Érzelmek (S.M.) || ✓

2/1.

Abba hagyva a sírást kicsit jobban körülnéztem. Nem tartott sokáig, mivel csak egy kis szoba és egy előszoba volt. A kandallóhoz sétáltam, ami még mindig égett.

,,Szóval nem olyan rég ment el. Vagy lehet elment, de visszajött''-gondoltam.
Ennek a gondolatára szememben újra könny gyűlt, de ezúttal nem engedtem utat nekik.

Testemen hideg borzongás futott végig hirtelen , minek következtében a puha anyagot még szorosabban fogtam magam köré. Fogalmam sem volt mittévő legyek , hisz egyedül vagyok a nagy semmi közepén, ruha és egyéb dolgok nélkül. Shawn jó nagy hülyét csinált belőlem , amit soha se fogok megbocsáltani neki , még akkor sem , ha térden állva könyörög nekem, amit kétlek.

Nagy csend. Ezt hallottam, meg eme csendbe bele hasító telefoncsörgést. Erre felkaptam a fejem , majd elkezdtem a hang írányába menni , ami a szoba felől jött. Ahogy közeledtem egyre hangosabb lett.
A helyiségbe érve alaposan körül néztem hol lehet a zaj forrása. Egy kis idő után rájöttem , hogy valahol az ágynál van. Az előbb említett bútor felé mentem , majd körül vizsgáltam. Nem találtam sajnos, de még is hallottam. Hirtelen ötlettől vezérelve lehasaltam a hideg padlóra, ami nem mellesleg koszos volt. Amint érintkezett csupasz börőm a felülettel, hideg borzongás járta át testem minden szegletét.

Az ágy alá nézve megpillantottam a keresett tárgyat, ami ki világította a szűkös helyet. Jobb kezem a készülékért nyújtva, kezdtem el tapogatózni. Kezem rövidnek bizonyult, ezért hozzá préseltem magam az ágy oldalának, hogy jobban elérjem.

-Gyerünk. -nyüszögtem szemem össze szorítva. Mikor elértem a telefont egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkam. Kezem között szorongatva húztam ki , majd ülő helyzetbe helyezkedtem. Meg se nézve ki az , húztam el a felvevő gombot , majd fülemhez tartva bele szóltam.

-Haló?- hangom rekedtes és halk volt. Saját magam is megdöbbentem.

-Na végre- hallottam meg Shawn türelmetlen hangját , amitől elfogott a düh, és a gyűlölet. Indulataimat szabadjára engedve üvöltöttem bele a telefonba.

-Te szemétláda!- mielőtt meg szólalhatott volna, folytattam düh kitörésem. -Hogy tehetted ezt? Itt hagytál egyedül. A ruháimat is elvitted. Átvertél és kihasználtál, ennek mi értelme volt? Ha?-kérdeztem, miközben éreztem szememben a mardosó könnyeket , amik várták, hogy lefolyanak arcomon és eláztassák azt.

-Sajnálom, de nem volt más választásom. A ruháid nem vittem el, a kunyhó előtt hagytam. Nem tudtam ezt megtenni veled é-és nem akarom, hogy megtörténjen az veled, ami nem sokára bekövetkezik, ezért szólok , hogy öltözz fel, majd amilyen gyorsan csak tudsz húzz el onnan!- hangjából sajnálatot, és egyéb más lehangoló érzelmet véltem felfedezni, amitől kicsiny , érzékeny szívem megenyhült.

-Mi ez az egész?- kérdeztem el-el csukló hangon. Már - már a sírógörcs kerülgetett, annyira megijedtem.

-Ezt majd később megbeszéljük-miután ezt kimondta bontotta is a vonalat. Több kérdés keringet bennem megválaszolatlanul, ami lehet egy ideig így is fog maradni.
Feleszmélve a merengésből indultam ki a ruháimért.

______________

Pár percbe tellett csak elkészülni , ami nálam szinte rekord idő. Vastag bunda kabátomon összehúztam a cipzárt, majd kiléptem a nagy hidegben. Amerre néztem, semmi más sem volt , csak nagy fehérség. Amint a hideg levegő erősebben kezdett elfújni éreztem , ahogy vizes nadrágom combomra fagy. Nagyon fáztam , de ez érdekelt a legkevésbé.

Shawn tanácsára lábam kapkodva, villám gyorsasággal hagytam el a helyet. Habár még mindig fogalmam sincs mi lehet ez az egész. Talán belekeveredett valamibe és engem is magával rántott?

Minden egyes lépésnél megroppant a friss hó talpam alatt. Fogalmam sincs merre megyek. Sőt nagy valószínűséggel már rég el is tévedtem, ugyanis semmit sem láttam.
A lábnyomaim pedig eltakarták a frissen hulló hópelyhek.

A kezem és a lábam kezdett egyre jobban lefagyni. Semmi másra sem vágytam csak egy jó forró teára, meg egy meleg helyre. Arcom is kipirosodott, az orrom pedig jégcsappá vált , annyira lefagyott.
Egy idő után a távolból hangokat véltem felfedezni , amik felém tartottak. A hirtelen jött ijedtségtől megtorpantam és füleltem. Minnél jobban hallottam, annál jobban járta át testem a félelem. A szívem úgy verdeset, hogy azt hittem, majd kiugrik.

-Ott van!- kiáltotta egy mély, ismeretlen hang , mire elkezdtem futni amerre csak láttam. Az adneralin egyből átjárta a testem. Szívem eszeveszettül kezdett el kalapálni, levegő vételem rendezetlen lett, torkom és mellkasom egyre jobban kezdett el égetni és fájni. Könnyek gyűltek a szemembe, amik lefolytak arcomon, majd oda fagytak.
Csak rohantam eszeveszettül, nagyon megijedtem. Ráadásul kétségbe is voltam esve , de ilyen helyzetben ki ne lett volna?

Hó volt mindenhol , ami egy idő után kezdett egyre irritálóbb lenni.
Hallottam ahogy üldözőim futnak utánam és kiabálnak, hogy álljak meg.