Érzelmek (S.M.) || ✓

<5>

Gyors léptekkel haladtam a tanteremhez, és csak remélni tudtam , hogy nem futok össze Adammel vagy Shawnnal.

A teremhez érve megálltam az ajtónál és félve bekukucskáltam. A tekintetemet pedig a padhoz vezettem, ahol Shawn ott ült,  sajnálatos módon.

-Ne már-kezdtem el nyaffogni mint egy kisgyerek, aki nem kapja meg azt amit akar.

Gondolkodtam mit is csinálhatnék, ha körbejárom a sulit, akkor nagy valószínűséggel összefutok Adammel, de , ha bemegyek a terembe Shawn beszólásait kell hallgatnom. Egyik tervem pocsékabb mint a másik.

-Mit csinálsz?-hallottam meg egy hangot mellőlem.

-Jézusom!-mondtam közben ijedten fordultam a hang irányába. Mikor megpillantottam ki is ijesztett meg elment minden életkedvem és úgy látszik fent nem nagyon akarják , hogy boldog legyek. -Ne ijesztegess-förmedtem rá Shawnra, amit úgy látszott szórakoztatónak talált. -Ez nem vicces-böktem meg mutatóujjammal kemény mellkasát, mire egy gyors mozdulattal elkapta a csuklómat. Próbáltam kihúzni keze szorításából a csuklóm , de nem ment. -Eressz el- mondtam szinte már sziszegve.

-Nem-nem -mondta megcsóválva a fejét, közben pedig vigyorgott, amit szívesen letöröltem volna az arcáról , de az csak most rontotta volna a helyzetem. -Mivel rosszkislány voltál büntetést érdemelsz-mondta ördögi vigyorral az arcán.

Tányér nagyságúra nyílt szemekkel bámultam rá, és közben reméltem ez csak egy rossz álom , de nem az.

-Nem tudom milyen beteges játékot űzöl , de engem légyszíves hagyj ki belőle. -mondtam kevéske haraggal a hangomban. Erőteljesebben megpróbáltam kirántani ismét csuklóm keze szorításából , de megint kudarcot vallott ez a cselekedetem. Mellesleg még erőteljesebben szorította meg így is fájó csuklómat. A fájdalomtól pedig felssziszentem. -Ez nagyon fáj -nyögtem ki grimaszolva, ami úgy látszott nem érdekelte őt.

Kezdem azt hinni neki nincsenek érzelmei. Kezdtem tőle kicsit félni. Ezt az érzésemet pedig az is fokozta , hogy lassan a fülemhez hajolt. Éreztem meleg leheletét, amitől szaporábban kezdtem el venni a levegőt. Azt hittem valamit mondani fog , de helyette megharapta a fülemet, amitől felssziszentem.

-Semmilyen beteges játékot nem űzök-suttogta a fülembe.

A hangjától kissé kirázott a hideg. Shawn csuklómat elengedve hajolt el a fülemtől. Másik kezemmel elkezdtem dörzsölni a fájjó pontot, ami vér vörös volt és holnapra tuti belilul.

Az alkalmat kihasználva siettem be a terembe. Körül néztem a társaságon Nicole-t keresve, aki nem volt még bent. Csalódottan kullogtam a padomhoz a táskámat hanyagul ledobtam a földre, majd lehuppantam a székre.

Gondolatok hada cikázott a fejemben amik egyre jobban frusztráltak. Próbáltam kiverni a fejemből a Shawnnal kapcsolatos gondolataimat , de egyszerűen nem ment. És csak reménykedtem benne , hogy Nicole bármelyik percben betoppan, ami sajnálatos módon nem valósult meg, így egyedül kell szembe néznem azzal a sráccal, aki maga a gonosz.