Érzelmek (S.M.) || ✓

2/21.

Szapora léptekkel rontottam be abba a helységbe , ahol Shawn-t fogvatartották.

A küszöbön állva elnyílt ajkakkal néztem , ahogy egy nő rámászaik. Shawn arckifejezése nem tetszését jelezte. De semmit se tudott ellene tenni, ugyanis ki volt kötözve.
A düh szétterjedt bensőmben , de még sem tettem semmit, csak erőteljesen negköszörültem a torkom.
Mindketten ijedten kapták rám tekintetüket.

A vöröshajú nő, egy elégedett mosolyra húzta vörös rúzzsal mázolt ajkát.

-Lám , lám. - szólalt meg , majd leszállva Shawn-ról közvetlen előttem termett.

Legalább egyfejjel magasabb volt nálam , nem csodálom, hisz kistermetű vagyok.
Rezzenéstelen arccal nézni méregzökd szemeibe, ellenben ő jól szórakozott. Főleg rajtam.

-Félre- utasítottam a nőt , aki engedelmesen, mint egy kutya félre állt. Nem tagadom, nagyon megdöbbentem.

Felvont szemöldökkel tekintetem rá , de nem fordítottam nagyobb figyelmet erre.

Sokkal inkább érdekelt Shawn , aki a plafonra meredt, üveges tekintettel.
A sírás határán állva siettem felé, S oldoztam el. Erős kezeivel magára rántva , ölelt át szorosan.

-Minden rendben lesz- suttogta fülembe , elhaló hangon.
Vállaim csak úgy rázkodtak a sírástól. Szívem összeszorult , míg egész testem elernyedt.

Már fogalmam sem volt valójában miért is sírok. Talán attól , hogy így kellett látnom őt.

-Szeretlek- emeltem fel fejem , hogy arcára nézhessek.

-Én is téged- konyította ajkát , egy halvány mosolyra.
Látszott tekintetéből , hogy nem tudja mi lesz.

-Blé ...pfuuj, túl sok a nyáladzás fiatalok. Nem gondoljátok?- modult fel undorodva a vörös.

-Benned meg túl sok a gonosz nem gondolod?- vágott vissza Shawn gúnyosan.
Kezével arcomhoz ért , hogy megtörölje könnyáztatott arcomat.

-Pff, szánalom-

                     _____________

-Nos.... Hajlandó vagyok tárgyalni , ha Shawn teljes bizonyosságban haza jut- mondtam egyenesen apám szemébe nézve.

-Nem.- adta az egyszerű választ, rezzenéstelen arccal. - Te itt nem szabhatsz feltételeket. Világos?!-

-Nem, sötét- forgattam meg szemeim. Nagy sóhaj kíséretében hátradőltem a kanapén. Shawn egyik kezével átkarolta vállam , és magához húzott.
Közelsége biztonságot nyújtott.

-Vicces. Olívia drága gyere ide- szólt valakinek apám , az ajtó felé fordulva.
Homlokráncolva néztem ki lépbe a helységbe, mely így is feszültséggel telt.

Egy közel velem egyidős lányt pillantottam meg. Hosszú , barna haja ápolatlanul hevert vállain. A lány arca meggyötört volt, és különböző sebek borították, csak úgy mint fedetlen karjait.

Egy nyúlott szürke póló és szabadidő nadrág volt rajta , ami csak úgy lógót vékony testalkatán.
Olivia vetve rám egy félő pillantotást ült le velem szembe, a fotelba.

-Nos, ő - mutatott a lányra- Will húga, akit ugyebár kikéne szabadítani nektek, hogy Will ne zargasson többet- mondta vigyorogva apa. Egy pillanatra meglepetség ült ki arcomra. Nem tudtam mire akar kilyukadni ezzel.

-Igen, és?- kérdezte flegma stílusban Shawn, aki látszólag nem félt tőle. Tekintete komor , és elszánt volt, mintha tervezne valamit.

-Elengedem. Két feltétellel. -

-Kivele- mondtam.

-Az egyik, Shawn marad. A második csatlakozol hozzánk. Ha nem tartjátok magatokat ehhez , az alku megsemmisül. A döntés rajtatok áll.- húzta ajkát egy ravasz mosolyra. Olivia arca felvidult a hallottak miatt. Ellenben én és Shawn aggódva néztünk egymásra. Megéri ez nekünk?
Egy lány , aki kitudja mióta van itt. Vagy miket csináltak szegénnyel. Látni lehetett rajta sok mindenen ment keresztül míg itt kuksolt , és ideje lenne végett vetnie ennek valakinek. Aki természetesen én leszek. Tudom milyen bezárva lenni több napra. Senkinek se kívánnám ezt.

-Áll az alku- szólaltam meg magabiztosan.

-Mi?!- kérdezte Shawn tágra nyílt szemekkel.

-Csodás- csapta össze két kezét maga az ördög, majd felkelve a lányhoz fordult. -Drága Olivia, nekik köszönhetően szabad vagy. - a lány arca csak úgy sugárzott az örömtől , amiből bőven ragadt rám is.

-Normális vagy?!- súgta fülembe felháborodottan Shawn.

-Persze- fordítottam felé fejem- Nézd milyen boldog- mutattam feléjük.

-Látom- húzta el száját. Kezemmel óvatosan rácsaptam mellkasára , hogy hagyja abba a gúnyolódást.

-Ez fájt- dörzsölte tenyerével a fájópontját.

-Megérdemelted- mosolyogtam rá elégedetten. Tekintetem újból apámra és Will húgára vittem.

Legalább ez az egy dolog megoldódott, és nem sokára a miénk is megfog.
Mivel van egy tervem , ami idővel beteljesül. Addig is körülbelül csak egy hetet kell kibírnunk valahogy.