Érzelmek (S.M.) || ✓

<7>

Végre hétvége van, amit már egy ideje nagyon vártam. Nem is csodálom, hiszen Shawn minden egyes napomat megkeserítette, főleg, hogy Nicole nem volt suliban.

A város legelhagyatottabb utcáin sétálgattam, ami egyben ijesztő és megnyugtató is volt. Rajtam kívül senki más nem volt a környéken.

Nagyon sötét volt szinte már alig lehetett látni valamit. A lámpák is csak keservesen világították meg az utakat. A lábam és a kezem szinte már lefagyott ebben a nagy hidegben , de ez nem nagyon érdekelt, mivel nem akartam hazamenni és hallgatni anyát és az újdonsült pasiját, akit a legszívesebben megtudtam volna fojtani a fiával együtt, aki mostanában nem szándékozott hozzám szólni egy szót se és nagyívben elkerült, mintha mindenről én tehetnék.

Annyira a gondolataim rabja lettem , hogy nem vettem észre valaki megállt előttem, én pedig ezáltal beleütköztem kemény mellkasába.

Elmotyogtam egy ,,bocs'' félét továbbra is a járdát nézve, majd nagyívben kikerültem őt folytatva utamat a nagy semmibe, mivel fogalmam sem volt merre megyek.

-Hé-hallottam meg Shawn hangját, mire megtorpantam és hátra fordultam. Sajnálatos módon tényleg ő volt az. Csak egy mosollyal nyugtázta , hogy megvártam, majd felgyorsította lépteit. -Mit keresel te erre felé?-kérdezte kíváncsi tekintettel.

Kénytelen voltam belenézni szép barna szemeibe, amikben önkéntelenül is elvesztem egy kis időre, amit ő nem tudom észre vett -e.

-Hát nem téged az biztos-mondtam bunkó hangnemben, miközben folytattam utamat amit már másodszorra zavartak meg. Shawn jött utánam, majd elkezdett csendben sétálni mellettem. Fogalmam sincs miért van itt , de nem akarom , hogy itt legyen. Tőle menekültem el ide és tessék még itt is rám talált. A sors néha nagyon kegyetlen tudd lenni az emberekkel. -Nem kell bébicsősz-mondtam egy kis idő után.

-Nem vagyok bébicsősz-vágta rá egyből, mire én halványan elmosolyodtam, amit reméltem nem vett észre.

-Amúgy, mit keresel te itt?-kérdeztem tőle miközben előre néztem.

Nem mertem ránézni, hátha olyan érzéseket kavar fel bennem amiktől mindig is féltem.

Nem szólalt meg. Kezdtem azt hinni nem kapok választ a kérdésre , de tévedtem.

-Jobb , ha nem tudod-mondta, miközben elröhögte magát.

Erre inkább nem mondtam semmit csak szép csendben sétáltam mellette. De persze ő nem tudta befogni azt a nagy száját.

-Hova megyünk? Csak azért kérdem , mert nem lakok messze és....-

-Szó se lehet róla Mendes-mondtam, közben rá emeltem dühös tekintetemet, mire ő csak elröhögte magát.

-Nem ARRA akartam kijukadni. Mellesleg, előbb fektetném meg az osztályunk stréberét mint téged -mondta röhögve , de én ezt egyáltalán nem gondoltam viccesnek. Hiszen a szavai tőrként hatoltak a szívembe. Nem tudom miért , de nagyon szarul esett.

Hirtelen az ellenkező irányba fordultam és nem foglalkozva vele kezdtem el szaporán szedni a lábaimat, amiből szinte futás lett. A könnyeim utat törve maguknak áztatták el az arcomat.

______________

Fogalmam sincs , hogy jutottam haza , de most ez érdekelt a legkevésbé. Feltrapoltam a szobámba figyelmen kívül hagyva a konyhából kihallatszodó hangos nevetéseket.
Időm se volt gondolkodni a szörnyű estémen , de már csipogott a telefonom, amit szitkozódva kotortam elő a farmerem zsebemből ,majd lehuppantam az ágyra. Az üzenet nem mástól, mint Shawntól jött.

Shawn:Miért szaladtál el?

Én:Azért , mert gyökér vagy!

Shawn: Ugyan Cica! Tök kedves voltam veled. Ennél kedvesebb már nem tudok lenni

Én:A becézgetéseidet ne rám pazarold. Mellesleg kurvára nem vagyok rád kíváncsi. Úgy , hogy hagyj békén.

Shawn: Sajnálatos módon közlöm veled , hogy nem foglak békén hagyni 😉

Én:Miért nem?

Shawn: Mert tök jól elszórakoztatsz.

Én: Gyökér!!!!

Shawn:Alkut ajánlok.

Én: Nem alkudozom az ördöggel.

Shawn: Ha az elkövetkezendő napokban kedves leszel velem, és délutánonként eljössz hozzám, akkor egy ideig nem szekállak.

Én:Oké. Jó éjt!

Shawn: Álmodj velem 😘

Erre nem írtam semmit, inkább lezártam a telefont és az ágyra dobtam.

Nem sokkal később én is eldőltem az ágyon és a gondolataimba merültem. Azon gondolkodtam , hogy vajon tényleg ennyire jó ötlet volt -e bele menni ebbe az egészbe, hiszen kitudja mit akar ez csinálni velem náluk, főleg , ha kettesben leszünk.