Érzelmek (S.M.) || ✓

2/5.

Szeretlek, bármi is történjék.-

Shawn szemszögéből:

Láttam kipirult arcán , hogy fél, és ez mind az én hibám. Én jutattam el ide , az ördög kezébe , de nem tehettem mást , akkor nem. Ellenben most sem cselekedhetek az ő ügyében. Még egy darabig muszáj itt maradnia, hogy , ha kicsit kiképzik őt okosabb és erősebb lesz , ez pedig csak segíti a dolgomat.

-Shawn, minden rendben lesz- tette kezét vállamra Chris. Ő a csapat egyik tagja , aki régi barátom. Chris mondta meg hol fogom megtalálni Amy-t. Benne őszintén megbíztam, az orrára kötöttem , ne engedje , hogy bárki bántsa Amy-t , mivel ismerem a bandát és Amy vonásait is , ami sok férfinak az agyát elcsavarná, főleg az enyimet.

-Annyira tehetetlen vagyok. Mégis milyen ember az , ki élete szerelmét ilyen mocskok közé jutattja?- kérdeztem felháborodottan, miközben saját magamat szidtam. A fáradtságtól sajgó fejem a hideg kocsi ablakának döntöttem. Figyeltem ahogy a sötét tájak elsuhannak mellettünk , ahogy hasítunk a csendes éjszakában.

-Nem tehettél mást . Ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. - nyugtatgatott barátom, de hangja eléggé nyugtalan volt és titkolozó.

-Volt más is, de ahhoz túl gyáva voltam- emlékeztettem őt a másik lehetőségre, ami az életembe került volna.

-Shawn, kérlek ne rágódj már ezen. Inkább gondolkozz a terveden. -

-Már meg van a tervem , csak ki kell várnom vele a legmegfelelőbb időt, ami még sokára lesz. - mondtam , miközben gondterhelten sóhajtottam egyet.

-Nyugi. Minden meg fog oldódni , és tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Bármiről is legyen szó.-

-Kösz haver- mondtam , miközben tekintetem továbbra se szakítottam el a gyönyörű és oly nyugodt tájról.

                     ______________

Belépve a szobámba egyből ágyam felé vettem az irányt, de mielőtt bármit is tehettem volna, hirtelen kivágott az ajtó , ami nagy puffanás kíséretében csapódott a falnak.

-Hol voltál ennyi ideig?- hallottam meg anyám dühvel telt hangját. Számat összepréselve fordultam felé. Szemei szinte már a vérben forogtak , oly szinten mérges volt.

-Az az én dolgom. Már felnőtt vagyok úgy , hogy azt csinálok amit csak akarok- mondtam egy vállrándítás kíséretében.

-Na ide figyelj , amíg az én hazámban vagy és az én pénzemből tömöd tele az agyad és járkálsz el minden hova , addig én parancsolok- az egész ház az ő hangjától zengett , szerencse, hogy a húgom nincs itthon. Két hetes kiránduláson van, ha jól tudom.

-Értem- mondtam egyetértően. Nem tudtam ellenszegülni vele, mivel hullafáradt voltam , és semmi másra sem vágytam csak egy kiadós alvásra.

Amy szemszögéből:

A hely, ahol felébredtem sötét volt és hűvős. Mínusz fokok lehettek. Minden testrészem elkezdett vacogni , főleg , hogy egy pólóban és egy nadrágban voltam , ami nem igazán segített.
Nem tudom , hogy kerültem ide, az utolsó emlékem az volt , hogy valaki fejbe vágott valamivel, aztán eszméletem vesztettem.

Felkecmeregve a hideg és kemény padlóról , kezdtem el tapogatózni. Kezem , mikor összetalálkozott a fallal kissé megijedtem, ugyanis váratlanul ért. Valami nyálkás, ragacsos dolog lehetett felkenve rá , ami egész undorítónak tűnt így.

Arcom fintorba torzulva kezdtem el tovább tapogatózni, míg kezem meg nem találta a kapcsolót.

-Gyerünk. Egy kettő....- és már kapcsoltam is fel a villanyt. A helység hirtelen világosságba borult, mire szemem önkéntelenül is összeszorítottam, majd lassan kinyitottam , de még így is csak hunyorítva tudtam kémlelni.
Egy raktár szerűségben lehettem. Különös zacskók voltak polcokra felrakosgatva, amikre meg furcsa jelek voltak vésve vagy lehet írás jel volt.

Tekintetem hirtelen a falra vándorolt , amin vörös folyadék díszelgett. -Úristen- kaptam kezem a szám elé szinte már a sírás határán állva. ''Találj ki az életben maradásért,, volt felírva.

Pánikolva tekintetem körbe, hátha ez csak egy rossz vicc, vagy lehet ez is csak egy rossz álom.

Szívem nagyokat dobbant , miközben a levegőt nehézkesen vettem. Hirtelen a hideg helyett nagyon melegem lett. Valószínűleg a vérnyomásom is fekszökkent az egekbe. A tenyerem elkezdett izzadni az idegességtől.
Nagyon feszült voltam és tanácstalan.
,,Lehet itt a vég?''-gondoltam.