Érzelmek (S.M.) || ✓

2/3.

Az ajtó nagy lendülettel vágódott ki , majd csapódott a falnak. Egész testemben megrezzentem , s tekintetem ijedten szegeztem az éppen be sétáló személyre. Ajkát egy ravasz mosolyra húzta , minden egyes lépése magabiztos volt , ami még jobban megrémísztett.

-Azt hittem már alszol- szóltalt meg egy kis csend után látogatóm. Arcát a kevéske fényben nem igazán láttam jól, de hangját nagyon is felismertem. Ő volt az, aki elkapott és ide hozott engem. A félelem újból átjárta testem , ami egyre jobban csak remegett.
Arcvonásaim is az ijedtséget tükrözték.

A vékonyka takaró alatt felhúztam lefagyott, remegő lábam , amit karommal magamhoz öleltem. -No csak, tán nem félsz?- kérdezte, miközben elnevette magát. Szemeim összeszeszűkültek és próbáltam lecsitítani hevesen verdeső szívemet. -Nem bántlak, csak beszélgetni jöttem egyet, az újdonsült fogjommal- rám kacsintva egyet foglalt helyet nem messze tőlem az ágyon. -Szóval, Shawn és te , hogy ismerkedtetek meg?-

-Osztálytársam- feleltem egyszerűen. Hangom rekedtes és semmittelen volt.

-Én osztálytárssal soha se jönnék össze- csóválta meg fejét.

-Nem vagyunk együtt- közöltem vele gondolkodás nélkül. A fiú kíváncsi és egy ördögi mosolyal jutalmazta válaszomat, úgy tűnt , mintha valami újat mondtam volna neki.

-Shawn nem ezt állította , de már nem lényeges. Most egy kicsit mesélek neked a hercegedről.
Nem annak mutatja magát, aki valójában. Lehet kedvesnek tűnik , de valójában nem az , sőt egy kész bajkeverő. Még a bandába is bekerült , ahonnét nem lehet , csak úgy kilépni , de ő ezzel nem törődött. Senkivel sem foglalkozik saját magán kívül, ezt jól jegyezd meg. Habár , lehet veled még kivételt tett. - tűnődött el mélyen, az imént kimondott szavain.

-Shawn nem mindig volt kedves. Az elején nagyon bunkó volt. Sokszor megalázott engem. - mondtam. Éreztem ahogy szemembe könnygyűl , majd utat törve magának gördül le arcomon , hogy a fehér ágyneműn köthessen ki.

-Nyugi kislány, nem kell aggódnod , amit ő veled tett az még semmi. Ígérem emlékezetesek lesznek az itt töltött napjaid- ledermedve néztem bele szemébe , amiből könyörtelenség sugárzott. Lehetséges semmi emberi nem volt benne. Mellkasom egyre gyorsabban és gyorsabban emelkedett , míg meg nem éreztem bokámnál egy kezet. Hátam ívben megfeszült és egyre jobban kezdtem pánikolni. Csak arra tudtam gondolni , hogy legyen vége ennek az egésznek.- Mellesleg kitudja Shawn mennyi lányt húzott meg , míg veled játszadózott.
Ha tényleg igazán , teljes szívéből szeretne, akkor te nem lennél itt. Feláldozta volna magát érted. Ideje elfogadnod azt a tényt , miszerint ő neki csak arra kellettél , hogy felkerülj a listájára, semmi többre - suttogta. Szívem milliónyi darabkára hullott szét. A fájdalom, amit legbelül éreztem leírhatatlan és elviselhetetlen volt. Szemem erősen össze csukva próbáltam elfojtani elő törő zokogásom.

-És mi van akkor , ha te hazudsz?- tettem fel a kérdést , mire ő felvont szemöldökkel nézett rám. Nyilván meglepte kérdésem.

-Nem tudhatod.- adta a választ , ami újabb rejtélyt tartalmazott számomra.- Meséld el nekem, milyen volt mikor először megcsókolt téged vagy hozzád ért?. - tette fel kérdését , ami nem értettem miért érdekelte őt ennyire.

-Nem fogok esti mesét tartani , főleg nem az érzelmeimről. - hangom határozottan hangzott , míg legbelül kész csőd tömeg voltam. Kezemmel ügyetlenül töröltem le a könnyeket , amik nem rég csordultak ki szememből.

-De bátor lettél. Akkor is az leszel mikor alattam sikitozol , miközben jól megdöngetlek? - hangja félelmetesen hangzott , amitől még jobban össze húztam magam.

-Csak haza akarok menni- mondtam , miközben zokogásban törtem ki. Fogvatartóm nem igazán hatotta meg pityergésem , és , hogy mit akarok.

-Tudod mit. Később visszajövök. Most nincs időm a nyaffogásodra- mondta. Felkelve az ágyról végig simított a takarón keresztül lábamon, majd nem sokkal később egy erőteljes ajtó csapódás jelezte, hogy elhagyta a szobát, ha lehet annak nevezni.