Érzelmek (S.M.) || ✓

<3>

Mikor hazaértem a suliból minden testrészem szétfagyott, mivel buszoznom és gyalogolnom kellett, mert anya délutános lett és nem tudott eljönni értem. Miután félórát fagyoskodtam a suli előtt kaptam egy üzit tőle , hogy ne várjam , mert bekellett mennie dolgozni előbb. Hát mondhatom szép szólhatott volna előbb is , de már mindegy itthon vagyok a jó meleg házban, és a konyhában a jó meleg és finom teámat iszogatom a széken ülve az asztalnál. Elgondolkodtam teázgatás közben az első napomon és rájöttem nem is volt vészes, sőt egészen jól éreztem magamat. Az osztálytársaim nagyon kedvesek voltak csak a nevüket nem jegyeztem meg , de idővel megjegyzem majd talán. Shawn első óra óta nem szólt hozzám szerencsére, de az egyik szünetben odajött hozzám Adam, amit nem értettem, sőt most sem értem igazán csak annyi történt , hogy bemutatkozott meg, ha baj van rá számíthatók. Nicole-nak is elmondtam, ezt ő is furcsállotta. Azt a tanácsot kaptam tőle, hogy kerüljem el jó messzire. Megfogadtam a tanácsát és mikor láttam inkább az ellenkező írányba mentem.

A nagy gondolkodásban már csak azt vettem észre kiürült a bögrét sajnálatos módon. Felkeltem a székről és a mosogatóba raktam a poharat, majd a szobámba mentem. A szobaajtómat nyitva hagyva vettem az írányt az ágyam felé, amire lehuppantam. A papucsomat lerugdostam a lábamról, majd törökülésben helyezkedtem el. Az ölembe vettem a laptopot amin beléptem a Facebookomba. Volt kettő üzenetem és 6 ismerősnek jelölésem. Először megnéztem a jelöléseket. Miközben nézegettem őket az egyiken megakadt a szemem, vagyis inkább kettőn. Pislogtam kettőt hátra a fáradtságtól rosszul látok , de nem tényleg Shawn és Adam ismerősnek jelölt. Ez nekem nagyon gyanús. Ennek a kettővel a kivételével mindenkit visszajelöltem, és ráírtam Nicole-ra.

Én:Szia.

Két percet kellett csak várnom és vissza is írt.

Nicole:Szia miújság?😃

Én: Olyan rossz érzésem van. 😶

Nicole:Miért? Mesélj!

Én: Hát Shawn és Adam ismerősnek jelölt.

Nicole:Tényleg?????!!!!!

Én: Ühhüm.... Tuti rosszban sántikálnak

Nicole:Hát szerintem is , mert ez a két jó madár nem szokott csak úgy új diákokat bejelölni fb-n. Ennek majd utánna nézek.

Én: Azt megköszönném. 😊❤️
Én: De amúgy visszajelöljem őket vagy ne?

Nicole: Szerintem jelöld. Most pedig mennem kell puszi❤️

Én:Okés. Szia🙂

Miután visszajelöltem őket a szívem ezerrel dobogott és picit remegtem is. Fogalmam sincs mitől volt ez? Talán félek tőlük? Nem, az kizárt, hisz alig ismerem őket és eddig még semmi rosszat nem tettek velem.

A rémisztő gondolataimból a csengő hangja hozott vissza. Értetlenül néztem magam elé, hiszen nem vártam senkit se , de akkor még is ki lehet az?

Nagy bátorságot vettem magamon, majd a bejárati ajtóhoz botorkáltam. Közben kinéztem az ablakon és hátra léptem egyet. Az ajtóban egy türelmetlen Shawn állt.

,, Mit keress ez itt?''-gondoltam.

Remegő kézzel nyúltam a kilincsért , hogy kinyissam az ajtót.

-Na végre-szólalt meg Shawn, majd engem félrelökve az ajtóból bejött. Bevallom nagyon dühös lettem, mégis kinek képzeli ez magát , hogy csak úgy bejönn ide?

-Mit keresel itt, és honnan tudtad meg , hogy itt lakom?-tettem fel a kérdéseket, mire ő egy ördögi mosoly kíséretében rám nézett, amitől megijedtem.

Lehet nem jó szándékból jött ide. Minden bátorságom elszállt és elkezdtem a fal fele hátrálni. Amire ő még jobban elmosolyodott. Mikor már majd nem neki ütközött a hátam a falnak Shawn megfogta a két vállamat, majd megállított, amitől egy nagyot nyeltem. Az ujjai egyre erősebben szorították a vállaimat, amitől az arcomon is kimutattam a fájdalmamat.

-Nyugii, nem rossz szándékkal jöttem-mondta.

Ha ezt megkönyebülésnek szánta nem ért el vele semmit, hiszen az arca nem a jó szándékáról árulkodott.

-Ez aztán a megnyugtató beszéd-mondtam, s testem  remegett a félelemtől. Próbáltam nyugodt maradni több kevesebb sikerrel.

-Valaki meg elég bátor lett hirtelen-mondta miközben az arcomat fürkészve elmosolyodott. Őszintén szólva most legszívesebben bárhol máshol lennék mint itt.

-Miért jöttél?!-kérdeztem, miközben ráemeltem a tekintetemet. Shawn a vállamat elengedve lépett el tőlem.

-Csak beköszönni, de most már mennem kell-indult meg az ajtó felé.
Ekkor egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat amit ő is észrevett.-Holnap találkozunk -mondta egy ördögi mosoly kíséretében, majd kilépett azon az ajtón amin bejött a házba és az életembe is egyaránt.

Kijavítva: 2018. 12. 23.