Érzelmek (S.M.) || ✓

<27>

-Szóval ennyi volt -mondtam a nagy ház előtt állva.

Nick és Beth kijöttek elköszönni, míg a többiek bent ünnepeltek , hogy nem estek ki. Negatív érzelmekkel dúlva vettem el tekintettem róla, majd inkább Nick-re, és Beth-re néztem akik, szintén nem voltak túl boldogok.

-Sajnálom, de....ez nem megy-mondta Beth, majd sírva fakadva elrohant. Kíváncsian néztem a lány után, aki már el is tűnt.

-Nick? Nem szeretnél valamit elmondani?- kérdeztem tőle keresztbe font karokkal. Shawn ellépve a kisbusztól mellém sétált, és idegesen kezdte el fürkészni Nick ijedt arcát.

-Én nem így akartam. Nem akartam , hogy ti kiesettek. Mivel nagyon megkedveltelek - mondta. Az utolsó mondatnál pedig rám emelte igéző szemeit. Látszott rajta , hogy őszintén bánja, de már nincs mit tenni ez ellen. Nekünk itt és most vége a versenynek. Gondolom az iskolában már rég híre ment.

-Most már mindegy. Nem oldunk már meg ezzel semmit - mondtam szomorúan, miközben Nick-hez sétáltam. A fiú értetlenül nézett rám, mire én szoros ölelésbe vontam. Először lefagyva állt , de utána azonnal kapcsolt és viszonozta.

-Azt hittem haragudni fogsz- motyogta a hajamba. Beszívtam parfümjének erős illatát és élveztem ezt a megnyugtató pár másodpercet. Amit Shawn torok köszörülése zavart meg. ,,Shawn , leütlek''-gondoltam.
Bosszankodva ki bontakoztam  az ölelésből, majd Shawn-ra néztem. Aki csak intett , hogy menjünk már. ,,Oh, szóval a nagy Shawn féltékeny. Ki hitte volna?''- gondoltam.

-Megyek- mondtam szemforgatva.-Szia Nick- köszöntem el mosolyogva a fiútól.

-Szia- köszönt el ő is. Shawn türelmetlenül bepattant a kisbuszba. Őt pedig én követtem.

                       _____________

Az út csendben telt. Se én, se Shawn nem szólalt meg. Csak néha a buszsofőr, aki azt se tudta merre kell menni. Lehetséges nem ismeri a GPS-t.

A kisbusz leparkolt a suli előtt, ahol egy nagy tömeg gyűlekezett. Tanárok és diákok egyaránt. Összevont szemöldökkel néztem Shawn-ra, de ő se tudott semmit. Egy nagy sóhaj közepette kimásztam a buszból, majd a csomagtartóhoz mentem, ahonnan kivettem a börőndömet, Shawn- ét pedig bent hagytam.

-De kedves vagy -mondta gúnyosan, mire csak elmosolyodtam. Most jöttem rá , hogy nagyon szeretem őt idegesíteni.

-Amy- hallottam meg Nicole izgatott hangját, majd nem sokkal később felém futva felborított.

-Ilyen fogadtatásra nem számítottam- mondtam elnevetve magam, majd megöleltem a rajtam elterülő szőke lányt. Akivel már hosszú idők óta nem beszéltem.

-Haragszol rám?- kérdezte fejét vállamba fúrva.

-Nem -adtam rövid válaszom. Egy ideje tényleg nem haragszom már rá. Mellesleg, nem is nagyon értem miért is haragudtam meg rá.

-Nem akarok nyilvános leszbi pornót - mondta Shawn elnevetve magát, mire én  mérges pillantássommal jutalmaztam. Nicole leszállva rólam, engem is felsegített, amit megköszöntem neki.

-Szóval. Biztos fáradtak vagytok , de most haza mehettek, holnap reggel az irodámba várlak titeket- szólalt meg az igazgató, aki átfurakodva magát a nagy tömegen felénk tartott.

-Rendben - mondtam bólintva egyet, majd rájöttem anya nincs sehol.

-Tán valami gond van?- lépett hozzám érdeklődve Shawn.

-Nem nincs -mondtam és próbáltam kerülni tekintetét amit ő nem igen hagyott.

-Nem látom sehol anyudat- jegyezte meg. A nagy tömeg eloszva ment vissza a jó meleg iskolába ezzel kettesbe hagyva minket. A kisbusz pedig már nem parkolt itt amit eddig észre se vettem. -Haza vigyelek?- kérdezte lágy hangon. Meglepődve kaptam rá tekintettem.

-Ha nem gond-adtam válaszom kérdésére. Shawn nem mondva semmit elindult az autója felé ami már két napja itt parkol?

-Amúgy, Adam hol van? Mert nem láttam őt- Shawn kinyitva a csomagtartót, kivette kezemből a börőndöm, majd berakta a sajátjával együtt.

-Beteg- felelte szűkszavúan. Megkerülve a kocsit kinyitotta nekem az ajtót.

-Hu..., de udvarias lettél- mondtam elismerően nézve rá. 

-Csak pattanj be a nagy seggeddel, és menjünk már- kezdett el nyaffogni, mint egy öt éves kisgyerek.

-Nincs is nagy seggem- néztem rá megsértődve, majd beültem.

-Köszönöm- mondta becsapva az ajtót.

Fogalmam sincs mi lehet a hangulatváltozásának , de nekem ez nem tetszik. Nem rég még viccelődött, utána kedves volt. Most meg rosszabb, mint egy óvodás. Úgy érzem soha se fogok rajta kiigazódni igazán.

                      ______________

Fél óra kocsikázás után megérkeztünk egy nagy ház elé, ami határzottan nem a mienk volt.

-Hol vagyunk?- kérdeztem Shawn-ra nézve, aki csak elmosolyodott kérdésemen. Örülök, hogy ő ilyen jól szórakozik, de engem kezd elönteni a pánik.

-Haza hoztalak- mondta vállat vonva. Nekem pedig leesett.

-Shawn- kezdtem el nyaffogni - én ezt nem így értettem.-

-Nyugii téged is haza doblak, majd. Olyan este 10 fele , de addig ideje szórakozni kicsit. -mondta szemöldökét húzogatva. Semmi kedvem se volt ehhez. Csak haza akartam jutni és bedőlni a pihe, puha ágyamba, amit már nagyon hiányolok.
Idegesen szálltam ki a kocsiból, és néztem a házra, ami hatalmas volt és gyönyörű. A mienk ehhez képest eltörpültnek tűnt.

-Remélem nem a házaddal akarsz felvágni , hogy aztán ágyba vigyél? - kérdeztem rá nézve.

-Most , hogy mondod. Ez nem is olyan rossz ötlet. - mondta egy perverz mosoly kíséretében.

-Kabd be Mendes- mondtam középső ujjam felmutatva.

Shawn nem foglalkozva velem kivette börőndjét, majd megindult a ház felé. Én pedig mint egy kiskutya követtem őt. Csak remélni tudtam nem rajtam fogja kiélni beteges vágyait.

Belépve a házba tátott szájjal néztem körbe. Igaz jártam már Shawn házába , de akkor buli volt.

-Azért csukd be a szád- mondta Shawn nevetve mire egy mérges pillantással jutalmaztam.

-Mit fogunk csinálni?- tettem fel kérdésem.

-Feküdjünk le- mondta komoly arckifejezéssel, mire én  lefagyva néztem rá.

-Hülye vagy- mondtam megrázva a fejemet.             

-Te pedig gyönyörű- suttogta, miközben egyre közelebb jött hozzám. A pulzusom pedig újból az egekbe röppent. A hasamban pedig elkezdtek repdesni, azok a bizonyos pillangók. Valami új szokatlan érzés járta át egész testem. Talán az izgalom.