Érzelmek (S.M.) || ✓

<9>

Kedd reggel, vagyis inkább hajnalok hajnalán arra keltem fel , hogy valaki elkezdett rázogatni a vállánál fogva.

-Már fent vagyok-szólaltam meg nyöszörögve. Miután szemem lassan kinyitottam meg jelent előttem Adam arca.  Mint aki szellemet látott úgy estem le az ágyról, amit egy nagy puffanás jelzett. A fiú csak elröhögte magát reakciómon. ,,Nagyon vicces''-gondoltam. -Mit keressel itt?!-förmedtem rá Adamre, aki kezét nyújtotta, amit azonnal elfogadtam. Könnyedén felhúzott a padlóról, majd elkezdett beszélni.

-Szóval, hát már este óta itt voltam, mivel apu átjött anyudhoz, és nem akart kettesben hagyni a húgommal, ezért kénytelen volt elhozni minket.-

-Értem -mondtam miután bólintottam. -De engem az érdekel miért vagy a szobámban?-kérdeztem kissé mérgesen. Leültem az ágyra onnan figyelve Adam-et.

-Hát.... A tegnapiról akartam veled beszélni -mondta feszengve. Tekintetét elvette rólam, és inkább leült mellém. Úgy érzem ez hosszú lesz.

-Igen?-

-Vigyázz Shawnnal. -mondta aggódva.

-De nem történt semmi csak ....csak volt egy alkunk és.....hát jah-mondtam össze - vissza beszélve.

-Eddig még nem történt , de majd fog-

-Shawn és én két külön ember vagyunk. Nem tartozunk össze. -mondtam miközben a fejemet ráztam.

-Hát Shawn idegessége nem erről árulkodott-mondta nevetve. Ráemeltem tekintetem.

-Ideges volt?-kérdeztem döbbenten. Mivel ez nem vall Shawnra. Igaz, nem ismerem annyira , de ez tényleg nem vall rá.

-Jah. Nem is kicsit. Eddig még nem láttam ilyennek. Amióta megérkeztél furán viselkedik. -

-Eddig is az volt nem?-kérdeztem mosolyogva. Ezen Adam nem mosolygott.

-Hadjuk.-

                       ______________

Mivel Adam itt aludt nálunk, ezért közösen mentünk suliba.

-Sziasztok!-mondta anya, miután kiszálltunk a jó meleg kocsiból. Akik a suli előtt voltak diákok jól megbámultak  minket. Tudom mi jön ki ebből. A pletyka.
Adammel az oldalamon sétáltam be a suliba, ahol megcsapot az iskola szaga és melege.

-Ugye tudod , hogy mi leszünk az új téma?-kérdeztem rá se nézve a srácra. Így nem láttam reakcióját.

-Ugye tudod, hogy nem érdekel?-kérdezte viccelődve, mire elmosolyodtam.

-Jogos. Na , de most elválnak útjaink -fordultam felé. Ő csak biccentve egyet indult el a másik irányba. ,,Hát ez letudva''-gondoltam. Lassú léptekkel róttam az iskola folyosóit míg nem a teremhez értem. Ahol az állítólagos történelem órám lesz.  Épp mentem volna be az ajtón, de figyelmetlen voltam, így egy kemény mellkasba ütköztem.

-Figyelj az orrod elé -vetette oda bunkón. Felénken ráemeltem tekintetem és..........