Érzelmek (S.M.) || ✓

2/4.

Hanyatfekve bámultam csendben a plafont, miközben gondolatok ezrei cikáztak fejemben.

Nem tudtam kinek higyek. Shawn egyik , úgy mond barátjának, vagy a fogvatartómnak. Az egyik azt állítja Shawn szeret, a másik meg azt , hogy nem.

Rémes már csak a gondolata is annak , hogy csak játszadozott velem. Olyan valóságosnak tűnt minden, és épp ez az, hogy csak tűnt.

A merengésemből az éppen nyikorogva nyíló ajtó zökkentett ki.
Ijedten ültem fel a kényelmetlen ágyon , miközben tekintetem a látogatóm felé vezettem , ki nem más volt mint.

-Shawn?- hangom bizonytalan és rekedtes volt. Szemeim tányér nagyságúra nyíltak a meglepetségtől, amit ő okozott. Nem tudtam hinni a saját két szememnek , hogy itt van, teljes élet nagyságban.
Haja kuszán állt feje tetején , arca pedig  kipirult volt, nagy valószínűséggel futhatott , csak az a  kérdés miért?

-Amy....- ejtette ki suttogva , telt ajkai közt nevemet. Hangjától akaratom ellenére remegtem meg egész testemben. Szívem hevesebben vert a kelleténél, a levegőt pedig egyre szaporábban vettem. Szemeim könnybe lábadtak az örömtől és a szomorúságtól.

-H-hogy kerülsz ide?- kérdeztem , hangom a szavak kiejtésekor el-el akadt a sírástól.
Shawn közelebb lépve hozzám , kezdett el beszélni.

-Érted jöttem - jelentette ki magabiztosan , arckifejezése hirtelen gúnyossá változott. Arcáról le lehetett olvasni a csupa rossz akaratott. Szememből eltűnt minden bánat és boldogság , helyébe ijedtség lépett.

Riadtan ültem fel ágyamon , a takarót  kezeim közt szorongatva.

-Csak egy rossz álom volt- nyugtatgattam magam , miközben pulzusom már az egekben volt.
Miután valamennyire lenyugodtam vissza dőltem az ágyba , de ezúttal szemeim nyitva tartottam , ne , hogy elaludjak még egyszer.

Nem értettem , miért álmodtam vele és főleg azt nem , hogy miért ilyet. Tekintete csupa gúny és gyűlölet volt , mintha kitölték volna belőle az emberiséget. Szép szemei, pedig kissé elsötéltültek és bosszú vagy sugárzott belőle, csak remélni tudtam , hogy a valóságban semmi gond sincs vele.
Lehet marna a bűntudat vagy nem is érdekli , hanem bulizik és egymás után fekszik le a kurváival.
Lassan már napok óta vagyok itt. Eddig még nem nagyon történt semmi , azon kívül , hogy moslékot kapok , amit nem vagyok hajlandó megenni , így testem egyre jobban gyengül , akár csak a lelkem.
Egyre jobban elhagy a remény. Már kezdem elfogadni , hogy itt ezen a mocskos helyen fog elillani belőlem az élet. Lassan semminek se látom értelmét főleg nem annak, hogy kijutok innen.

-Szia , szépségem- hallottam meg fogvatartóm hangját , ami még most is irritáló volt számomra. Nem néztem rá , úgy csináltam , mintha ott sem lenne. - Ma telefonálgattam Shawnnal. Azt mondta engedjelek el és cserébe mindent meg tesz nekem. -ennél  a mondatánál egy ördögi kacaj hagyta el száját. Léptei bezengték a helységet, amik egyre csak felém tartottak , de még se mertem moccani , csak hallgattam őt. -Ugye milyen vicces? Szegény nincs tisztában a szabályokkal, aki ide bekerül csak egy módon juthat ki , még hozzá holtan- minden koncentrációm arra összpontosítottam, hogy vissza fojtsam feltörekvő könnyeim , mik már kínzóan mardosták szemem. - Sajnos , nem minden herceg menti meg a hercegnőjét a gonosztól. Tulajdonképpen terveim vannak veled. Ki fogunk képezni - szavai lassan jutottak el elmémig. Kifogunk képezni. Ez a két szó visszhangzott fejemben , míg ő elnem hagyta a szobát. Lehet mondott valami fontos információt , de nem hallottam semmit. Teljesen lefagyott az agy rendszerem és egyben a testem is. Nem tudtam épp ésszel sem gondolkodni , annyira kiakasztott.
Nem akarom , hogy kiképezzenek. Nem akarok olyan lenni , mint ők és legfőképpen nem akarok itt meg rohadni.

                      _______________

-Látogatód jött- szólt be egy hang a szobába , ami teljesen ismeretlenül csengett számomra. Az ajtó hirtelen ki nyitódott , amin Shawn lépett be, csak remélni tudtam , hogy ez nem egy álom.

Kezemmel bele csíptem karomba , mire kissé felszisszentem.

-Ez nem álom - nyögtem ki végül tágra nyílt szemekkel. Nem tudtam semmire se figyelni csak rá. Arcán megbánás hulláma söpört végig , miközben fekete farmerba bújtatott lábai az ágyhoz vitték őt.

-Sajnálom Amy- mondta rekedtes hangon. Fel kelve az ágyról vetettem magam karajaiba. Karjaim szorosan nyaka köré fogva húztam közelebb magamhoz.

Shawn vállai egyszer csak elkezdtek rázkodni, fejét nyakamba fúrta , miközben meleg könnyei bőrömre hullottak.

-Csak vigyél ki innen, kérlek. - mondtam a sírás határán állva. Az érzelmeim túlságosan elvarázsoltak ahhoz , hogy józanul tudjak gondolkodni. Csak is Shawn közelségére tudtam koncentrálni. Ahogy kusza hajtincsei bőrömet csiklandozák. Éreztem heves szívdobogását , miközben mellkasunk érintkezett, és erős karjait amik derekamnál fogva préseltek hozzá.

-Az nem fog menni. Ez nem ilyen könnyű. - mondta ki a szavakat, közben kicsit eltolt magától , hogy szemembe nézhessen. Szemei csillogtak és véraláfutásosak voltak a sírástól, arcát pedig könnyek hada árasztotta el.- Szeretlek, bármi is történjék.-