Érzelmek (S.M.) || ✓

2/22.

1.nap:

Shawn szemszögéből:

Karom majd leszakadt a sok erőfeszítéstől , melyet a fegyverek pakolásába fektettem.

A hely bűzölgött a sok mocsoktól, ami itt lent van. A patkányok kedvükre szaladgáltak eledelért siránkozva. Elsején tudtam képzelni rajtam kívül még kimerészkedett volna le ide , csak azért, hogy pakolászon.

Csak remélni tudtam , hogy Amy-nek könnyebb feladatot akasztottak a nyakába, nem úgy mint nekem.
Most komolyan. Ki lenne ilyen helyen, ahol meglehet fulladni ettől a förtelmes szagtól. Olyan, mintha rothadna valami. Bár efelől nem is csodálkoznék. Biztos van itt elrejtve pár tetem.

Homlokom tiszta verejték volt , ami elkezdett lefelé csorogálni. Egy egyszerű mozdulattal letöröltem , és folytattam a rabszolga munkát. Ugyanis ez olyan volt. Csak ostor nélkül.

-Ennél még az öreg anyám is gyorsabb - morogta a srác, aki felügyelt engem. Látszólag nem lehetett több mint én , sőt pár évvel fiatalabbnak nézett ki.
Nem értem miért esnek a fiatalok ilyen hibába. Mennének el inkább csajozni , bulizni, mint kínozni és gyilkolni.

Ez az egész egyenesen gyomorforgató látvány nekem.

-Ha már ilyen nagy a szád , akkor gyere ide és próbáld ki , milyen ezeket a dög nehéz dobozokat pakolgatni, egyik helyről a másikra-

-Ahha , nem vagyok naiv. Nem fogok a közeledbe menni, csak , hogy eltegyél lábalól és kijuthass.- forgatta meg unottan a szemeit. Annyira jól szórakoztam rajta , hogy kénytelen voltam visszatartani a röhögésem. -Mi olyan vicces?- kérdezte összeszükített szemekkel.

-Most? Te! Olyan jól szórakozom rajtad.-

-Miért is?- támaszkodott rá idegesen,  egyik lábáról a másikra.

-Mert flegmázol itt az idősebbnek- vontam vállat , miközben ajkamon ott csüngött a nyertes mosoly.
A fiú csak vállat  vont , majd próbált figyelmenkívül hagyni. - Láttad Amy-t? Ugye milyen gyönyörű? Ő a barátnőm , és talán életem első igaz szerelme- beszéltem megállás nélkül , ami látszólag zavarta őt. Kezdett kifogyni a türelméből.

-Amy? Oh , igen, tegnap este az ágyamban láttam őt utoljára - vetette oda gúnyosan. Erre a válaszadására nem igen számítottam, de próbáltam higgadt maradni.-Na mivan? Csak nem rossz pontra tappintottam?- kérdezte röhögve , mire idegesen fújtattam egyet. Már láttam magam előtt , ahogy a nagypofáját beleverem a falba.

Amy szemszögéből:

-Nincs lazsálás- parancsolt rám az edzőm, akit Troy-nak hívnak, ha jól emlékszem.

-De elfáradtam- ültem le lihegve a hideg padlóra. Szinte mindenem fájt és sajgott. Kihitte volna , hogy ennyit kell edzeni.

Egy hatalmas edzőteremben voltunk. A falak fehérek voltak , és a különböző gépek voltak bent.

-Gyere!- nyújtotta kezét , hogy felsegítsen.

-Tartsunk egy kis pihenőt , és utána kedved szerint dobálhatsz össze-vissza. -

-Makacs vagy , mint az apád- telepedett le mellém.

-Nem hasonlítok rá. Én nem tudnék hideg vérrel ölni. Nem ilyen vagyok.- ráztam meg fejemet. Troy kezét hátamra simította, majd magához húzott. -Amúgy, hány éves is vagy?- emeltem rá kérdőn tekintetem.

-25- adta mosolyogva a választ.

-Hogy kerültél ide?-

-Két lábon- mondta elnevetve magát.

-Hát , a humorod sem az igazi- mondtam , miközben kiszakítottam magam karjai közül , és feltápászkodtam.

-Most én kérdezek. Szóval , milyen szökési tervet eszeltél ki?- kérdezte szemrebbenés nélkül. Szívem a kérdésre hevesebben kezdett el dobogni. Éreztem , hogy az arcomból kifut a szín , S hófehérré alakul át.

-Én? Semmilyent, inkább edzünk tovább-

-Egyszer úgyis elkell mondanod - mondta felkelve ülőhelyzetéből.
Lassú léptekkel közeledett felém, majd egy hirtelen mozdulattal letepert.

                     ________________

Az érkezőasztalnál ültünk. Én , apa, Shawn és Troy. Azt hittem többen leszünk , de látszólag tévedtem.

-Akkor jó étvágyat- mosolygott egyenesen rám apa.

Szemem forgatva néztem le az előttem lévő ételre , ami egyáltalán nem volt valami gusztuszos.
Valami zöld színű zöldség volt benne , ha az egyáltalán nevezhető annak.

A mettem ülő Shawn gondolkodás nélkül kezdett el jóízűen enni. Nem értettem , hogy tudja meg enni ezt a valamit , amit ételnek én nem neveznék.

-Valami baj van?- nézett rám Troy kérdő tekintettel. Felnézve az undorító valamiről , rá néztem.

-Nem nincs , csak nincs étvágyam most- toltam el magamtól , majd felkeltem a székről.

-Pedig tök finom- mondta teli szájjal Shawn.

Undorodó arckifejezéssel néztem a fiúra , akinek látszólag ízlett.

-Ahha , további jó étvágyat- mondtam távozva a helyiségből.