Érzelmek (S.M.) || ✓

<23>

Shawn keze hirtelen a csípőmről elkezdett felfelé haladni mire élesen szívtam be a levegőt. Reakciómon csak egy pimasz mosoly jelent meg arcán.

- Szerinted az a vörös hajú csaj szűz még?!- tette fel váratlan kérdését, mire nagyra nyílt szemekkel  bámultam rá.

-Tessék?!- kérdeztem elvékonyodott hangon, miközben mindkét szemöldököm felvontam.

-Ejnye, ejnye. Azt hitted meg csókollak mi?- kérdezte nevetve. Éreztem ahogy arcom egyre vörösebb lesz a szégyentől.

-Bunkó- mondtam dühösen rá nézve. Lehámoztam magamról kezeit, majd feltápászkodtam róla.

-Ugyan Amy. Mond ki , hogy vágysz a csókomra, az érintésemre, a közelségemre. -mondta csábos hangon, miközben az ágyról felkelt és közvetlen megállt előttem.

-Nem-mondtam határozott hangon.

-Hazudsz- suttogta.

-Nem-ismételtem meg válaszom , de ezen csak elmosolyodott.

-Alkut ajánlok. -nézett fúrta tekintetét az enyimbe.

-Nincs alku-

-Makacs vagy- állapította meg, miközben megrázta fejét. Épp hátat akartam fordítani neki és elmenni mikor is csuklóm elkapva magához rántott, és szoros ölelésbe vont. - Tudom , hogy bejövök neked, sőt már belém szerettél és ....- elhúzódva tőle közbe szóltam mondandójába.

-Rosszul tudod-

-Csókolj meg.- jelentette ki, mire a szívem egy nagyot dobbant és értetlenül meredtem rá.

-Összezavarsz-mondtam fejcsóválva.

-Te is- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében. Kezét végig vezette oldalamon, amibe beleborzongtam. -Imádom a reakciód-mondta, mire lehajtva fejem elpirultam.

-Shawn- szólaltam meg halkan. Tekintetem kíváncsi tekintetére vezettem.

-Ne játsz velem. Kérlek- mondtam szinte már könyörgő hangon. Hisz nem akarok csalódni. Nem akarok összetörni és napokig miatta buslakodni. Tudom jól neki aligha jelentek valamit , de benne is lehet annyi emberség , hogy ezt megértse.

-Én nem játszok-tűrt el egy hajtincset szabad kezével a fülem mögé. ,,Jó vicc''-gondoltam.

- Persze- mondtam megsértve. Kibontakoztam karjai közül, majd lehuppantam a rozoga ágyra, ami súlyom alatt elkezdett nyikorogni.

                       _____________

A nagy terembe várakoztunk, hogy kiosszák az első feladatokat. A terem tágas volt. Az egész helyiséget székek és padok töltötték meg. A falak ugyan úgy szürkére voltak festve, mint a mi szobánkban.

-Amy- hallottam meg Shawn hangját mellőlem. Nem reagáltam rá semmit, mivel még mindig haragszom rá. Tudomást sem szerezve róla bámészkolódtam tovább. -Ne már. Ne legyél ennyire  gyerekes. -mondta, miközben elnevette magát. Idegesen rá kaptam a tekintetem.

-Inkább az a gyerekes amit TE csinálsz-böktem mellkasára idegesen. Közben az egész helyiség az én hangomtól visszhangzott.
Mindenki ijedten és kíváncsiskodva kapta ránk tekintetét.

-Nem szóltam - mondta Shawn higgadtan. Próbálta eltakarni vigyorát , de nem sikerült neki, mire még mérgesebb lettem.

-Úgy utállak - szűrtem ki fogaim között, mire halkan elnevette magát.

-Aranyos vagy, mikor dühös vagy rám. -mondta felém se nézve.  Vettem egy mély levegőt, majd körbe néztem a társaságon. Beth egyenesen ölni tudott volna a tekintetével, úgy nézett rám, mint aki menten felnyársal. Nick tekintete nem árult el semmit, csak bámult rám, és a mellettem ülő fiúra üres tekintettel. A többieknek a nevét nem igen tudom, de ők csak kíváncsian néztek. ,,Ez se az én napom''-gondoltam.