Érzelmek (S.M.) || ✓

<26>

Lassan húsz perce oldogattuk meg Shawnnal a feladatokat, de alig haladtunk, hiszen minden egyes megoldásomba belekötött. Ő szerinte ezt nem így kell megoldani, meg hibás az eredmény is, de miután megoldja az ő egyenlete szerint, tök ugyan az az eredmény jön ki. És ezzel csak az időt pazaroljuk.

-Ez sem jó- mutatott az egyik feladatra, amit két féle képpen is megoldottam hátha nem köt bele , de még így is. Fogalmam sincs mi baja lehet.

-Miért?! Shawn két féle képpen is megoldottam, és tök ugyan az, az eredmény jött ki - mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mire mindenki ránk figyelt. Még az egyik szervező is, aki korántsem tűnt valami kedvesnek. Inkább volt mogorva.

-Tán valami gond van?- kérdezte lábát levéve az asztalról.

-Nem uram - mondtam behúzott nyakkal hisz tökre páraztam ettől az alaktól.

-Szóval az nem jó. - kezdett bele újból Shawn, és úgy csinált mintha az előbb semmi sem történt volna. Azt hittem ott helyben fogom megfojtani őt a saját két kezemmel.

-Az úgy jó ahogy van, ha nem tetszik old meg egyedül a többi feladatot. Már elegem van , hogy belekötsz mindenbe- mondtam kiakadva. Shawn vállat vonva húzta magához közelebb a feladatsort. Szemforgatva dőltem hátra a székben, majd körbe néztem a teremben. Nick és Beth szép csendben oldogatták meg a feladatokat, majd szembe tűnt nekem , hogy Nick időközben lepillantgat az ölébe. Ezt nagyon furcsállottam , ezért rajtuk tartottam a szemem. Innen nem nagyon tudtam kivenni mi is lehet az ölében. De azt eltudtam képzelni , hogy csalnak, és nem is kicsit.

-Amy- szólított meg Shawn lágy hangon , de nem reagáltam rá, csak figyeltem a csaló csapatot. Nem igaz , hogy senki se vette őket észre, sőt még a szemfüles szervező sem. Mondjuk ő nem igen pillantgat körbe csak , ha nagy a hangzavar vagy a csend. -Amy-

-Mi az?- kaptam hirtelen fejem Shawn felé.

-Ezt nem értem. - mutatott az egyik feladatra, amihez csak egy mondatos szöveg tartozott.

-Szuper- jegyeztem meg egy nagy sóhaj közepette. Háromszor is elolvastam a szöveget , de őszintén én sem értettem. Több egyenlet is megfordult a fejemben , de egyik sem  volt jó.

-Na?- nézett rám kérdőn Shawn.

-Hát öhm...ezt én sem tudom. Kicsit zavaros. Lehetséges nincs is megoldása. - néztem össze szűkített szemekkel a feladatra.

-Mindjárt megkérdem- mondta Shawn mire én csak vállat vontam. -Öhm... elnézést szervező uraság-

-Jézusom- temettem arcom kezembe.

-El van nézve. - mondta komoran a férfi. Felnéztem kezem rejtekéből és egyenesen a férfira néztem. Mielőtt Shawn bármit is mondhatott volna meg szólaltam.

-Van olyan feladat aminek nincs megoldása?- tettem fel kérdésem, mire kicsit elgondolkodott a szervező, majd szemét végig futatta az előtte lévő lapon. Mikor végzett bólogatva megszólalt.

-Igen , de csak egy .- a teremben mindenki idegesen kezdte el keresni azt a feladatot amelyiknek nincs megoldása. Néhányan  kétségbeesetten emelték rám tekintetük, mire zavartan néztem vissza a feladatra amire rá írtam ,,Nincs megoldása.'' Miután ezzel végeztem, elkezdtem megoldogatni a többi feladatott, több kevesebb sikerrel.

Néha Shawn is segített , de csak akkor , ha szóltam neki. Tulajdonképpen, majd nem az egészet végig aludta. Látszott rajta , hogy igazán nem érdekli ez az egész.

           
                       _____________

A társaság nagy része vissza vonult a szobájába pihenni egyet. Én, Shawn, Nick és Beth csak sétálgattunk az udvarban. Amit már belepett a hó. Már lassan nagyon untam a telet, igazán jöhetne a tavasz. A madarak csiripelése, a virágok friss illata, és a lágy szellő, ami olykor belekap hajamba, ezzel összeborzolva azt.

-Hogy sikerült?- inézte hozzám a kérdést Nick.

-Jól- mondtam magam elé bámulva. Shawn nem mondott semmit, csak csendben hallgatta a beszélgetésünket.

-Annak örülök. Remélem nem fogtok kiesni, kár lenne a formás kis seggedért- mondta Nick, mire lehajtottam fejem , hogy elrejtsem egyre csak pirosodó arcom.

-Egy ideig még bent maradunk - szólalt meg komoran Shawn, mire rákaptam tekintetem.

Arckifejezéséből kitudtam venni , hogy kicsit sem tetszik neki Nick közeledése felém. Mielőtt folytathattuk volna ezt a kellemes beszélgetést, az egyik szervező utánunk kiabált. Mindenki értetlenül fordult hátra, és meredt az egyre csak közeledő férfi felé, aki felügyelt minket a teremben.

-Ti ketten- mutatott rám és Shawn-ra lihegve. Lehetséges , hogy átkutatta utánunk az egész épületet. Vagy lehet csak nem bírja a futást, amit nem is csodálok. Elvégre nem látszik rajta , hogy sportol valamit.-Gyertek velem-

-Miért?- kérdezte Shawn higgadtan rá nézve.

A férfi nem mondott semmit sem csak elindult előre. Nick és Beth kérdőn néztek ránk, mire csak vállat vontunk és elkezdtük követni a férfit.

-Nekem nem tetszik valami-jegyezte meg Shawn.

-Nyugi. Nekem sem- mondtam egy nagyot sóhajtva. 

Tíz perc séta után megérkeztünk egy nagy ajtóhoz, amin a szervező betesékelt minket. A helyiség nagyon tágas volt. A falak itt világos barnára voltak festve, és pár festmény éktelenkedett rajtuk. Jobban szemügyre véve a helyet rájöttem , hogy pár széken kivül semmi sem volt bent. Mellesleg, még ablakok sem voltak, pedig ráfért volna egy kis szellőztetést erre a helyre, hisz nagyon fülledt volt a levegő.

-Csak pár perc türelmet kérek, míg megérkezik a szervező, addig is foglaljátok el magatok- mondta a férfi, majd ezzel magunkra hagyott.

-Szuper. Most már össze vagyunk zárva- mondta Shawn, miközben idegesen járkált össze-vissza ami lassan már az őrületbe kergetett.

-Shawn nyugii- szólaltam meg, mire ő mérgesen nézett rám. Megszepenve bámultam vissza rá, majd inkább befogtam a szám, és elkezdtem nézni a szebbnél szebb festményeket, amik szintén porosak voltak.

Hirtelen kivágodott az ajtó, mire ijedten kaptam arra a fejem. A helyiségbe egy 30-as éveiben lévő elegáns nő tipegett be. Minden egyes mozdulatából elszántság, és magabiztosság tükröződött, ami kezdett megrémíteni.

-Szeretném ezt röviden lezárni , úgy , hogy csak figyeljetek. A fülembe jutott , hogy a mai versenyen csaltatok, amiért a szabály szerint kizárás jár. Tíz percetek van össze készülődni, és lemenni a ház elé, ahol a kis busz vár rátok.- közölte velünk a nő.

Shawn és én csak lefagyva bámultunk rá, mivel mindketőnket váratlanul érte.

-Mi..nem csaltunk. Ez baromság- mondtam egyre idegessebben. -Mellesleg, tud bizonyítékot mutatni?- szegeztem felé kérdésem, mire arckifejezésén valami átsuhant, majd újból érzelemmenteség jelent meg.

-Van rá két szemtanú, ami számomra elég- mondta, mire összeszorítottam állkapcsom.

-Ez akkor is igazságtalan- szállt vitába Shawn is, aki próbált higgadt maradni. Nyilván ő se szereti , ha alaptalanul megvádolják olyannal, amit nem is követett el.

-A szabály az szabály. Nincs vita. Innentől számolom a tíz percet úgy , hogy nyomás. -tárta ki az ajtót maga előtt, majd mutatta , hogy ideje távoznunk. Lassú léptekkel közelítettem meg a kijáratott, miután kiléptünk a hátunk mögött vágta be az ajtót.

-Ezt nem hiszem el- idegeskedett Shawn. Nem fogkalkozva vele, könnyekkel küszködve siettem a szoba felé. ,,Vajon ki ilyen gerinctelen , hogy ilyet állít?''-gondoltam.