Érzelmek (S.M.) || ✓

<17>

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Meg se nézve kihív felvettem .

-Halló?- szóltam bele rekedtesen, miközben hanyatfekve az ágyon csukva tartottam szemem.

-Jó reggelt Amy! Hogy vagy?- hallottam meg Shawn hangját, mire kipattant a szem, és hiper gyorsasággal ültem fel az ágyon.

A kezem elkezdett remegni, és a pulzusom is feljebb emelkedett, szinte a szívem majd kiugrott a helyéről, amint meghallottam mély és rekedtes hangját.

-Miért hívtál?- kérdeztem, mire egyből a lényegre tört.

-Úgy hallottam hétvégén egyedül leszel és...- kezdte el , de nem szándékozta befejezni.

-És?-

-És úgy gondoltam tarthatnál te meg Adam egy jó kis bulit, segítek is , ha kell- mondta hangjából pedig könyörgés szürődött ki.

-Miért nem tartasz te?-

-Mert már foglalt a lakás.-

-Foglald vissza, és ennyi. Figyi Shawn, megbántottál nem is egyszer úgy , hogy ne jó pofiz itt velem légyszíves , mert nem vagyok rá kíváncsi. Mellesleg, felőlem Adam tarthat bulit , de te arra nem jöhetsz el. Na pá- mondtam kiakadva, ezzel együtt megszakítva a vonalat.

Hevesen dobogó szívvel dőltem vissza az ágyba mikor is újból megszólalt a telefonom.
Dühvel telve vettem fel újból a telefon,t és vártam Shawn magyarázkodását , úgy látszik nem adja fel könnyen.

-Sajnálom , hogy megbántottalak , de csak az igazat mondtam. Jó tudtodra adhattam volna finomabban is , de ez az igazság nem tudok ellene semmit se tenni. Nem tehetek róla , hogy nem érzek irántad semmit. Az érzéseim nem tudom megváltoztatni.- mondta, én pedig már könnyáztatva feküdtem ágyamon.

-Akkor miért csókoltál meg? Miért hitegettél? Mellesleg akkor, miért is tapiztál , ha ennyire hidegen hagylak?- tettem fel kérdéseim, szinte már zokogva, amit nagy valószínűséggel ő is hallott.

-És te miért csókoltál vissza? Ne csak azt hidd , hogy én zavarlak össze téged, te is ugyan úgy összezavarsz. Azért tapiztalak le , mert késztetést éreztem r,á kíváncsi voltam mi lesz a reakciód. -

-Annyira utállak most! - mondtam majd kinyomtam. 

Ezután csak feküdtem oldaltdőlve az ágyon, miközben elmerültem gondolataimba, amit az imént Shawn még jobban össze kutyult.

                       ____________

-Mi a baj?- hallottam meg Adam hangját, miközben leült velem szemben a székre. Lejöttem a büfébe inkább mint , hogy Shawnnal egy levegőt szívják a terem előtt.

-Shawn- mondtam, miközben lepörgött előttem amiket reggel mondott a telefonba.

-Tudok róla , hogy reggel összevesztetek. Mivel reggel korán totál kiakadva hívott fel , hogy teljesen felbasztad az agyát. Utána elkezdett mindenről hadoválni, amit nem nagyon értettem , de a végére már lenyugodott szerencsére. Miket  is mondtál pontosabban neki?- kérdezte kék szempárját rám szegezve.

-É-én semmi rosszat. Shawn totálisan összezavar, egyszer kedves, máskor meg bunkó . Összetöri  a szívem, utána meg próbál a közelembe férkőzni. Nem értem őt. - mondtam, miközben idegesen túrtam bele hajamba. Éreztem ahogy a kimondott mondatoktól mindjárt elkezdek zokogni.

-Hé. Nyugi oké?!- kérdezte, miközben elkapta egyik kezem és kezébe véve elkezdte  kézfejem  körkörös mozdulatokkal simogatni, ami kicsit megnyugtató volt. Egy aprót bólintottam, mire megjelent mellettünk az emlegetett szamár.

-Beszélhetnénk?- tette fel kérdését számomra. Kihúztam Adam kezei közül a kezem, majd felkeltem ezáltal szembe kerültem Shawnal, akinek tekintetéből nem lehetett kiolvasni semmit.

-Nem érek rá- mondtam szemébe nézve, majd  hátat fordítva neki, hagytam el a büfét, és siettem következő órára, ahol elkell viselnem a jelenlétét.

   

                        ____________

Ezt a napot sikerült valahogy átvészelni. Shawn nem szólt hozzám, egy szót sem,  sőt, rám se nézett mintha lenne joga hozzá.

Utolsó óra után kiléptem a teremből, a matek tanárom pedig kapva az alkalmon elrángatott engem, és Shawn-t akinek semmi kedve se volt a közelembe lenni. ,,Az érzés kölcsönös''-gondoltam.

-Itt vannak a gyakorló feladatok, mielőtt kérdeznétek harminc oldalas, úgy, hogy együtt kell megcsinálnotok - nyomta a kezembe a tanárnő, majd távozott is. ,,Ugye ezt ő se gondolta komolyan?'' -gondoltam.

Shawn hozzám se szólva elsétált, ezzel egyedül hagyva engem a könyv kinézetű feladatokkal.  Szemforgatva siettem én is ki az iskolából. Minnél előbb otthon akartam lenni, és ki sírni magam, elfelejteni minden problémám aminek forrása Shawn.