Érzelmek (S.M.) || ✓

<10>

-Figyelj az orrod elé -vetette oda bunkón. Félénken ráemeltem tekintetem és..........

Shawn dühös tekintetével találtam magam szemben. Kicsit megijedtem tőle, hisz látszott rajta nem igazán van jó napja.

-B-bocs-mondtam dadogva.

Rezzenéstelen arccal nézett rám. Elfordítva fejemet próbáltam kikerülni őt , kevés sikerrel. Shawn el kapva csuklóm rántott magához, és vont szoros ölelésbe, amitől szó szerint lefagytam. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még felfogni se volt időm. Csak álltam tehetelenül, miközben ő ölelt és nyak hajlatomba fúrta fejét, amitől egész testemben meg borzongtam. Olyan érzéseket tud belőlem kiváltani egyetlen egy érintésével, mint még soha senki. Ami össze zavar és egyben megrémít. 

-Ma este nálad leszek nyolcra. Mielőtt azt mondanád anyukád is otthon lesz közlöm veled, hogy 100%-ban biztos vagyok benne dolgozni fog.-suttogta a fülembe. Szavai lassan jutottak el a tudatomig, de mikor már kezdtem fel fogni őket Shawn elment mellettem.

Továbbra is lefagyva áldigáltam a terem előtt, mint egy nem normális. Próbáltam felfogni a nem rég történteket , de csak még jobban össze zavarodtam. És mind ez Shawn miatt van.

-Hé. Jól vagy?!-hallottam meg egy ismerős mély hangot.

-Persze -néztem Adamre. Aki kék szemeivel arcomat pásztázta.

-Nem úgy tűnik -

-Csak annyi , hogy Shawn megölelt és kicsit lefagytam- hajtottam le fejemet. Közben pedig hallottam ahogy Adam elröhögte magát, amit egy hangos puffanás kísért. Ijedten néztem a padlón hempergő fiúra, aki nagyon viccesnek találta, amit az imént mondtam neki. ,,Olyan mintha ez az egész csak egy álom lenne. Fel se keltem az ágyból . Csak álmodom.''-gondoltam.

-Megölelt? -kérdezte még mindig röhögve. Szegény alig kapott levegőt.

Néhányan ráemelték tekintetüket  , de gyorsan el is kapták.

Fejemet megrázta gugoltam le mellé.

-Ez nem vicces-szóltam rá mérgesen. Abba hagyta a röhögést és rám nézett.

-Bocs, de nehéz el hinni- Felálltam majd egyik kezem felé nyújtottam , hogy felesegítsem. Kezét bele csúsztatta az enyimbe. Mikor már épp fel akartam volna húzni saját magára húzott.

-Au- nyűszítettem. Kezemet mellkasára támasztottam, közben belenéztem szemébe amiből komolyságot véltem felfedezni. -Mi az?-kérdeztem szemöldökömet össze vonva.

-S-semmi- mondta zavartan. Kicsit furán néztem rá, hiszen nagyon is zavarban volt és ez lehet a közelségem miatt van. Éreztem ahogy pulzusa egyre csak emelkedik. Nem bírtam tovább így maradni.

Gondolkodás nélkül felkeltem róla,  s viharztottam be a terembe, ahol egy csomó kérdő tekintettel találkoztam. Kivéve eggyel, aki napok óta nem jött suliba. Nicole. Ő rá lenne most a legnagyobb szükségem , de nincs itt.

  ____________

Shawn-t egésznap nem láttam, kivéve reggel, mikor neki mentem. Azóta se tudtam kiverni a fejemből azt a pillanatot. A suliban is csak is körülötte forogtak gondolataim, sőt még most is amiből telefonom pityegése zökentett ki.

,,2 új üzenete érkezett''

Adam: Bocs a reggeli miatt, nem tudom mi ütött belém.

Én: Semmi baj.

A másik üzenetet is megnéztem , de bár ne tettem volna.  Shawn írt, még hozzá nem józan állapotban, az tuti.

Shawn: Lwgyél valsmi szexibwn mure odaerek Cica!!😏😏😏

Én: Te nem vagy normális! Mellesleg mennyit ittál, hogy még normálisan se tudsz írni ?!

Shawn: Tw trszed rzt velwm!

Én : Nem csináltam semmit! Mellesleg írj normálisabban alig tudom elolvasni!

Shawn: De, hogy nwm mindwn nao csinslsz vslamir! És most vslslnod kell a kovrtkezmenysket!!!

Én: Kezdesz megijeszteteni !

Shawn: 2 ora mzlva talkozumk!😏😉

Remegő kezekkel dobtam le az ágyamra a készüléket. A szívem ezerrel dobogott az ijedtségtől. ,,Vajon Shawn mit akar tenni? Mit ártottam én neki?''

  _____________

Nyolc óra múlt 5 perccel, és Shawn még nem volt itt. Kezdtem azt hinni , hogy nem jön, ezért elmentem gyors lefürödni utána pedig befeküdtem az ágyba, amit nem nagyon tudtam kiélvezni.

Csengetés. Valaki rákönyökölhetett a csengőre, hisz folyamatosan csengetett.

Dühösen rugdóstam le magamról a takarót, és trappoltam mezítláb a bejárati ajtóhoz. Amit nagy lendülettel nyitottam ki, hisz dühös voltam, mivel megzavarták a majd nem szúnyámat.

-Jézusom!-kaptam kezem a szám elé és bámultam Shawnra, aki alig tudott megállni a két lábán. Az arcán kisebb karcolások voltak, és a szája is felrepedt. Kabátja ki volt cipzározva a télies hideg levegő ellenére. Már éppen esett volna össze mikor is át karoltam őt. Shawn teljes test súlyával rám nehezedett. Valljuk be, nem valami pille könnyű.-Shawn ne már. -nyaffogtam, a fiú csak át karolt engem.- Oké -mondtam nagy levegőt véve. Próbáltam be vonszolni őt a lakásba kevés sikerrel ugyan is már az a küszöb átlépése után összeestem vele együtt. -Remek- bosszankodtam. Felkeltem a padlóról és kulcsra zártam az ajtót. Shawn is próbált feltápászkodni , de mindig visszaesett. Ezen csak elmosolyodtam, és csak néztem ahogy kínlódik.

-Nem segítenél ?-kérdezte alig érthetően.

-De- sóhajtottam. Odalépve hozzá átkaroltam őt. -Ne nehezedj rám annyira !-mondtam parancsolóan, mire ő csak bólintott.

Közösen elbotorkáltunk a szobámig. Leültettem őt az ágyra, közben leszedtem róla a kabátot. Mielőtt el léptem volna tőle az ölébe húzott. Kezeit pedig derekamra helyezte.

-Gyönyörű vagy- mondta. Ezen csak elnevettem magam.

-Te pedig részeg -böktem meg mellkasát, amitől kissé megfeszült.

-Ne bökdös -kapta elcsuklóm. Hangnemétől  össze rezzentem. Lehámoztam magamról kezeit és felkeltem.

-Mindjárt jövök. Le kell fertőtleníteni a sebeket. -mondtam.

Kimentem a szobából és egyenesen a fürdő szobába mentem. Levettem egy fertőtlenítőt meg egy vattát.

A szobámba vissza térve megfigyeltem Shawn nem mozdult el helyéről. Nem mintha tudott volna. Oda léptem hozzá újból bele ültem ölébe, amitől elmosolyodott. Meg jutalmaztam rosszalló pillantásommal, majd elkezdtem fertőtleníteni sebeit, amitől néha felszisszent , de egyébként jól bírta. Egész végig arcomat nézte, ami zavart. Ugyanis zavarba hozott.

-Min gondolkozol?- kérdezte rekedtes hangon. Kezével fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.

-Semmin-néztem arcára és tekintetem telt ajkára tévedt. Amikkel szavakat formált. Úgy meg akartam őt csókolni , de nem tudom miért. Féltem ettől az érzést, ami épp terjedt bennem. Gondolkodás nélkül két kezembe vettem arcát, és rátapadtam ajkára. Shawn először megdöbbent , de viszonozta. Kezét csípőmre csúsztatta, majd velem együtt hátra dőlt. Benyúlt pólóm alá, és végig simított hasamon, amitől meg borzongtam.  ,,Mit csinálok ?  Nem vagyok normális. Ezt nem tehetem. Ő csak kihasználna.'' Hirtelen elváltam tőle és ledőltem mellé. -Reggelre erre úgyse emlékeznél-mondtam inkább magamnak mint neki. Tudtam ő is hallotta , de nem reagált rá semmit . Hosszú perceken át feküdtünk egymás mellett gondolatainkba merülve.