. Követtem őt és útközben az első kukába beledobtam azokat a szarokat.

A folyosó végén Jimin toporzékólt majd mikor meglátott minket azonnal Kookhoz szaladt és megölelte.

-Kooke! Jól vagy?- nézet rá aggódóan. Jungkook kicsit eltolta magától és a szemébe nézett. Basszus most hogy Jimin már nem olyan hideg és elutasító megtudnák beszélni a dolgokat....de Kook most tökre magán kívül van. A francba. Bólintott egyet majd kikerülve Jimint ment a többiekhez. Szegény Chim lefagyva állt előttem és csak nézett maga elé.

-Hát már tényleg nem érdeklem...-suttogta összetörve.

-Nem!- mondtam neki egyből kicsit hangosabban mint terveztem.. -Figyelj Jimin, Jungkook most...most nem igazán ön maga. majd ő mindent elmagyaráz...mondjuk holnap. Csak kérlek ne legyél vele elutasító...ő is sokat szenvedett és nem akarta ezt az egészet. Hidd el ugyan olyan fontos vagy neki csak most...

-Csak most?-kérdezte könnyezve.

-Majd ő elmondja.- mondtam.

-Mért nem mondod el te?-kérdezte.

-Mert ezt neki kell. A ti dolgotok, vagyis hát az övé de neked is van hozzá közöd.-gondolkodtam el.- Szóval ne aggódj. Holnap beszéljétek meg a dolgokat, kérlek.- öleltem magamhoz.

-Tényleg te vagy a banda reménye Hope.- motyogta a vállamba mire én csak elmosolyodtam.

***

(Jungkook szemszöge)

Miért? Miért kellet hogy ez történjen? Pont mikor már Jimin  foglalkozni kezdett velem. Még Kookenak és hívott. Csak ő szokott így hívni. Erre nekem bekellet lőni azt a szart ami elrontott mindent. Tökre tette az életem. Idegesen ütöttem bele a falba. Már a dormba vagyunk. Mindenki alszik. Jimin át ment Namékhoz mert hogy ők ügye úgy is egy ágyban alszanak így Chim tud aludni Jin ágyán. Hobi átjött hozzám (persze hozta Danielt is) és elmondta hogy milyen rideg voltam ChimChimmel.