Érzelmek (S.M.) || ✓

<11>

Az érzés mikor reggel úgy kelsz , hogy minden végtagok elzsibbadt, mivel egy Shawn tehénkedett rám. Próbáltam magamról lelökni kevés sikerrel. Egy idő után rájöttem így nincs semmi esélyem. A füléhez hajoltam, majd teli torokból kiabálni kezdtem.

-Shawn!- a fiú riadtan esett le az ágyról , de persze velem együtt, mivel belém kapaszkodott. A földre érkezésünket egy hangos puffanás adta a világ tudtára. Szegény Shawn nem járt olyan szerencsésen mint én. Míg én rá estem, ő a kemény padlón kötött ki velem együtt.

-Ezt most miért ? Olyan jól aludtam -morogta a nyakhajlatomba amitől egész testem megfeszült. Shawn karjait a derekamra vezette és átkorolt.

-Mit csinálsz ?-kérdeztem alig hallhatóan.

-Alszok-mormogta.

-A padlón ?!-emeltem fel fejem , hogy rá lássak arcára. Barna szemeit kinyitva fürkészte tekintetemet. Barna göndör fürtjei össze - vissza álltak fején.

-Itt is kényelmes-vont vállat nem törődöm stílusban. Erre csak megforgattam szemeim. Mellkasán megtámaszkodva akartam feltápászkodni róla, de derekamnál fogva visszahúzott. -Hova szöksz királylány?-kérdezte csábosan, amibe önkéntelenül is belepirultam. Fejemet lehajtva vártam , hogy eltűnjön  pír az arcomról. Shawn óvatosan állam alá nyúlt, majd szembe fordított magával. Tekintete szememről letévedt ajkamra. Benedvesítve sajátját közeledett enyém felé. Amire csak egy puszit nyomott. -Hány óra ?-kérdezte mosolyogva, mire megráztam fejem. Végleg feltápászkodtam róla, majd ránéztem az órára, ami kereken nyolc órát mutatott.

-Basszus. Basszus. Basszus -szitkozódtam. Shawn csak kérdőn nézett rám.

-Elkéstünk-mondtam mérgesen ránézve.

-És?!-kérdezte kérdőn .

-És...-kezdtem bele , de ekkor halk lépteket hallottam meg. ,,Basszus ''-gondoltam. Idegesen néztem körbe a szobában.-Bingó-suttogtam halkan. -Bújj be oda-mutattam az ágy alá.

-Kizárt- mondta sértődött.  Egy szigorú pillantást vetettem rá, s újból az ágy felé mutattam. -Jól van na -mondta sértődötten és be bújjt, anya pedig pont ekkor rontott be, kopogást nélkül.

-Reggelt-mondtam kamu mosollyal az arcomon. Anya csak megrázta fejét látszott rajta , hogy dühös nem is kicsit.

-Miért nem vagy suliba?!-förmedt rám.

-Öhm...elaludtam -mondtam elkapva róla tekintetem és inkább a padlót pásztáztam zavartan.

-A sráccal együtt mi?-kérdezte kicsit  idegesen .

-Miiii? Neeeem -mondtam fejemet rázva. 

-Akkor kié az a férfi kabát?-kérdezte az egyik székre mutatva, amin Shawn téli kabátja hevert.

-Hát Ohm... Adam adta kölcsön -hazudtam. Legbelül reméltem , hogy elhiszi , de anya nem ilyen naiv.

-Kislányom. Csak tud nem most jöttem le a falvédőről. - mondta miközben az ágyamhoz sétált és ráült. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat amire ő is felfigyelt. -Mi a baj? Kicsit sápatnak tűnsz-mondta anya arcom fürkészve. Tekintete annyit elárult , hogy nyerésre áll. Hát igen, anya előtt semmi se marad titok. Mindig mindenre rájön és mindig gyanakszik. Így nem tudok még meglepetést se csinálni neki anélkül , hogy ne titkolóznák, mert rájön.

-Semmin-néztem meg fejemet. Az arcomra erőltettem egy halovány mosolyt, majd lefagyva hallgattam következő szavait.

-Mond meg a fiúdnak  van 5 másodperce  kimászni az ágy alól, vagy nem állok jót magamért. -mondta anya, mire Shawn hiper gyorsasággal kijött az ágy alól.

-Jó reggelt!-mondta zavartan Shawn majd tarkójához nyúlt.

-Fiatalok, erről még beszélünk , de nem most, mivel így is elkéstetek. -mondta anya rám és Shawnra nézve, aki ugyan olyan tanácstalan volt mint én és csak csendben ácsorgott. Érezni lehetett a szobában a feszültséget. -Téged-mutatott Shawnra -haza viszlek , hogy elkészülj majd eldoblak a sulihoz. Most pedig készüljetek össze -mondta anya miközben kecsesen felkelt az ágyról, és kisétált a szobából.

-Anyád nem kedvel engem-jegyezte meg Shawn az ajtóra nézve.

-Hidd el, ez még semmi- mondtam nevetve annak ellenére , hogy ez a helyzet inkább kínos volt mint vicces.

-Kösz a biztatást -mondta tetetett sertődöttséggel.

-Nincs mit, máskor is -mondtam, mire ő csak mosolyogva megrázta fejét. ,,Istenem az a mosoly. Eddig miért nem vettem észre gyönyörű mosolyát ? Amy. Ne gondolj ilyenekre  ez csak színjáték !!!''-gondoltam.

-Min gondolkozol?-szólalt meg Shawn hirtelen . Erre csak be dühödtem. ,,Miért kérdi , ha úgysem érdekli ?''-gondoltam.

-Ugyan Shawn, mindketten tudjuk jól , hogy ez csak színjáték. Valójában le se szarod min gondolkozok. Csak meg játszod magad. Kedves vagy majd , ha elnyerted a bizalmam pofára ejtesz és pont ebből nem kérek. -förmedtem rá . Mire ő megszeppenve bámult vissza rám gyönyörű barna szemeivel amikből értetlenség tükröződött. -Mellesleg tuti nem emlékszel mi történt tegnap hisz sík részeg voltál. -

-Én.....-kezdte, de nem tudta mit is kéne mondania.

- Tudod mit, ne mondj semmit nem érdekel, ahogy te sem-mondtam, majd dühösen ruhás szekrényemhez léptem, amiből kivettem a mai ruhadarabjaimat, és egyenesen a fürdőszobába viharzottam, ahol már kitört belőlem a sírás. Kitört belőlem az elmúlt hetek szenvedése, amit Shawn okozott. Soha se voltam egy sírós típus , de ezek a dolgok már nekem is szarul estek, amiket nem tudok fapofával elviselni. Itt sírok megtörten , remény veszetten és  ez mind Shawn Mendes miatt van.