Érzelmek (S.M.) || ✓

2/16.

Végre itthon voltam. Anyát a kanapén szunyokálva találtam meg. Arcán kimerültség jelei látszódtak meg. Nyilván az éjszaka folyamán sokat  dolgozott , és nem jutott el a szobájáig.
Egy ideig mosolyogva figyeltem őt , utána fellopakodtam csendben a szobámba, ne hogy felkeljen. Az ajtót becsukva magam után , egyből az ágyam felé botorkáltam. Levetve lábamról a cipőt elterültem.
Minden olyan csendes volt. Már nem volt semmi veszély , ami miatt pánikolom kellett volna. Újból normális lehetek. Egy átlagos tini, aki éli az életét. De ennek ára is van.
Két hét múlva szünet lesz , és utazhatok apámhoz, akitől szinte már undorodom. Nem csodálom , hogy anya elhagyta őt. Lassan már kezd minden össze állni , de az még mindig bökte a csőröm, hogy anya miként jött rá erre. Hiszen még én se gyanítottam semmit. Egyetlen erre utaló jel se volt.
A fáradtságtól , és a gondolkodástól már csak annyit vettem észre , hogy lecsukódnak szép lassan szemeim.

                 _________________

-Még mindig nem hiszem el ,hogy itthon vagy- nézett rám könnyes szemekkel anyám, aki azóta majd kiugrik a bőréből amióta csak meglátott. Egy halovány mosolyt ejtettem felé , mielőtt belekezdtem volna a kérdezgetésbe.
Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén , közben a mellettem lévő helyre mutattam , hogy ő is üljön le.

-Szóval. Valójában miért is váltatok el apával? - kérdeztem. Anya arcán értetlenség látszódott meg. Egyik kezével óvatosan hátra simította szemébe lógó barna hajtincsét.

-Tudod kicsim. Nem szeretnék hazudni, de vannak dolgok amik jobb, ha nem tudódnak  ki. -

-És , ha én már tudom?- kérdeztem rá pillantva.

-Honnan tudhatnád?- kérdezte elvékonyodott hangon. Kezeit pedig idegesen fűzte össze maga előtt, ezzel egyidőben lábait keresztezve. Láttam rajta az idegességet. Vajon ennyire nagy baj, hogy tudom?

-Szerinted miért voltam el ennyi ideig? Biztos nem önszántamból. S nem is , azért , mert túl sok volt minden. - szólaltam meg szarkasztikusan.

-Tessék?! Shawn tett valamit vagy....-

-Nem anya- vágtam szavába- Elrabolt egy maffia főnök. Ez bonyolult, de .....de azt mondta apa is egy maffia főnök, nem is akármilyen. Ő a leghíresebb. Igaz ez?- anya elkezdett gondolkodni, majd egy nagyot sóhajtott.

-Igaz- bólintott. Fejét szégyenkezve lehajtotta. Törékeny  vállai elkezdtek rázkodni.- Nem akartam , hogy megtudd- szipogta. Nagyon rossz volt így látni. Mellkasom hirtelen nehézzé vált , S erős fájdalom nyílalt bele. Szemeimben könnygyűlt. Nagyokat pislogva próbáltam őket visszafojtani.

-Ne sírj- kúsztam hozzá közelebb.-Hogy tudtad meg?-  anya kezeivel letörölte a könnyeket , és elkezdett mesélni.

-Ha nem láttam volna most én se tudnék róla. Véletlen pont akkor értem haza mikor egy kisebb megbeszélést hívott össze. Meghallottam több dolgot is. Te akkor nem voltál itthon, szerencsére. Olyanokról beszéltek , ami már nekem rossz volt.  Nem bírtam ezt , és  arra jutottam elválok tőle S elköltözünk. - próbáltam ésszerű lenni. A hallottakat pedig elraktároztam a fejemben.

-Értem- mondtam nyugodt hangon elmerengve. Pedig rohadtul nem voltam az. Legbelül majd szétvetett a düh , a szomorúság , a csallódottság.

                   _________________

-Jól vagy?- kérdeztem Shawntól, aki az este folyamán felhívott telefonon. Elmeséltem neki mindent , amit anya mondott , de ő cseppet sem lepődött meg , ami lássuk be fura.

-Én jól vagyok. Ezt inkább lehet nekem kellett volna kérdeznem tőled-

- Nem sokára szünet. Tudom , hogy te nem jöhetsz ... Vagyis...- kezdtem bele.

-Mi van?! Mi az , hogy nem mehetek?! De igen is megyek , nem fogsz egyedül besétálni egy maffiákkal teli házba!- csattant fel idegesen , mire elemeltem fülemtől a készüléket.

-Nyugi Shawn. Te is jössz csak....ahjj...mindegy nem lényeg. Beszéljünk másról. Például a suliról. - váltottam témát. Shawn vonakodva , de alkalmazkodott a hirtelen változástól.

-Nem nagy cucc. Minden a régi marad. Kivéve az , hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Vannak szabályaim. Az első, a folyosón , ha együtt vagyunk kézenfogva sétálunk. Így mindenki tudja hozzám tartozol. A második, minden órán mellettem ülsz. Nincs nyaffogás, de mondjuk amúgy is így volt. - kezdett el gondolkodni.

- Más valami óhaj sóhaj?- kérdeztem kuncogva.

-Egyelőre ennyi. Ez majd még idővel bővülni fog-

-De levegőt , azért vehetek ugye?- kezdtem el viccelődni.

-Persze. - nevetett fel Shawn.