Érzelmek (S.M.) || ✓

<14>

-Nem fogok elmenni - mondtam már vagy századjára a telefonba. Nicole felvetette azt a remek ötletet , hogy menjünk el Shawn bulijára, mivel tegnap nem mentünk el bulizni.

-Naaa. Kérlek . Ígérem jó lesz -kérlelt Nicole.

-Nem, és kész. - mondtam ellentmondást nem tűrően.

-Lehetetlen vagy.-mondta, majd egy kis szünetet hagyva újból megszólalt. - Mit kell tennem ahhoz , hogy el gyere Shawn bulijára?-kérdezte izgatottan. Erre csak ördögien elmosolyodtam mivel támadt egy remek ötletem.

-Akkor elmegyek , ha Shawn hív meg.-

-Csak ennyi? Sima ügy. -mondta bele nevetve a készülékbe, amitől majd meg süketültem.

-Sok sikert!-

-Most megyek, majd várd a hívást. Pusz Szia-mondta. Meg se várva , hogy én is elköszönjek letette.

Ledobtam a telefont az ágyra majd elbotorkáltam a konyháig. Ahol anya a konyhapultra támaszkodva fogta a fejét.

-Elég förtelmesen nézel ki- jegyeztem meg, mire csak legyintett egyet , hogy maradjak csendben. ,,Kellett neked vedelni''-gondoltam.

     

                       _______________

Éppen a holnapi napra csinálgattam meg a házi feladatokat, mikor is elkezdett csörögni a telefon. Rá pillantottam, a majd nem előttem lévő készülékre. ,,Ismeretlen''.

Mivel tanultam a múltkori esetből , ezért csak lezártam a telefont, és folytattam, amit megszakított ez az ,,Ismeretlen''. 

Már vagy tizedszerre szólalt meg a telefonom mikor úgy döntöttem jobb lesz , ha kikapcsolom.

Mivel már kész voltam a házival, ezért elkezdtem olvasgatni a kedvenc könyvem.

Már csak arra eszméltem fel , hogy valaki az amúgy is rossz ajtómat püfföli.

-Gyere be, mielőtt betörőd az ajtót-mondtam, mire az ajtó nyikorogva kinyílt. Hát igen még mindig nem csináltattuk meg , de lehetséges nem sokára sor kerül rá. Az ajtó felé néztem, ahol Shawn állt vigyorogva. Tekintetét végig vezetve rajtam ült le az ágy szélére.-Te...te mit keressel itt?!-kérdeztem felháborodva, miközben próbáltam a takarót magamra húzni ugyanis pizsomában voltam még, mert miért is ne?

-Tetszenek ezek az unikornisok-mondta, ezzel cukkolva engem. Shawn felé küldtem egy  mérges pillantást, mire még jobban elkezdett vigyorogni. -Szóval, mivel nem vetted fel a telefont , ezért személyesen eljöttem hozzád-

-Várj ! Te hívtál ismeretlen számon legalább tízszer?-kérdeztem döbbenten, mire csak bólintott egyet.

-Ha nem vágnál bele a mondandómba elmondanám mit is akarok, de sietnem kell, mert nincs sok időm rád. -mondta. Én csak megforgattam a szemem, és inkább meg sem szólaltam. Ne , hogy tovább pocsékoljam drága idejét.-Amy öhm...-kezdett elgondolkodni , de megrázta a fejét és folytatta- Szóval, Amy nem tudom ki. Sok szeretettel meghívlak a ma este kilenctől tartandó bulimra, amit egészen hajnalig nyomatunk. -fejezte be a monológját, és arcom fürkészve várta válaszom.

-Öhm... Most már akkor tényleg muszáj elmennem igaz?-kérdeztem fancsali arckifejezéssel. Semmi kedvem se volt elmenni bulizni, főleg , hogy Shawn tartja.

-Igen. Nicole megtette amit kértél tőle , úgy , hogy most te jössz. -mondta unott arckifejezéssel, amitől legszívesebben kifutottam volna a világból.