Érzelmek (S.M.) || ✓

2/24.

A hatalmas vörös színben pompázó ajtó kitárult előttem , és láttatni engedte a bentlévő nyüzsgő tömeget. A terem óriási volt. Mindenhol pincérek sürögtek-forogtak , miközben a nevetgélő emberek kezébe nyomtak egy-egy italt , vagy megkínálták őket a temérdek ínyencséggel. A plafonon egy csodaszép kristályos csillár éktelenkedett. A falak vajszínűre voltak festve , melyek mentén precíz, festett virágok jelentek meg egy-két helyen. A zene kellemesen jutott el fülemig , hogy belepje oda magát.

Ereimben dübörgött a vér , a pulzusom felszökött az egekbe. A temérdek stressztől , ami bennem tombolt ,  tenyerem izzadságcseppek tarkították.

-Menjünk be!- zökkentett ki bambulásomból apám érdes hangja.

Észre se vettem , hogy ennyire ellettem volna ragadtatva a látványtól.

-Oké- néztem rá bólintva, majd megindultam a halkan kopogó magassarkú cipőmben.

Az emberek egy pillanatra teljes áhítattal néztek rám. Talán feltűnnő lett volna a sötétkék egyberészesruha , mely rajtam feszült? Bárhogy is volt zavarba jöttem a sok szempártól , melyek rám szegeződtek.

-Erre- simította kezét derekamra apa , hogy terelgessen.

Két , jobban mondva három férfi felé tartottunk. Mind a hármukon látszott a jómódúság.

-Helló öreg fiú- nyújtotta kezét apám az őszülő hajú férfi felé, kinek komoly tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit sem. Homokán meglátszott az évek során kialakuló ránc. Szikrázóan kék szemeivel szinte feltudott volna nyársalni , de nem csak engem.

-Jó estét. Ki ez a bájos hölgyemény?- pillantott felém a nálam nem sokkal idősebb fiú.

Barna haja rendezetten pihengett fején , de ugyan egy kósza hajtincs homlokába hullt. Csokoládébarna szemeiből csupa jószándék sugárzott.

-Az egyik legkiemelkedőbb alkalmazottam- húzta ki magát büszkén apám. S arcán kaján vigyorral jelent meg.

A fiú végig vezette rajtam égető tekintetét , ami leginkább nem tetszett nekem , de nem szóltam semmit. Kedves mosolyt ejtettem felé , majd a harmadik úriemberre néztem , aki nem más volt , mint Will.

Tágra nyílt szemekkel néztem a vigyorgó fiút, aki rám kacsintott , majd kezemért nyúlt.

-Örülök, hogy újra látlak- lehelt csókot kézfejemre , de puha ajkai csak épp hogy érintették a vékony bőr felületet.

-Will?- suttogtam halkan a nevét. Nem szólt semmit csak ujját ajkára tapasztotta , hogy ne mondjak semmit. Összevont szemöldökkel meredtem rá, de mikor apámra mutatott egyből rájöttem, vagyis azt hittem.

-Mr. White , nem lenne gond , ha felkérném táncolni az alkalmazotját?-

A férfi vonakodva , de beleegyezett, majd figyelmét újból a két férfinak szentelte , akik figyelmesen figyelték a monológját. Nyilván újabb bizniszt fog ütni.

-Hogy kerülsz ide?- kérdeztem Will-t , mikor halló távolságon kívül kerültünk. Nem mondott semmit sem. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám , majd mindkét kezét csípőmre helyezte. Én is cselekedtem. Apró mancsaim széles vállára simítottam. A zene lassú volt , így annak ütemére kezdtünk el mi is ringatózni.

-Megmentlek hercegnő. Ezzel szeretném megköszönni , hogy kihoztad a húgomat. Ő mesélte el , hogy a szabadsága érdekében te , meg az a hatökör barátod, ennél a mocskos szemétládánál maradtatok. Egy ideig lelkiismeretfurdalás gyötört, így elhatároztam kihozlak titeket. Ám tervem keresztezte az , hogy csak te jöttél el. Információim alapján Shawn-nak is itt kéne lennie, de mint látom nincs.-

-Igen apám munkát sózott rá. Várj mi?!- vekonyitottam el hangom , amint rájöttem kiakartam szabadítani. -Te most komoly? Komolyan?- kérdeztem könnybelábadt szemekkel. Will nem mondott semmit , csak elmosolyodott.

-Jujj, köszönöm- húztam közelebb magam hoz egy ölelésig.

-Csigavér kislány. Nem a kezed kértem meg- tölt el magától kelletlenül.

-Azt is megtehetted volna- kacsintott rá.

-Shawn kiis nyírna érte- nevezte el magát.

-Oh...ne túlozz , max a kutyákkal etetne meg, ne, hogy bepiszkolja a kezét-

_______________

-Mondd el mégegyszer a tervet- fordított magával szembe Will.

A nagyház folyosóján voltunk , hogy ne hallja senki sem a mi kis titkos beszélgetésünket.

-Öhm... Megmondom apának kimegyek a mosdóba , ahol kimászom az ablakon és valahogy elkeveredek a kocsidig, ami valamelyik fánál parkol-

-Remek-

-Ugye tudod , hogy ez nagyon hülye terv? Több helyen is vérzik.

-Dehogy, ez remek terv.-

-Persze. Hogy mászok ki , ha nincs is ablak. Mellesleg szoknyában és tűsarkúban? Mivan , ha kitöröm a nyakam. Mellesleg , ha mégis kijutnék, honnan fogom felismerni a kocsid , és te hogy jutsz ki észrevétlenül? Szerinted nem fognak gyanút?-

-Oké , te csak ne pánikolj. Vonszold vissza a formás segged a terembe. Hidd el nem lesz semmi gond. -

-Ha mégis , akkor én foglak megetetni a kutyákkal- mondtam szúrós szemekkel nézve rá , amin ő csak egy jót szórakozott.

Shawn szemszögéből:

A fekete Audi-ban várakoztam szép csendben , míg a maffiózók épp kirabolni készültek a bankot. Láttam , ahogyan az ártatlan alkalmazottakat és állampolgárokat földre kényszerítik, miközben fenyegetően meresztik rájuk a fegyvereket.

Tombolt bennem a harag, és az , hogy nem tudtam ez ellen tenni az égvilágon semmit sem. Ezekhez a fickókhoz túl kevés voltam. Meg is szökhetek , de..... Várjunk csak. Megszökni, ez az. Itt a lehetőség arra , hogy megszabaduljak ezektől az elmebetegektől.

Előre néztem a hátsóülésből. A kulcs ott hevert a vezető ülésén. Ekkora mázlim még soha életemben nem volt.

Gondolkodás nélkül nyúltam a kulcsért , majd előre pattantam. Szívem olyannyira dobogott , hogy alig hallottam a körülöttem lévő hangokat. Jobban mondva a pisztoly elsütését követő zajt. Megállt a kezem és ijedten néztem ki az ablakon. Odabent nagy nyüzsgés keletkezett , mindenki futkosott amerre látott. Volt , aki neki vetette magát az ajtónak és dörömbölt persze kevés sikerrel , hiszen az zárva volt.

Nem foglalkozva a jelenéssel a kulcsot a helyére helyeztem , majd beizzítottam a motort. Az autó hangosan felbukott. Lábam a gázra és a fékre helyeztem , ezután pedig erőteljesen nyomtam a gázt , ahogy csak tudtam. A kocsi kereke hangos csikorgatást hallatott , ahogy megiramodott a járgány a vezetésem alatt.

Nem tudtam merre megyek , sőt nagyon azt sem , hogy mit cselekszem.

A szemem előtt csakis a szabadság lebegett. És persze Amy, aki eredetileg még mindig azon a nyamvadt bálon rohad , azzal a féreggel. Ha tudnám hol van ez a bizonyos rendezvény egyenesen oda tartanék , de nem tudom , így csak bolyongok az alig kivilágított utcákon , hátha ismét rám talál a szerencse , vagy nem.

Figyelmetlenségem miatt mikor átkeltem a kereszteződésen nem néztem körül. Halk dudaszót hallottam , de késő volt. Az autós nekem hajtott , ami által a járgány velem együtt kisodródott az útról egyenesen egy fának csapódva. Fülem sípolt, testem nem bírtam megmozdítani , szemeim lecsukódtak , és elnyelt a sötétség.