Érzelmek (S.M.) || ✓

<12>

Érzelmekkel dúlva ültem a padomnál, míg Shawn itt mellettem egy szőke pláza cicával enyelget.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni őket , de nem ment. Mivel párszor még én is szóba kerültem. Nem szóltam hozzájuk, jobbnak láttam így, hisz még a végén belém kötnek .
Felvetettem azt az ötletet , hogy kimegyek és csengetésig vissza se jövök.

-Szia Amy- hallottam meg Adam mély hangját. ,,Na tessék már csak ő hianyzott''-gondoltam.

Mosolyogva néztem bele kék szempárjába, ami nem igazán tükrözte érzelmeit ennek ellenére vigyorogva kémlelte arcom.

-Szia- köszöntem neki én is.

-Képzeld mit hallottam-mondta egy ördögi vigyorgott kíséretében, ami kissé meg rémített.

-Na mit-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Szóval apám nem rég felhívott engem . Aztán a háttérben anyádat hallottam nyavajogni. -mondta, közben pedig elkezdett röhögni , de annyira , hogy azt hittem szegény srác itt fog megfulladni.

-Mi ilyen vicces?!-kérdeztem tőle összevont szemöldökkel.

Adam nagy nehezen abba hagyta a röhögést, és mikor már rendesen levegőt is kapott megszólalt.

-Hogy te és ez a tök fej -mutatott Shawnra, aki idő közben ránk szentelte figyelmét.-Együtt voltatok - erre Shawn összeszükített szemekkel kezdte el őt bámulni, én pedig meg semmisülve lejjebb csúsztam a széken.-Szóval igaz-mondta suttogva. Amilyen gyorsan jött az előbbi jó kedve olyan gyorsan is távozott.

-Én .....-kezdtem rá nézve , de ő csak egy megvető pillantással jutalmazott.

-Egyet kértem haver. Egyetlen egy szívességet .-mondta Adam dühösen az említett személyre nézve, aki csak szórakozottan nézte legjobb haverja reakcióját.-Még pedig azt , hogy hagyd békén Amy-t-ezt a mondatot már ordíbálva mondta, amitől össze rezzentem. Az idegességét a nyakán lévő kidudorodó erek is jelezték. Egyre jobban kezdtem félni, lassan már a sírógörcs kerülgetett.

-Nyugii haver -mondta Shawn nyugodt hangon. A szőke pláza cica fújtatva rám nézett, majd kiszállt Shawn öléből. Haját drámaian hátra dobva vonult ki a teremből.

-Mégis , hogy? Mikor a hátam mögött dugtad azt a személyt, akit nagyon is szeretek ?!- dühvel telt hangjától csak úgy zengett a terem.

Kikerekedett szemekkel néztem a srácra, aki az imént mondta ki , hogy szeret. Shawn is ugyan úgy reagált ahogy én. Adam mikor felfogta mit is mondott tekintetét egyből rám szegezte. Nem tudtam erre semmit se mondani, hisz váratlanul ért. Mellesleg nem töltöttem el vele olyan sok időt. Akkor mégis , hogy történhetett meg ez?

-Nem...nem feküdtem le vele -nyögtem ki végül az első dolgot, ami eszembe jutott. Mind két fiú kíváncsian nézett rám és várta a magyarázatom. ,,Kösz Shawn a segítséged , de tényleg ''-gondoltam. Ekközben mérgesen a fiúra pillantottam. -Szóval, az volt , hogy tegnap ez a barom itt mellettem. Részegen átjött hozzám. Nem tudom mit csinált lehet párszor össze esett mire hozzámért. Mivel az arcán kisebb karcolások voltak. -mondtam miközben a csókos ügyet kihagyva folytattam tovább mondandóm -Szóval annyi történt valahogy el aludtunk, és reggel meg felébredtünk a többit meg te is tudod.-fejeztem be . Adam egy megkönnyebbült sóhajt hallatva megszólalt.

-Én sajnálom -mondta bűnbánóan. Mivel látta, hogy egyikünk se fog megszólalni, ezért elköszönt és kiviharzott a teremből.

-Rómeó és Júlia -mondta Shawn miközben egy jót röhögött ezen az egészen.

-Itt nincs semmi féle Rómeó se Júlia-mondtam alig hallhatóan amit sajnos hallott.

-Nem meséltél neki a reggeli csókról. Miért nem?-kérdezte arcom fürkészve. Fogalmam se volt az igazat mondjam el neki, vagy a hazugságot. Mellesleg szerencsére az éjszakai kis csókra nem emlékszik legalább.

-Nem akartam , hogy megtudja -mondtam vállat vonva.

-Értem -felelte össze szűkített szemekkel. Ezután hozzám se szólva elmerült gondolataiban.

_____________

A büfében ülve figyeltem ahogy a diákok állnak be a hosszú sorba, hogy vegyenek valamit. Szerencsére én még akkor érkeztem mikor kicsi volt a sor , ezért még helyem is volt az egyik asztalnál.

Éppen a hamburgerembe haraptam bele mikor is Adam jött be a büfébe, aki engem meg pillantva elmosolyodott, majd egyenesen hozzám vezette uta.

-Szia. Beszélnünk kell-mondta miközben leült velem szembe. Kezeit pedig az asztalon össze kulcsolva szegezte tekintetét rám. Úgy éreztem magam mintha kihallgatáson lettem volna.

-Most is beszélünk -mondtam kicsit se kedvesen. Fogalmam sincs miért viselkedtem így vele, mikor semmit se ártott nekem. Kivéve annyit , hogy rám zúdította irántam érzett érzelmeit, amire én még nem voltam felkészülve.

-Kedvességed jelen pillanatban határtalan. -mondta gúnyosan.

-Bizony-

-Szóval, én tényleg sajnálom , hogy csak úgy rád rontottam. Csak fel dühödtem. Nem tudom mivan velem én... Mikor megtudtam ezt és nem akartam elhinni...én tényleg sajnálom. Csak tudod Shawn nem olyas fajta, aki együtt marad valakivel. Tudom ő csak meg bántana téged. Ezért szeretnélek megkérni arra , hogy kerüld el őt olyan messzire amennyire csak tudod-mondta. Bennem pedig még az élet is megállt. Úgy csinál mintha együtt lennénk és lenne joga ahhoz , hogy el tiltson másoktól. Tudom csak védeni akar Shawntól , de akkor is ez már túlzás.

-Hogyan mikor a padtársam ?-tettem fel az első kérdést, ami felmerült bennem.

-Nem úgy értettem.-mondta miközben kínosan elröhögte magát. ,,Ebből már nem jössz ki jól ''-gondoltam.

-Tudod mit, inkább hagyjuk, majd később visszatérünk rá. -mondtan mosolyogva. -Kell? Mert én már nem eszem meg. -kérdeztem az előttem lévő hamburgerre mutatva. Ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

Az ételt kezembe véve keltem fel a székről. A kuka mellett elhaladva kidobtam és már mentem is tovább.

_____________

A nap folyamán alig vártam, hogy hazaérjek, és végre valahára ez meg is történt.

Nagyot sóhajtva dőltem be a pihe-puha ágyikomba, majd vártam , hogy felolvadjanak testrészeim. Oda kint orbitálisan fújt a szél. Szerencse , hogy elnem viszi a házak tetejét.

Már egy jó ideje élveztem a csendet mikor is megszólalt a telefonom.

-Nem-mondtam nyöszörögve. Nagy nehezen előkotortam nadrágom zsebéből a telefont. Meg se nézve ki hív vettem fel. - Haló?-szólaltam bele a készülékbe amiből egyetlen egy hang se szűrődött ki. Csak recsegett olyan mintha süket néma lenne.-Ki az?!-kérdeztem kissé ijedten. A fülemtől elvéve pillantottam rá ki is hívott. ,,Ismeretlen'' Ijedten húztam el a piros gombot majd dobtam magam mellé. ,,Vajon ki volt az?''-gondoltam.