Érzelmek (S.M.) || ✓

<15>

Egy újabb hét és nap kezdődött el számomra. Reggel az idegesítő ébresztőmre keltem fel, ami nem igazán akarta , hogy aludjak.
Kómás fejjel nyúltam a telefonért , hogy kinyomjam az ébresztőt.  

A takarót lerúgdosva magamról kászálódtam ki az ágyból.

Egy nagy nyújtózkodás után a ruhás szekrényemhez léptem, amiből  kivettem egy fekete nadrágot és egy szürke pulcsit majd elindultam a fürdőbe elkészülni.

 

                     ______________

Kicsit fel frissülve mentem a konyhába, ahol Adam sürgőt forgott. Mikor megpillantottam elszállt minden jókedv belőlem.

-Hát te?!- kérdeztem homlok táncolva . Adam csak egy kedves mosolyt küldött felém, majd mutatta , hogy foglaljak helyett. -Jobban szeretem , ha válaszolnak a kérdésemre -morogtam az orrom allatt, amit ő nagy valószínűséggel nem hallott meg.

Az asztalhoz sétálva, ledobtam az egyik székre a táskám meg a régi télikabátomat. A másikat gyászolóm még, mivel az sokkal jobb volt, mint ez. 

-Egyébként azért vagyok itt ,mert meg akartalak lepni téged. -mondta továbbra is mosolyogva.

-Okés. Csak hozd a kaját éhen halok- mondtam türelmetlenül. Tudniillik rólam, sohase voltam valami türelmes főleg , ha kajáról volt szó.

-Jóó. - emelte fel védekezően kezét majd elnevettem magát. A jókedve még rám is hatással volt, ugyanis egy fülig érő mosoly jelent meg arcomon.

                      _______________

Az osztály terembe belépve megpillantottam a többieket. Néhányuk elég rapatyul nézett, de így járnak azok, akik hajnalig buliznak és sok részegre leiszák maguk.

Végül a tekintetem megállapodott egy bizonyos személyen, aki tegnap két mondatával összetörte a szívem. Nem akartam mellé ülni , de muszáj volt mivel más hol nincs hely. Mikor a padhoz értem Shawn végig figyelte minden egyes mozdulatomat, amitől kissé zavarba jöttem .

-Szia- mondta mély rekedtes hangján, miközben ledobtam magam a székre, a táskám pedig a pad mellé. 

-Szia- köszöntem vissza rá se nézve.

Nem foglalkozva jelenlétével elővettem a felszerelésem. Shawn szerencsére egy szót sem szólt, csak ült és bámult ki a fejéből.

Egy örökké valóságnak tűnt mire becsengettek, és a matek tanár is eltalált a teremig.

-Jó reggelt!- mondta az idős szemüveges néni, aki egyébként nagyon kedves, csak néhányan ezt nem értékelik .

-Jó reggelt!- köszöntöttük Ms. Parkert kórusban.

A tanár már nagyban magyarázott mikor megéreztem egy kezet a térdemen. Egyből abba hagytam az írást és dermedten bámultam a tábla irányába. Erőt vettem magamon, majd elvéve Shawn mancsát lábamról emeltem rá tekintetem, de ő csak a táblát figyelve jegyzetelt. ,, Szuper''- gondoltam. Elengedve kezét fordultam vissza a tanárnő irányába, aki már rég tele írta a táblát mindenféle egyenlettel.

Nyöszörögve döntöttem padra a fejem, majd vártam vége legyen az órának, de nem így lett mivel felszólított a tanár.

-Tessék-?-emeltem fel ijedten a fejem és néztem a tanárra aki engem figyelve szorongatta egyik kezében a krétát.

-Kérlek mond el mennyi lesz ennek az eredménye-mutatott a táblára, a fejemben másodpercek alatt lefutattam az egyenletet, és reméltem jó is lesz a válaszom.