Érzelmek (S.M.) || ✓

2/10.

-És most mi fog történni?- kérdeztem Shawn-t , miközben fejem mellkasára hajtva , simogatta hajam.

-Még én sem tudom- válaszolta őszinte hangnemben. Gondterhelten felsóhajtva nyúltam szabad kezéért, hogy össze fűzzem sajátommal. Figyeltem , ahogy csöppnyi kis mancsom elveszik Shawn nagy tenyerében.-Nem vagy éhes?- kérdezte egy kis kellemes csend után.

-Nem igazán- vontam meg hanyagul vállam , ami nem segített sokat, hisz ekkor megkordult piciny gyomrom.
Shawn halkan elnevette magát , majd karjába véve engem keltem fel az ágyról.

Karjaim szorosan nyaka köré fogtam , ne , hogy leessek.

-Ha így szorítasz előbb vagy utóbb megfulladok- nevezte el magát jóízűen mondandóján.

-Nem nagyon zavarna- néztem rá egy pimasz mosoly kíséretében.

Shawn sértődött fejet vágva, megállt velem együtt közvetlen az ajtó előtt.

-Akkor engem sem zavarna nagyon , ha éhen halnál- vágott vissza kegyetlenül.

-Nem is tudtam , hogy jártas vagy a konyhában-

-Mert nem is. Én úgy gondoltam, hogy leviszlek téged , te pedig csinálsz kettőnknek reggelit- kacsintott rám vigyorogva, mire csak egy szemforgatással jutalmaztam.

-Erre, hogy nem gondoltam- mondtam , miközben már rég kiléptünk a szobából, és egy álmos Ben-be ütköztünk, aki oly fáradt volt, hogy fel se tudta fogni mi is történik körülötte valójában.

Kómás tekintetét ránk emelve kezdett el vigyorogni , ami kissé ijesztő hatást keltett bennem.

-Akkor szent a béke.- konstatálta , elhaladva mellettünk.

-A háború még messze van, de úgyis én fogom megnyerni- néztem kihívóan Shawn barna szempárjába, ami csak úgy ragyogott a jókedvtől.

-Azt csak hiszed- mondta meg puszilva arcom ,  gesztusától egy szempillantás alatt halovány pírba borult arcom.-Szeretem mikor elpirulsz , főleg , ha miattam - mondta elmosolyodva , majd elkezdett gyors léptekkel lefelé haladni a lépcsőn.

-Ha leesek az a te hibád lesz- néztem rá fenyegetően.

-De, hogy fogsz , erősen foglak. Mellesleg nézd már, le is értünk. - mondta , de továbbra se tett le a földre.

Gyors körbe pillantottam és rájöttem tényleg leértünk zökkenőmentesen.

-Akkor irány a konyha- mondtam egyik kezem előre emelve.
Shawn gyerekes viselkedésemen elkezdett halkan kuncogni, ami olyan aranyos volt tőle.

Nagy léptekkel közelítettük meg a helységet , ahonnét már kellemes illatok kezdtek el szállingozni felénk.

-Emily ennek nagyon jó illata van , de remélem az íze is ilyen jó - kezdett el pimaszkodni Shawn , miután átléptük a konyha küszöbét.

-Nem muszáj megenned Mendes. - szólt vissza neki Emily , a sajátos módján. Úgy látszik ezek ketten sokat szoktak marakodni , még akkor is , ha nem gondolják annyira komolyan.-Egyébként tojás rántottát készítettem. Ben minden reggel ezt eszi, már kezdem unni. - mondta , miközben unottan megforgatta különböző színű szemeit.

-Letennél?- kérdeztem angyalian nézve Shawn-ra, ki még mindig védelmezően tartott karjaiban . Ami valljuk be jól esett , de kezdett már mindenem zsibbadni.

-Persze- mondta egy arcra puszi kíséretében, majd nem sokkal később meg is éreztem mezítelen talpam alatt a talajt , ami kellemesen meleg volt számomra , úgy , hogy nem féltem a felfázás veszélyétől.

-Hogy aludtál Amy?- nézett rám Emily, egy sejtelmes mosoly kíséretében.

-Nagyon jól . Köszi , hogy kérded- mondtam lehuppanva az egyik székre.

-Akkor nem volt semmi hancurozás?- kérdezte szemöldökét húzogatva.
Meghökkenve néztem a törékeny lányra, ki egy jót kacagott reakciómon.

-Nagyon vicces -