Érzelmek (S.M.) || ✓

<24>

,,-Szerintem te szeretnéd befogni a szám - mondta, miközben ajkaival  felém közeledett. Hirtelen jött közelségétől a pulzusom az egekbe szökött, és a levegő vételem is egyenletlen lett.''

A tekintetem a gyönyörű barna szeme, és a telt ajkai között cikázott. Mielőtt bármi is történhetett volna, zavartan elkaptam tekintetem.

-Izé...én most szerintem..- kezdtem, miközben felpattantam az ágyról.-...e-elmegyek tusolni. -dadogtam, szabályosan kerülve tekintetét. Nem akartam bele nézni szemébe , hogy ismét elveszek bennük. Nem akartam látni, csókolni való telt ajkát, ami arra késztett veszítsem el fejem, és tapaszam rá sajátom.

-Ne segítsek? - zökkentett ki gondolataimból Shawn játékos hanglejtése.

-A-azt hiszem meg leszek egyedül is - mondtam, miközben megköszörültem torkom, ugyanis a mondat vége felé nagy gombóc keletkezett torkomban.

-Hát...nem hinném. Tuti sok kanos fiú járkál most a közelben csak , azért , hogy rád rontson fürdés közben - tekitetemből eltűnt a zavar, és helyébe düh ült ki arcomra.

-Persze. Csak is rám kíváncsiak nem?- kérdeztem rá förmedve. Shawn mintha csak ezt a reakcióm várta volna, elkezdett hangosan röhögni.

Annyira szórakoztatta arckifejezésem , hogy hanyatt dőlve az ágyon, szórakozott rajtam továbbra is.-Úgy utállak- szűrtem ki fogaim közt indulatosan. Idegesen lépkedtem a börőndömhöz, amiből kivettem a törölközőm. Egy rövidnadrágot és egy nagy szürke pólót kezem ügyébe véve, lépdeltem ki a szobából.

Nagy ügyetlenségemre neki ütköztem egy kemény mellkasnak. Elveszítve egyensúlyom, majd nem hátra estem.  Ekkor egy erős kar derekamnál megragadva  magához rántott és úgy is tartott.

A hirtelen jött cselekményektől csak lefagyva álltam. Fel se tudtam fogni mi is van.

-Szerencséd, hogy elkaptalak- hallottam meg Nick mély dörmögő hangját.

-Öhm..-kezdtem, miközben eltoltam magamtól. -Kösz , hogy elkaptál-mondtam, miközben zavartan kezdtem el a barna padlót bámulni.

-Nincs mit. - hangjából ki tudtam venni , hogy mosolyog.

Egy aprót bólintva kezdtem el utamat a fürdőszobáig, amit legalább fél órán át kerestem, mire megtaláltam.

                         ______________

A zuhanyzás nagyon jól esett. A jó meleg víz lemosta rólam a sok feszültséget.

Felfrissülve, és nyugodt állapotban sétáltam vissza a szobába, ahol Shawn az ágyon fekve buzult bele telefonjába.

Arckifejezése nem volt vidám, inkább komor volt, mintha valami nagyon fontos dologról csevegne valakivel.
Az ajtót magam után halkan becsukva sétáltam a börőndömhöz, amire ledobtam a koszos ruhákat.

-Lenyugodtál?- hallottam meg rekedtes hangját. A hirtelen megszólalásától kissé megijedtem. Lassan rá emelve tekintetem megállapítottam , hogy még mindig a telefonjába bámult.

-Kiszórakoztad magad?- kérdeztem vissza, mire halványan elmosolyodott.

-Ugye tudod nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni?- kérdésén csak megforgattam szemeim.

-Te is kérdéssel válaszoltál. Akkor én miért ne tehetném?-

-Nyertél- mondta, miközben letéve telefonját, rám nézett barna szemeivel. Arcán látszódtak a fáradtság jelei. Nem csodálom, hisz kb. 1 órán át bámulhatta telefonja kijelzőjét, mellesleg lassan este 11 óra.
Meg se szólalva batyogtam az ágyhoz. Odébb lökdösve Shawn-t, helyezkedtem el az ágy bal oldali részén.- Többször lehetnél rám mérges. Ugyanis nagyon cuki vagy ilyenkor - nem foglalkozva előbbi mondatával, oldalamra fordultam, és próbáltam elaludni, amit ő nem igen hagyott, mivel egy folytában járatta azt a nagy pofáját. - Ha egyszer lesz gyerekem úgy fogom hívni, mint téged. Természetesen csak akkor , ha lány lesz, de nem fogom engedni így elkényeztetni őt, mint téged anyukád. Körülbelül egy foci csapatnyi kisgyereket szeretnék, mivel nagyon imádom őket. Olyan édesek, és szeretni valóak, de ahhoz , hogy ez megvalósuljon egy csodálatos lányt kéne találnom. Olyat, aki kedves , ki meri kimondani amit gondol , csinos és....és szeretne engem teljes szívéből. -Shawn felé fordulva megpillantottam , hogy egy könnycsepp gördül le arcán. ,,Most komoly sír?''-gondoltam.

-Te sírsz?- kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Nem hittem volna , hogy ennyitől elérzékenyülne.

-Nem - adta egyszerű válaszát, amin önkéntelenül is elmosolyodtam.

-Én is szeretnék gyereket egyszer majd, de...de én egy kislányt és egy kisfiút. - mondtam elgondolkodva. Shawn rám emelte könnyes tekintetét, amitől még én is elérzékenyültem. Még így is olyan tökéletesen csodálatos.

-Szeretlek- mondta ki váratlanul azt az egy szót, ami számomra sokat jelent. A pulzusom felemelkedett és szememben könny gyűlt, amik  nem törtek utat maguknak , hogy eláztassák arcom.