Érzelmek (S.M.) || ✓

2/2.

Csak futottam, ahogy csak tudtam. A zaj a hátam mögött kezdett halkulni , ami következtében megkönnyebbülve lassítottam az iramon.

Tüdőm és mellkasom fájt, s égetett, már oly  annyira , hogy nehezemre esett levegőt venni. Hajam rendezetlenül pihent vállaimon. Arcom égett és remélhetőleg kipirosodott, de nem a hidegtől. Nem fáztam , a rohanás felmelegített , ami által majd meg sültem az orbitális hidegben.

Hirtelen nem figyelve magam elé megbotlottam valamiben. Esés közben egy halk sikoly szűrődött ki ajkaim közül.  Hangtalan becsapódással érkeztem a hóba, ami nem éppen volt felemelő érzés. Tenyerem és végtagjaim, mikor találkoztak a hideg, jeges  elemmel, egyből lefagytak.
A melegség kezdte elhagyni testem, helyébe pedig hűvösség lépett.

-Francba- kezdtem el szitkozódni. Ülő helyzetbe tornászva magam, megpillantottam egy ismeretlen személyt , aki vigyorogva kémlelte rózsás arcom.

-Végre megvagy- hangja mély, és dermesztő volt. A gonoszság és a rosszakarat , ami belőle áramlott félelemre késztetett. Rémülten figyeltem a srácra , majd távolabb akartam kúszni tőle , de nem sikerült. Elkapva bokám húzott vissza , majd leguggolt mellém. -Nincs szökési kísérlet. Te vagy a fizetség , szóval már az én tulajdonom vagy édes. - mondata közben végig simított , hideg kezével arcomon , amitől megborzongtam , de nem jó értelemben. Egyáltalán nem élveztem ezt a helyzetet , sőt inkább rettegtem.

-M-mi folyik itt?- dadogtam a félelemtől , ami mostanra elárasztotta egész belsőm.  Fogvatartóm élesen szívta be a levegőt, amit egy ideig bentartom , majd ki is fújt.

-Itt csak is én kérdezhetek , neked nincs jogod ehhez, úgy , hogy kuss- mondta fogai közt kiszűrve. Szemei egyből elködösültek, arcvonásai is megváltoztak. Meg se mukkanva néztem vissza rá. Arcomról leolvasható volt a rettegés és a kétségbeesés. Fogalmam sem volt mi folyik itt. Arról sem, hogy Shawn mibe kevert. Miért mindig velem történik meg minden rossz? Miért?
A nagy gondolkodásomban, már csak azt vettem észre, hogy könnyek áztatják el arcom. -Nyugii, cica. Kegyelmes leszek hozzád. Egy ideig. - mondta ördögien elmosolyodva.-Na, de gyere- mondta miközben felállt. Miután én is sikeresen feltápászkodtam kezével közre fogta csuklóm, így menekvésem nem volt. Az utolsó remény is kihunyt szememből, szomorúan és csupa negatív érzelemmel mentem utána. 

_______________

Már egy ideje bolyongtunk az erdőben , mikor is egy utat pillantottam meg , ahol egy fekete Audi parkolt.

-Csak nem a maffiához van szerencsém- kezdtem el viccelődni , de bár ne tettem volna. A fiú sötét kék íriszeit rám emelte, arca csupa komorságot tükrözött.

-Eltaláltad-

-Jézusom - csúszott ki számon. Az ijedtség újabb hulláma tört rám és kezdtem bepánikolni. A szívem eszeveszettül dübörgött és elkezdtem szédülni. Látásom egyre csak homályosult. Éreztem , ahogy testem elernyed és elnyel a sötétség.

                      ______________

Egy ismeretlen helyen ébredtem fel. Fekvő helyem eléggé kényelmetlen  volt. A helységet egy halványan égő lámpa világította meg. Szinte semmi se volt bent. Ablakok se voltak. Az első kérdés ami megfogalmazódott bennem , az , hogy hol a francban vagyok? 

Mielőtt bármit is tehettem volna, hirtelen kicsapódott az ajtó , amit a halovány fényben észre se vettem.
Szemem hunyorítva próbáltam ki venni a küszöbön álló alakot, aki szintén ismeretlen volt számomra.

-Csak, hogy felébredtél-szólalt meg mély, reszelős hangján, amitől még a szőr is felállt a hátamon.
Kecsesen lépkedett be a kis helyiségbe, az ajtót maga után becsukva.
Testemet betöltő meleg elillant , amitől elkezdtem még vacogni is.-Nem kell félned, én bántlak. Segíteni fogok, de ahhoz neked közre kell működnöd.- mondta az ágyhoz lépkedve, amire hanyagul ledobta magát. A bútor nyikorgása jelezte súlyosságát.

-Nem is ismerlek- hangom magabiztos és elszánt volt, amin nem csak én lepődtem meg.

-Nekem elég az, hogy Shawn egyik barátja vagy. Mellesleg úgy is tartozom neki. Lerovom adósságom, azzal , hogy kiviszlek innen, de ahhoz , mint már említettem , közre kell működnöd.-

-Mibe keveredett Shawn?- tettem fel kérdésem.

-Ez hosszú és nagyon bonyolult. Mellesleg neki kell elmondania. Mielőtt azt hinnéd hazudott az érzelmeiről. Tévedsz , ugyanis úgy szeret téged, mint soha senkit. Ha rólad beszélt arca vidámsággal teli volt. Örülök neki, hogy megtalált téged , még akkor is , ha ezzel az egésszel elbaszott mindent. - csak ültem magam elé meredve. Próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat. Boldog voltam, de még is oly szomorú.

-Közre működök- amint ezt kimondtam a srác arcán kaján mosoly jelent meg.