Érzelmek (S.M.) || ✓

<29>

Reggel vidáman, és egyben új emberként keltem fel. Ennek az oka  valószínűleg Shawn lehet. Tegnap este nagyon jól éreztem magam vele , és remélhetőleg ő is velem.

Kipattanva az ágyból azonnal  a ruhás szekrényemhez szökkentem. Kivettem a szükséges ruhadarabokat, majd utam egyenesen a fürdőszoba felé vettem.

Miután elkészültem az öltőzéssel, és egyéb dolgommal , lementem a konyhába, ahol anya kómás arca fogadott. Elég sokat dolgozhatott , ha ilyen szarul néz ki.

-Reggelt anya!- köszöntem neki vigyorogva, mint egy tejbe tök. Mikor megpillantott szemei nagyra nyíltak a meglepetségtől.

-Neked is Kincsem! Egyébként , hogy , hogy itthon vagy? Miért nem szóltál?! Mellesleg, mikor jöttél meg?- támadott le kérdéseivel, amiket alig bírtam memorizálni , annyira hadart.

-Hát...öhm...legyen annyi elég, hogy kizártak minket a versenyből-mondtam szomorkás arckifejezéssel.

-Ne légy szomorú- mondta, majd biztatóan rám mosolygot, ami valjuk be nagyon jól esett.

                        ______________

A terembe belépve első személy, akit megpillantottam, az Shawn volt. Jelenlététől egyből melegség jártam át testem. Arcomra pedig egy levakarhatatlan széles vigyor ült ki. Boldog voltam. Soha se hittem volna, hogy egyszer bárki is ilyen hatással lesz rám, mint ő. Barna haja arcába hullott , miközben a kezében lévő készülékbe merült.

Lehetséges, sőt tuti , hogy szerelmes vagyok Shawn Mendes-be. Abba a fiúba , akit a legelején mindenkinél jobban utáltam. Tegnap megmutatta tud ő kedves, és gondoskodó lenni, ha akar.

-Szia -köszöntem a padhoz lépve.

-Szia-mormogta az orra alatt, amit nem tudtam , mire vélni. Betudtam annak túlságosan belemerült a telefonjába.

-Nagyon beszédes vagy ma reggel-mondtam kuncogva. Táskám ledobva a pad mellé , foglaltam helyett mellette.

-Bocs-mondta, miközben eltéve telefonját felém fordult, mosolyogva.

-Istenem- suttogtam elképedve, amit nagy valószínűséggel ő is hallott.

-Cuki vagy-jegyezte meg, ajkaimra szegezve barna szemeit. Alsó ajkát benedvesítve tapadt hirtelen az enyimre.

Annyira ledöbbentett, hogy lefagytam, de mikor visszatért az eszem, tarkójánál átkulcsolva kezem, húztam magamhoz még közelebb.

A termet taps vihar , füttyszó és gratulációk töltötték be, ami engem mosolygásra késztetett.

Shawn vigyorogva elvált tőlem, majd felállva az asztalra hajolt meg az osztály előtt.

-Bolond vagy Shawn-mondtam nevetve.

-De a te bolondod-

                        ______________

-Gyere-nyújtotta felém jobb kezét Shawn, hogy fogjam meg és kövessem.
Húsz percet kocsikáztunk, aztán tíz percet sétáltunk ebben az orbitális hidegben , ahhoz, hogy eljussunk egy elhagyatott , de igényes kis kunyhóhoz.

Fogalmam sincs mit akar itt csinálni, de remélem semmi rosszat.

-Ne félj. Nem erőszakollak meg-suttogta a fülembe, mire elkezdtem halkan kuncogni.

-Úgy sem tudnád megtenni- vigyorogtam rá önelégülten.
Erre már nem mondott semmit, csak behúzott maga után a kunyhóba, ahova amint beléptem jól eső melesgég csapta meg arcom. -De jó meleg van már - lehámozva magamról kabátom, dobtam le hanyagul az ajtóval szemben levő kis fotelbe.

-Tudom-mondta Shawn, de mielőtt bármit is mondhattam volna, meg éreztem kezét a derekamon. Testem egyből reagált rá, a szívem úgy verdeset azt hittem , majd kiugrik. Shawn egyik kezével kissé oldalra billentette  fejem, hogy hozzá férjen. Meleg , puha ajka amint érintette az érzékeny bőrfelületet, egy jól eső nyögés hagyta el szám.-Csak nyugodtan. Itt nem hall senki. -suttogta. Egy nagyot nyelve hunytam be szemem.-Érzed ezt itt?- kérdezte egy kis idő után. Először nem értettem, mire céloz, de nem sokkal később fenekemhez nyomta ágyékát.

-Jézusom-pattant ki szemem. A vágytól szinte már alig tudtam mit csinálok, annyira meg részegített.
Megfordulva karjaiban karoltam át tarkóját, hogy egy szenvedélyes csókba hívjam ajkát. Shawn kezét derekamról combomra vezette, majd másodpercekkel később már az ölében voltam. Lábaimmal szorosan öleltem át derekát.

Már nem emlékszem arra, hogy kerültem az ágyra, sőt arra sem, hogy kerültek le rólunk  ruháink, de nem érdekelt, hisz életem legemlékezetesebb pillanata marad.

                        ______________

Lustán átfordultam az oldalamra, de ijedten ültem fel az ágyon, mivel nem éreztem Shawn meleg. Sőt nem volt mellettem , csak hűlt helyét láttam. Ekkor elfogott a pánik, szemembe könny gyűlt , amiknek utat engedve áztatták el pillanatok alatt arcom. Mezítelen testemet, csak egy vékony takaró fedte. Az anyagot magam köré tekerve, keltem ki védelmet nyújtó menedékemből. A szobában ruhám után kutakodtam , de sehol se voltak. Körül néztem mindenhol , de nem találtam Őt se, ruhadarabjaim. Ekkor szinte már , annyira bepánikoltam, hogy azt hittem helyben elájulok.
Shawn, akiben megbíztam kihasznált, mellesleg itt hagyott semmi nélkül.
A kétségbeesetségtől, újból elkezdtek megállás nélkül, patakokban folyni könnyeim.

Vége az ELSŐ évadnak!