Érzelmek (S.M.) || ✓

<22>

Shawn szemszögéből:

A mellettünk elsuhanó tájakat figyeltem, míg meg nem éreztem , hogy valami, jobban mondva valaki a vállamra nehezül.

A tekintetem Amy-re vezettem, aki fejét a vállamra hajtva aludt. Olyan békés volt és védtelen.

Mikor felszálltunk a buszra, a mellette ülő srác egyből végig mérte őt, ami nem igazán tetszett, és még inkább az zavart ahogy Amy nézett a srácra.

-Hé- zökkentett ki gondolataimból egy mély hang, ami a fekete hajú sráchoz tartozott.

-Mi van?- kérdeztem rá nézve . Láttam ahogy tekintetét a békésen szunyokáló lányra vezeti, majd ajkán megjelent egy féloldalas mosoly.

-A csajod?- kérdezte még mindig Amy-t figyelve.

-Nem - válaszoltam, miközben állkapcsom összeszorítottam, hisz tudtam miért kérdezte. Kell neki Amy.

-Akkor szabad a pálya- mondta, miközben hátradőlt az ülésen . Ha tekintettel ölni lehetne, a srác már rég nem élne. Nem válaszoltam semmit csak meglöktem Amy vállat. Jobb, ha felébresztem őt, még mielőtt bármi történne.

-Mi az?- kérdezte lágy hangon. Fejét felemelve pillantott rám kérdőn, gyönyörű barna szemeivel, amikben eltudnék veszni. Az arca pedig arról árulkodott , hogy még szívesen aludnia.

-Semmi- vontam unottan vállat, majd figyelmem újból az elsuhanó tájaknak szenteltem. A gondolataim pedig újból Amy felé terelődtek. Akár hányszor látom őt be villan az első csókunk, amit ő kezdeményezett. Ahogy ajka finoman és óvatosan érinti az enyémet. Igaz, azt mondtam neki egyik csók se jelentett számomra semmit, de jobb ötletnek tűnt ezt mondani neki mint , hogy reményt keltsek benne. Nem szeretném őt hitegetni, és még jobban azt nem szeretném , ha megbántanám. Igaz, már egy csomószor meg tettem , de nem volt szándékos.

Először mikor megpillantottam azt hittem egy félős, dadogos kislány, de valójában ő nem ilyen. Bátor, és nem fél visszaszólni. Pont olyan, mint Nicole.

                     _____________

Két óra buszozgatás után, végre valahára megérkeztünk. Egész úton Amy, és a többiek vidám nevetéstől zengett az egész busz, ami számomra egyre elviselhetetlenebb volt.
Nem az zavart , hogy boldogok , hanem az , hogy Amy le se szart egész idő alatt. Rám se nézett hozzám se szólt. Csak a többiekkel és a sráccal volt elfoglalva.

Nem is értem miért zavar ez engem, hisz nem izgat annyira a csaj. Vagy mégis?

Bőröndöt magam után húzva, elkezdtem Amy és a többiek után menni. Egy nagy ház felé tartottunk, ami kívülről békésnek tűnt, de mi nem a ház felé, hanem a nagy udvar felé mentünk, ahol már voltak néhányan. Van egy olyan érzésem , hogy Amy ma még ki fog akadni miattam. Ugyanis nem említette meg neki az igazgatónő , hogy a csapattagok egy szobát kapnak.

-Shawn ugye?- kérdezte egy vörös hajú csaj, aki egy busszal jött velünk. Jó alaposan végig mertem őt. Cseresznye színű telt ajkak, sötét kék szem, formás láb és fenék, ennél jobbat nem is kívánhatnék most. Lassan visszavezettem tekintetem arcára, amire kiült a pír.

-Igen-mondtam egy széles mosoly kíséretében, mire még jobban elpirult.

-Én...öhm... Elizabeth vagyok , de a barátaimnak csak Beth, vagy Liza.-mondta zavartan, ami nagyon aranyos volt tőle, majd nem olyan aranyos volt mint Amy, mikor zavarba hozom.

-És mond csak Beth. Van barátod?-kérdeztem a lánytól, akinek tekintete időközben a számra tévedt.

-Nincs-mondta határozottan, majd eltávozott. Értetlenül néztem utána, hisz nem nagyon értettem, mivel bántottam meg. Míg őt néztem tekintetem megakadt Amy-n, akinek barna szemei szikrát szórtak a lány felé. ,,Szóval féltékeny''-gondoltam. Ezen a megállapításomon még jobban vigyorogtam. Szép lassú léptekkel haladtam Amy felé, aki továbbra se nézett rám, de látszott rajta , hogy nem igazán van most jó kedve.