Érzelmek (S.M.) || ✓

2/12.

-És megtiszelt minket jelenlétével az ifjú házaspár- tapsolt elismerően Ben, ahogy beléptünk a konyhába. Fehér arcom elkezdte felvenni a paradicsomhoz hasonló színt. Shawn mellettem jókedvűen felkacagott , majd átkarolva vállam magához húzott.

-Az még messze van- jelentette ki Shawn , mire egyetértően elkezdtem bólogatni.

-Baj van!- rontott be idegesen a helységbe Emily. A törékeny lány gyorsan kapkodva a levegőt lépett elénk. Kezében pedig a telefonját szorongatva. Arcán meglátszódtak az ijedtség és az idegesség jelei. Eltérő színű , gyönyörű szemeiből apró könnycseppek folytak, amik lefolyva arcán  eláztatták fehér pólóját.
Bent egyre nagyobb lett a feszültség.  Éreztem, ahogy Shawn szíve is egyre hevesebben kalimpál, miközben kihagy egy- két ütemet.

-Mi történt?- lépett Ben védelmezően barátnőjéhez.

-É-é-n.. sajnálom Amy. Nagyon megkedveltelek, de inkább a családom védem meg , mint téged. Őszintén sajnálom. - mondta szinte már zokogva , ami által én sem bírtam tovább , szabadjára engedtem könnyeim.

-Mit csináltál?- kérdezte Shawn, aki próbált kedvesnek tűnni, de hangjából kihallatszódott a düh.

Emily válasz helyett barátja kezébe nyomta a telefont, aki elolvasva az üzenetet sajnálkozóan nézett mind kettőnkre.

-Will tudja , hogy itt vagytok. Megfenyegette Emily-t , ha nem árulja el a tartózkodási helyeteket akkor.....- szegény nem tudta befejezni mondandóját, ugyanis Shawn mérgesen neki rontott a betegeskedő lánynak , akinek arcára kiült a rémület.

-Hogy tehetted ezt?! És én még bíztam is benned!- ordította Shawn, Emily arcába. Ben a barátját a vállánál fogva ki rángatta a konyhából. Gondolom elbeszélgetni vele.

Nem tudtam felfogni a hallottakat és látottakat. Lehetséges sokkos állapotba kerültem. A fejem csak egyre elnehezedett , míg gondolatok ezrei cikáztak össze-vissza elmémben.

-Tényleg nagyon sajnálom-

-Már tök mindegy- vontam meg vállam, majd kisétáltam a nappaliba. Nem bírtam tovább vele ott maradni. Még nem történt velem ilyen, hogy ok nélkül valaki hátba szúr.

-Mennünk kell. Most!- jött velem szembe idegesen Shawn.

-Már is?- kérdeztem össze szűkített szemekkel. Válasz helyett egy apró bólintást kaptam.
Ezután a karomnál fogva fel kísért az emeletre. -Hé. Nincsenek hosszú lábaim. - mondtam, közben kínomban elnevettem magam. Shawn , csak rosszalló pillantást vetett felém , és berontott a szobába. -Nem értem miért vagyok ilyen fontos neki. - húztam el szám , miközben erősen gondolkodtam.

-A szád helyett járhatna a kezed is- szólt be morcosan  , mire mérgesen néztem rá. De igaza volt. A csacsogással csak pazaroltam a drága időnket, ami még fogytán is volt.

                      _______________

-Kösd be magad- utasított Shawn. Egy aprót bólintva tettem amit mondott. Nem akartam , felhúzni az agyát , így is eléggé ki volt szegény. Rossz volt így látni őt , de jelenleg nem tehettem semmit se.

Tekintetem Ben-re és Emily-re vezettem, akik egymást ölelgetve néztek ránk. Ők is ugyan úgy aggódtak , ahogy mi.
Egy apró mosolyt küldtem feléjük , majd intettem egyet.

-Hova megyünk?-

-Nem tudom - mondta , ami számomra nem volt valami biztató.

Reagálni se volt időm . A kocsi hangos kerek csikorgással elindult. Shawn csak, úgy adta neki a gázt , mintha az élete múlna rajta.

Hátam az ülésnek préseltem , miközben megszeppenve bámultam a mellettünk egyre gyorsabban elhaladó tájat, ami oly gyönyörűnek és csendesnek bizonyult.

-Még a végén lecsuknak minket gyors hajtásért- mondtam elfojtott hangon.

-Annyi baj legyen-

-Ezek aztán a megnyugtató szavak- forgattam meg szemeim, mire Shawn jó szórakozottan elnevette magát. -Nagyon vicces-

-Egy hotelbe megyünk , de csak egy éjszakára. Ja, és telefonálni is kell anyukádnak , hogy nem mész haza. Anyud én elintézem nem kell aggódnod- vetett rám egy meg nyugtató pillantást , majd újból az útra szegezte tekintetét.

-Bár lenne minden olyan mint volt- tűnödtem el , talán túl hangosan is.

-Akkor nem lennénk együtt- mondta , eközben egyik kezét elvéve a kormányról megkereste az enyim , majd össze kulcsolta kezeink.
Míg az övé meleg volt , addig az enyém hideg és nyirkos. Nem is csodálom. Nagyon ideges voltam. Attól, hogy mi lesz, ha ránk találnak.

Igaz az , hogy mikor az ember jól érzi magát , akkor bekövetkeznek a rosszabbnál rosszabb dolgok.

-Akkor is normális életet akarok élni. Minden hajsza nélkül. Veled- emeltem rá barna íriszeim, amikből a szeretet és egyéb más érzelem sugárzott.

-A normális élet az olyan unalmas- mondta ajkát egy féloldalas mosolyra húzva. Legszívesebben vállon ütöttem volna, de akkor nagy valószínűséggel az árokban kötünk ki. Az meg nem lett volna valami jó.

-De legalább nem lehet bele fáradni. Nem jár annyi veszéllyel. És stb...- mondtam fejem ingatva. Shawn vigyorogva megrázta fejét , logikus észjárásomon.