Érzelmek (S.M.) || ✓

2/14.

Minden egyes lépésemnél talpam belesüppedt a meleg homokba, ami kellemesen csiklandozta lábujjaim. 
Végre úgy éreztem boldog és szabad vagyok. Semmi hajsza, semmi gond , semmi akadály. Csak én a tengerpart és Shawn.

Hosszú egybe részes szoknya volt rajtam , aminek az alja bokámat súrolta , ahogy fújta a szél. Egy pillanatra behunytam szemem, hogy élvezhessem a friss szellőt , ami belekapott barna hajamba.

-Amy!- kiáltotta a nevem Shawn. Hirtelen megálltam, S az ő irányába fordultam. Minden olyan volt , mint a filmekben. Shawn a vízből futott ki. Hajából apró vizcseppek csepegtek le vállára.  Finoman megrázta fejét , majd egyik kezével beletúrt. Cselekedetétől idétlenül álltam egy helyben. Időközben ajkaim is kissé szét nyíltak. Semmire se tudtam figyelni csak rá. Az arcára, ahogy mosolyog és felém közeledik.

-Szia Kicsim- köszönt , mikor elém ért. Ajkán egy széles vigyorra húzódott.

-Szia- köszöntem én is, majd kezem nyaka köré fogtam , hogy lehúzzam magamhoz egy csók erejéig. Shawn kezeit derekamra csúsztatta , majd megszüntette a köztünk lévő kis teret is. -Ébresztő- mondta , miután elvált tőlem.

-Mi?!- néztem rá kábultan.
A szemeim kinyitódtak , S egy barna szempárral találtam magam szemben. -Ez nem a tengerpart- néztem körül csalódottan.-Akkor csak álmodtam-

-Valószínű- bólintott helyeselve.

-Hol vagyunk? Mi történt? Miért vagyunk még mindig a semmi közepén?- bombáztam őt újabb , és újabb kérdéssel.

-Üldöztek minket. Csodálom , hogy nem keltél fel. Habár, nagyon mélyen aludtál , és közben motyogtál is valamit.- kezdett el gondolkodni , de engem ez érdekelt a legkevésbé.

-Ki üldözött? És hol van? Leráztuk ugye?-

-Egyelőre igen, de nem tudom mikor fog megint a nyomunkra bukkani-válaszolta. Gondterhelten dőltem hátra az ülésben.

-Nyugi. Nem esik bajunk. Ígérem- fogta meg Shawn a kezem , amit kissé meg is szorított. Tekintetem rá vezettem , majd elmosolyodtam.

-Ha valaki pár hónapja ezelőtt azt mondta volna , hogy itt fogok veled ülni egy kocsiban egy elhagyatott helyen , miközben üldöznek. Simán a pofájába röhögtem volna. Igaz, akkor még nem is szerettelek. Meg ott volt Adam is , aki iránt érzelmeket tápláltam ,  de ő fogjuk rá észhez térített. Ő is tudta lesz valami közöttünk meg egy szőke csaj is. Akkor még nem értettem , amit mondott , de most már kezdem felfogni-

-Erre inkább nem mondok semmit sem- nézett rám elképedve Shawn. Olyan aranyosan féltékeny volt , hogy nem bírtam ki  nevetés nélkül. -Mi az?- kérdezte felháborodottan.

-Semmi- legyintettem. -És most , hogy lesz tovább? Itt fogunk dekkolni vagy....- nem tudtam befejezni ugyan is autó búgást hallottam. Riadtan szakítottam ki kezem az övéből , S hátra fordultam. Egy fekete BMW-t pillantottam meg, amiben egy ismeretlen férfi ült. Kinek ördögi mosoly telepedett arcára. -Jézusom- szívem ezerrel kezdett el kalapálni , közben Shawn elindította az autót , majd teljes gázzal ment előre.
Egy nagyot nyelve fordultam vissza. Az ijedtségtől szememben könny gyűlt . Másodpercek alatt pergett le előttem az életem is. Minden lehető rosszba belegondoltam. A remény újfent cserben hagyott , a legnagyobb bajban.

-Semmi baj nem lesz.- szólalt meg Shawn egy kis idő után. Hangjától kicsit lenyugodtam , de nem eléggé. Nem tudom ő , hogy tud ilyen nyugodt lenni, mikor is épp egy maffia tag üldöz minket.

-Hogy rázzuk le?-

-Fogalmam sincs. Nem voltam eddig még erre felé,  reméljük , hogy lesz egy elágazás a végénél, főleg , ha lesz vége. - válaszolta. Nem szóltam semmit sem csak behunytam a szemem és vártam mikor jutunk ki ebből a kényes helyzetből.

                    ________________

Sikeresen leráztuk üldözőnket , de ezzel egy baj volt. Eltévedtünk. A GPS sem volt hasznunkra. Shawn is tehetlen volt , csak úgy mint én.
Egyikünk sem tudta mi lesz. Egy ideig kocsikáztunk.

Olyan volt , mintha napok  teltek volna el, pedig nem. Hosszú órákon jártunk autóval az úton. Egyszer csak szembetűnt egy ház. Mindketten megkönnyebbültünk , de egyben fura is volt nekünk. Vajon mit is keres itt egy ház. Főleg a lakók , akik bent laknak.

Kérdőn néztem Shawn-ra , aki csak vállat vont , majd leparkolt.
Kiszállva az autóból meg vártam míg mellém ér. Kezem rákulcsoltam az  övére , S így lépdeltünk az ajtóig.

-Jé , még csengő is van- mondtam mosolyogva.

-Gyanús. Nem is kicsit , és ismerős is- kezdett el tanakodni.

Nem foglalkozva mondatával be csengettem. Az ajtó percek múltán nyikorogva nyílt ki, s egy ismerős szempárral találtam magam szemben. Arcomról lefagyott a mosoly, helyébe rémület lépett.

-Helló- vigyorgott ránk ördögien......