Érzelmek (S.M.) || ✓

2/8.

Ben leállította az autó motorját , majd vigyorogva felém fordult.

-Megjöttünk- mondta ki a nyilvánvalót, amire még én is rá jöttem. Unott fejet vágva forgattam meg szemeim. Kezem a biztonság övre vezettem , amit nemes egyszerűséggel kikapcsoltam.

-Ha ezt az információt nem adod át , akkor hülyén halok meg- jegyeztem meg szarkasztikusan, miközben kikászálódtam a kocsiból.
A tavasz kellemesen meleg szellője , bele kapott így is kócos hajamba. Szemem lehunyva élveztem a szabadság pár másodpercét.
Olyan jó volt újból a szabadban lenni , szabadon mozogni.

-Nem akarom megzavarni ezt a szép pillanatott , de jobb, ha bemegyünk. Még a végén valaki meglát és beköp minket, ami által.....- befejezetlenül hagyva mondatát, meg  rázta  fejét, ezáltal pedig elszabadultak, kusza hajtincsei.

-Tudom mit akartál mondani- hajtottam le fejem szomorúan. Arcomról eltűnt minden jó kedv, S helyébe, elkeseredés lépett.

-Ne lógasd az orrod, inkább gyere be. Emily biztos valami finommal vár minket. - hangjából ki lehetett venni izgatottságát , amit egyáltalán nem értettem. Lehet azért ilyen , mert kíváncsi , hogy jövünk ki a barátnőjével? Vagy is Emilyvel?

-Megyek - feleltem egy nagy sóhaj kíséretében, majd elkezdtem követni őt a házba. Útközben szembe tűnt hátul egy virágos kert. Tele különböző egzotikus virággal, mik eltérő színekben pompáztak, ezzel különleges hatást gyakorolva az emberre. -Nagyon szép kertetek van- szólaltam meg bámészkolódásom után.

-Nem az én érdemem. Ezt mind az asszonyé, ha ő nem lenne már rég éhen pusztultam volna. Jah és Amy. Emily nem olyan, mint a többi lány. Kicsit eltérő , mivel hát egy fajta betegségben szenvedett. - mondta. Szemeit elködősítette ez a szomorú emlék S arcáról is eltűnt egy időre a jókedv.

-Inkább menjünk be- mosolyogtam bátorítóan , az elszontyolodott fiúra, aki egy szó nélkül lépett be , szerény hajkékába. -Ez gyönyörű-nyögtem ki végül belépve a házba , ami hatalmas volt és egyszerű. A falak gondosan fehérre és szürkére voltak festve , míg néhol egy-két növény koronázta meg az összhangot.

-Köszi-

-A mi házunk ehhez képest elveszik. - mondtam , közben pedig elkezdtem körbe sétálni , hogy jobban szemügyre vegyek mindent.

-Sziasztok!- hallottam meg egy vékony , élet vidám hangot, ami csak is Emily-hez tartozhat.

-Szia- fordultam felé egy hatalmas mosollyal arcomon. Mikor megpillantottam egy időre lefagytam. Egyik szeme kék volt míg a másik csoki barna. Fejére egy kendő szerűség volt tekerve. Fekete kinyulott pólója , csak úgy logót vékony teste körül. Talán , ha 35-40 kg-t nyomhatott testsúlya. -Én Amy vagyok...- kezdtem el a bemutatkozásom , amibe ő bele is vágott.

-Tudom ki vagy. Amy White , Shawn első igaz szerelme. Fhu...nagyon sokat hallottam rólad. A fiúk mondták már , hogy szép vagy , de , hogy ennyire. - kezdett el lelkesen beszélni, mire csak megszeppenve néztem vissza rá, idő közben tekintetemmel Ben-t kerestem , aki a falnak dőlve bámulta nagy csodálattal barátnőjét. Tényleg nagyon szeretheti. Biztos borzalmas volt átvészelni azt az időszakot, mikor Emily beteg volt. Habár most sincs valami jó bőrben. -Mikor fogtok össze házasodni? Oh...lehetek az egyik koszorúslány? Vagy esetleg , ha lesznek gyerekeitek az egyiknek lehetek a keresztanyukája?- kérdezte , a boldogságtól tágra nyílt szemekkel. Arcáról csak úgy sugárzott a jókedv.

-Tessék?- kérdeztem elfojtott hangon , mire Ben-ből kitört a röhögés.-Milyen házasság? Még csak 17 éves vagyok.-

-De majd egyszer eljön. Majd Shawn megkéri a kezed és boldogan éltek sok kicsi gyerekkel.- áradozott elképzeléséről a jövőmmel kapcsolatban.

-Öhm...talán , majd egyszer , de gyereket semmiképpen sem szeretnék.-

-Kár, pedig biztos jó anya lennél. Shawn , pedig jó apa. Ti ketten egy csodás párt alkottok.- mondta mosolyogva.

-Mi nem vagyunk együtt- mondtam kínosan elnevetve magam. Ez a helyzet kezdett egyre bizarabb lenni.

-Kihagytad, hogy MÉG nem vagytok együtt, de Shawn-t ismerve ez meg fog változni. Hamarabb , mint hinnéd. - kacsintott rám sokat mondóan , az apró termetű lány.

-Attól félek én is- mondtam idegesen harapdálva alsó ajkam, oly annyira , hogy az már fájt.