Érzelmek (S.M.) || ✓

2/18.

A kihalt folyosón sétáltam a következő órára, de sajnos késésben voltam. A legfőbb gondom az volt nem tudtam hol lesz órám.

-Szia kislányom!- hallottam meg apám szokásos mély, rekedtes hangját. Régebben megnyugtató volt, de most inkább hatott hátborzongatónak.
Nagy levegőt véve hátra fordultam , hogy szembe nézhessek vele.

-Szia apa, ha szólíthatlak még így. Vagy inkább szólítsalak tanár úrnak, vagy  főnöknek?- kérdeztem, közben arcom fintorba torzult. Apa ajkát egy elismerő mosolyra húzta , majd közelebb lépve hozzám megérintette karomat.

-Még nem tudsz mindent. Szóval, nincs jogod ilyen hangnemben beszélni velem. Fogalmam sincs ki mit mesélt be neked, de...-

-Miért jöttél ide?- kérdeztem karom kirántva keze közül.

-Miattad- válaszolta. Igazság szerint meglepett , de nem hittem el neki.

-Hazudsz.- szűkítettem össze szemeim. -Egy bűnözőnek már nem tudok hinni- próbáltam erősnek mutatkozni , de bánatomra nem ment. Éreztem arcomon lefolyni sós könnyeim.

-De nem tettem semmi rosszat. Az igazat mondom Amy. - mondta mélyen a szemembe nézve. Arcán hirtelen suhant át valami. Talán bűntudat vagy szomorúság.

-Nagyon jól tudsz hazudni, mondták már? Sőt a születésemől fogva hazudtál nekem , anyának.-

-Én nem. Miért nem engeded végig mondani? - kérdezte idegesen.

-Azért , mert volt szerencsém eltölteni sok időt a maffiánál. Will. Ismerős ez a név? Igen , talán? Tudod az ő húgát tartod fogva, vagy lehet már ő se él. - szavaim csupa gúny , S megvetés volt. Apa összepréselve ajkait, hitetlenkedve nézett rám.

-Sajnálom.- csak ennyit tudott ki nyögni , semmi többet.

-Nem érsz a bocsánat kéréseddel semmit- mondtam , miközben újból megindultam a folyosón keresve a termet , ahol leszek.

                      ________________

-Szóval miattad jött?- kérdezett vissza Shawn. Elmeséltem neki apa és a köztünk lévő beszélgetést.

-Igen- mondtam hátra vetve magam az ágyán. Elhozott magához , mivel anya nincs itthon. Nekem meg semmi kedvem egyedül lenni, főleg, hogy apám bármikor betoppanhatott. -Vagyis ő ezt állítja- tettem hozzá.

-Lehet igazat mondott-

-Persze. Vagy egyenesen a szemembe hazudott. - mondtam , közben felültem az ágyon , és Shawn-t figyeltem , ahogy a házikat írta. -Nem tudtam , hogy ilyen szorgalmas vagy - jegyeztem meg elmosolyodva.

-Muszáj. Az életben még sokra szeretném vinni, ezért sokat kell tanulnom. - mondta rám emelve tekintetét, melyből elszántság sugárzott.

-Mi a nagy álmod?-

-A nagy álmom? Hát nem is tudom. Amióta beléptél az életembe nem gondoltam nagyon ezen. Talán az , hogy örökre velem lehess- mondta. Kezét arcomra vezette. Ajkaival pedig egyre csak közeledett felém , míg ajkamra nem tapadt. Kezeim dús , göndör hajába vezettem. Félre söpörve a felesleges dolgokat , a lábára ültem.

-Shawn. Anyáék...- jött be valaki a szobába nagy hévvel- hol vannak.- halkult el hangja.

Elszakadva egymástól az ajtóban álldigáló lányra esett tekintetem.
Kinek arca zavaros volt. Nyilván nem értette a helyzetet.

-Kopogni luxus?- kérdezte Shawn kínosan elnevetve magát.

-Nem hittem volna , hogy a bátyám újabb ribanccal fog mutatkozni itthon- háborodott fel a lány, majd kiviharzott.

Arcomról eltűnt a jókedv. Nagyon rosszul estek szavai.

-Hé...Amy nyugi. A húgom csak kicsit ideges. Nem gondolta komolyan amit mondott. - fordította maga felé arcom , hogy egy puszit nyomjon rá.

-Mindegy- mondtam kimászva az öléből.

-Aaliyah nagyon kedves és...-

-Shawn nem kell magyarázkodni. Nem haragszom , csak kicsit rosszul esett , hogy leribancozott. - mondtam egy halovány mosolyt küldve felé.

-Biztos?-

-Biztos- mondtam, majd lehunytam szemeim. Egy ideig elgondolkodtam a mai nap történteken. Apa hirtelen felbukkanásán , azon , hogy Nicole és Adam együtt vannak. Plusz Shawn húgán, aki így első látásra ellenséges volt velem szemben.