Érzelmek (S.M.) || ✓

2/23.

2.nap:

Az ablakból halvány napsugarak szűrődtek be a sötét szobába.
Az ágyon feküdtem , miközben néztem ahogy Shawn fáradt szemeit törölgeti.

-Muszáj bámulni?- kérdezte rekedtes hangján, mely meg dobogtatta szívem.
Tekintetét továbbra sem vezette rám, inkább az ablakhoz lépett, és onnan kémlelte az elé táruló tájat.

-Talán- mondtam ajkaim egy pimasz mosolyra húzva, amit ő nem láthatott.

Shawn gondterhelten felsóhajott , majd hirtelen ellökte magát az ablaktól és felém fordult.
Arcáról eltűnt a nyugodtság , mely helyébe düh , és kétségbeesetség ült ki.
A levegőt rendezetlenül vette , míg ujjait idegesen tördelte maga előtt.
Nem értettem gyors hangulatváltozását.

-Van valami baj?- kérdeztem kérdőn felhúzva szemöldököm.

-Nincs...van... vagyis talán-

-Nem értelek Shawn. Mi bajod lett hirtelen?- a fiú elkapta rólam tekintetét, s kezével beletúrt kócos tincseibe.

-Téged egyáltalán nem zavar, hogy itt kell punnyadnunk? Ráadásul apád rohadtul nem szimpi. Tuti van valami a háttérben. Gondolj csak bele, szerinted úgy néz ki , mint aki nyugodt szívvel adja át a maffia irányítását?!- a szavakat szinte ordította. Megszeppenve néztem az idegösszeroppnás szélén táncikáló fiúra.

Erre még nem gondoltam. Lehet igaza van , és van valami hátsó szándéka apámnak. Lehet elakar tenni lábalól vagy rám kenni minden mocskos dolgát , hogy lecsukasson. Őszintén szólva bármelyik szituációt eltudom róla képzelni. Vagyis már eltudom.

-Már mindegy. Mellesleg csak pár nap, és el is felejthetjük ezt az egészet-

Feltápászkodtam fekvőhelyzetemből , hogy Shawn elé léphessek. Kezeim nyakára vezettem , s arcát magam felé fordítottam.

-Minden rendben lesz, mivel van egy tervem - mosolyogtam rá , miközben elmémben újból , és újból lejátszottam a szökési tervünket , ami összesen öt lépésből állt.

-És mi?- húzta fel szemöldökét kérdőn.

-Örülök , hogy megkérdezted , de jobb , ha csak én tudom. Tudod , itt még a falaknak is fülük van , sőt még az ajtónak is.-

_______________

Ültem és csendben vártam apámat a nappaliban. A délelőtt folyamán küldetett értem egy embert , hogy beszélni akar velem valamiről. Természetesen Shawn nem tarthatott velem , rá egy hatalmas feladatott ruházott. A részleteket nem hallottam , de mikor megpillantottam a fiú gyötört , és kétségbeesett arcát, tudtam nem valami felemelő feladat vár rá.

A kanapén ülve bámultam ki fejemből. Kezeim idegesen tördeltem ölembe ejtve , míg lábaim kereszteztem. Vagy már tíz perce késik , fogalmam sincs mi a fenét csinál. Én , ha megbeszélek valakivel egy adott időpontott , akkor pontos vagyok. Nem pedig kések , ezzel megváratva őt.

Nem tudtam mit csinálni , úgy, hogy  sóhajtva felpattantam , és az elém táruló hatalmas ablak felé botorkáltam. Az üvegen keresztül rá lehetett látni a virágos kertre , mely csodaszép volt. Különböző színű virágok hada sorakozott fel egymás mellett. Elmerengtem azon , hogy vajon ki is gondozhatta a kertet , de rájöttem biztos nem a maffiózók , nekik ehhez abszolút nincs tehetségük.

A kék égen ott tündökölt a nap , mely vakítóan tűzött. Az orrom előtt volt egy kerítés , amin nem tudtam átlátni bárhogy is próbálkoztam. Egy újabb akadály a tervben - gondoltam.

-Remélem nem várattalak meg- hallottam meg egy mély , dörmögős hangot , mely csak is egy személyhez tartozott.

-Akkor reméld csak. Apa- mondtam lenézően az utolsó szót.

Tekintetem elszakítottam a gyönyörű tájról, és az említettre szegeztem. Az öltözéke elég elegáns volt , amiből arra következtettem , hogy készül valahova.

-Nem azért hívattalak , hogy nekem ugorj. Ma este lesz egy bál-

-Ahha, ehhez nekem mi közöm?- kérdeztem, s közben úgy tettem mintha abszolút nem érdekelne.

-Már én sem értem. Vagy mégis, szóval, elakarlak vinni téged magammal, de nem lányomként, hanem mint egyik alkalmazottam.-

A hallottakon elgondolkodtam , majd a kanapéhoz sétáltam, amire lehuppantam. Apa mindenegyes mozdulatom árgus szemekkel kísérte végig. Mintha bármelyik pillanatban leüthetném.

-És én ezzel mit is érek el?- fordultam felé egy idő után kérdőn.

-Lássuk csak. Kaphatsz kilépőt a házból , de csak is kizárólagosan testőri kísérővel. Ne , hogy a végén elkóborolj. - húzta ajkát egy ördögi mosolyra.

Válaszán erősen elgondolkoztam, mivel feltudnám deríteni a terepet , és így sima ügy lenne a szökés.

-Rendben, legyen- mondtam bólogatva.

A férfi összecsapta két tenyerét , majd elégedetten megszólalt.

-Remek-