Érzelmek (S.M.) || ✓

<1>

Reggel az ébresztőóra idegesítő hangjára ébredtem, pedig már hétvégén kezdtem megszokni , hogy nem rikácsol a telefonom reggel korán, és addig aludhatok ameddig csak akarok, de sajnos nem. Ráadásul most kicsit korábban is kell felkelnem, mivel az új sulimtól nagyon messze lakunk. Sajnos így sokat kell gyalogolnom és buszoznom is, de anya megígérte , hogy a télen elfog engem vinni kocsival. Szóval, csak ennyi benne a jó. Igen, új iskola, ez a két szó kicsit megrémít, mivel ezek mögött lapul még egy csomó rémísztő szó. Például új osztály, közösség, tanárok, szokások és a többi. Hát tudni illik nem vagyok annyira barátkozos típus , de ez nem azt jelenti , hogy a régi sulimban nem voltak barátnőim, mert igen is voltak, de a költözés miatt megszakadt a kapcsolatunk. Vagyis kerestem őket , de ők nem adtak magukról semmi jelet így hát úgy gondoltam már leszartak, ezért nem kerestem fel többet őket.

Fáradtan keresgéltem magam mellett egy kis párnát, amit a fejemre húztam, hogy tompitsam kicsit ezt a szörnyű zenét.

Mikor már kezdtem megszokni az ébresztő idegesítő hangját addigra elhalkult. Ez a kis pár perc nekem olyan volt mintha 1000 év telt volna, de  néha túl szoktam reagálni dolgokat.

Levettem a fejemről a párnát, amit ledobtam az ágy szélére. Szegény párna majd nem leesett, de szerencsére csak majd nem.

Nagyot sóhajtva lerugdostam magamról a takarót, majd nagy nehezen kikászálódtam a jó meleg, és pihe puha ágyikomból. Felvettem a papucsomat, ami az ágyam mellett találtam meg. Komótos léptekkel haladtam a szekrényemhez, amit ugyan ilyen lassúsággal nyitottam is ki.

Egy kicsit elgondolkoztam az új sulimon. Ami nem volt jó ötlet , mert egyre idegesebb lettem. Az új osztályom már lassan két éve van össze kovácsolodva és kitudja lehet, hogy nem fognak befogadni, sőt ami a legrosszabb kiközösítenek. Na ez az amit nagyon, de nagyon nem akarok. Akkor a legrosszabb rémálmaim válnának valóra.

A rémísztő gondolataimból az zökkentett ki, hogy valami tompa koppanással leesett a padlóra. Ijedten fordultam a hang írányába amikor megpillantottam mi esett le kicsit megkönnyebbültem. Majd kicsit remegve fordultam vissza a szekrényemhez, mivel az ijedtség még bennem volt, és csak úgy kivettem valamit. A mai nap folyamán szerintem úgyse fog érdekelni a ruházatom mellesleg nem a kinézetem miatt fognak dönteni a sorsomról. Vagyis csak remélem.

Fogtam a ruhadarabokat majd csoszogva mentem be a fürdőszobába.
Villámgyorsasággal felvettem az egyszerű fehérpólót és a a fekete farmer nadrágot, majd álmos fejjel a tükörhöz lépdeltem.

Szószerint semmi életkedvem se volt, nem , hogy elmenni a suliba ahol kitudja mi vár rám. Belenéztem a tükörbe, aki visszanézett rám az egy karikás szemű, és kész katasztrófa hajú lány volt. Kínomban felnyüszítettem mikor tudatosult bennem milyen borzasztóan is nézek ki. Ahhoz, hogy egy kicsit normálisabb legyen az arcom alapozót és szempillaspirált használtam. Nos a végeredménnyel egy kicsit meg voltam elégedve. Legalább már elfogadhatóbb volt az arcom , de a hajam még mindig katasztrófa volt mintha átvészelt volna egy háborút. Nagyot sóhajtva fogtam meg a fésűmet, majd vissza csoszogtam a szobámba. Ledobtam az ágyra a fésűt, és elkezdtem keresni a hajvasalómat, ami egy kis idő után meg lett végre. A hajvasalót is letettem az ágyra , hogy vásárlás előtt megfésüljem a hajamat. Miután készen voltam fogtam a hajvasalót és a konektorhoz mentem, hogy bedugjam, de nem tudtam, mivel hirtelen kopogtak az ajtón én pedig megijedtem, ráadásul olyan szerencsétlen voltam , hogy  kiesett a kezemből, és így hangos koppanással esett a padlóra. Egy kicsit megijedtem , mert hátha baja esett a vasalónak, de szerencsémre semmi baja se volt. Felvettem és letettem a kisasztalomra, ami az ágyam mellett volt.

-Kicsim mi volt ez a nagy koppanás? Ugye semmi bajod sincs?-hallottam meg anya lágy, de aggódó hangját az ajtó túloldaláról.

Kisvártatva , de válaszoltam.