Érzelmek (S.M.) || ✓

<8>

Újra hétfő. A hét első napja, ami mindig nagyon lassan tellik el.
A padomnál ültem, és vártam melyik percben toppan be Shawn. Ugyanis nagy szerencsémre még nem volt itt. Ez furcsa volt számomra, hisz mindig előbb bent szokott lenni mint én.

Tegnap egész délután próbáltam elérni Nicole-t, kevés sikerrel. Ma reggel viszont dobott egy üzit , hogy még nem érzi jól magát , ezért nem jön be. Tömören ez azt jelenti borzalmas napom lesz, mivel Shawnnak kell jópofiznom.

Míg én a gondolataimba roskadva ültem és bámultam magam elé. Addig valaki mellém ült. Ezt csak akkor vettem észre mikor elkezdte bökdösni a vállamat.

-Hé-szólalt meg, mire lassan ráemeltem a tekintetem Adamre. Aki majd kicsattant a boldogságtól. Kék szemei fel-felcsillantak. Ajkát egy széles mosolyra húzta, így kirajzolódtak gödröcskéi. -Mizu húgi?-lökte meg játékosan  vállam, mire tágra nyílt szemekkel bámultam rá.

-Húgi?-ismételtem azt az egyszót ami leginkább zavart feltett kérdésében.

Fejembe meg annyi kérdés merült fel, amiket most legszívesebben feltettem volna neki , de jobbnak láttam meghallgatni mit mond .

-Jah. Szóval, akkor nem tudod-mondta inkább magának mint nekem. -Kínos- tette hozzá.

Próbáltam elkapni tekintetét , de nem sikerült.

-Mit nem tudok?!-kérdeztem kissé felháborodva.

Nem válaszolt a kérdésemre. Rám emelte világos kék szemeit amikből jelenleg nem tudtam kiolvasni semmit sem. Egyszer csak azt vettem észre , hogy közeledik arcomhoz, amire egy lágy puszit nyomott puha ajkával. A cselekedetétől éreztem , hogy kezdek elpirulni.

-Majd beszélünk -mondta, ezután pedig egyedül hagyott engem. A gondolataimba roskadva, ami nem tartott sokáig, hisz az ajtón belépett Shawn, aki csak a puszta megjelenésével elfeledtette velem a történteket.

Jobban megfigyelve arcát rájöttem nem aludhatott valami sokat. Szemei karikásak voltak a kialvatlanság miatt. Göndör hajtincsei össze-vissza álltak. Orcája pedig a hideg téli levegő miatt kipirosodott, de ez nem baj, hiszen ez olyan kisfiús kinézetet kölcsönzött neki.

Észre se vettem , hogy már egy ideje csak a hűlt helyét bámulom. Erre akkor jöttem rá mikoris a fülemhez hajolt.

-Legközelebb ennyire feltűnően ne stírölj-suttogta a fülembe, amitől libabőrös lettem, és kissé elpirultam.

-Én ...én nem is-dadogtam tekintetét kerülve.

Próbáltam hajammal eltakarni egyre vörösödő arcomat.

Shawn kínlódásom láttán csak elnevette magát, mire még jobban zavarba hozott. Mielőtt bármit is mondhattam volna belekezdett egy teljesen más témába.

-Majd délutan 6-ra legyél nálam, és ne ismétlem ne késs. Megértetted ?-kérdezte, mire csak egy aprót bólintottam. És ezzel a kettőnk közti beszélgetést le is zártuk.

  _____________

Már egy ideje itt állok Shawn háza előtt. Mindenem lefagyott ugyanis, bármennyire is rá akarom magam rá venni , hogy becsengessek, de nem ment.

Mikor a kezemet nyújtottam a  csengő felé hirtelen kinyitódott
az ajtó, amitől hátra léptem egyet. Ugyanis kisebb szívbajt kaptam.

Felnéztem, és a tekintetem találkozott az övével. Barna szeme az arcomat fürkészte, majd arckifejezésem láttán elmosolyodott.

-Bejössz? Vagy felőlem fagyoskodhatsz kint még egy jó félórát-mondta rekedtes hangon.

Én pedig magamban szitkozódtam. Hisz ezek szerint már egy ideje azt figyelte mit csinálok. Szóval tudta , hogy itt vagyok és toporzékolok , de nem jött le.

Gúnyosan néztem rá, majd lefagyott lábaim elkezdtek befelé vinni a jó meleg házba. Mikor beléptem egy tágas helyiség fogadott, ami lenyügözőtt.

-Hű...-mondtam, miközben próbáltam jobban szemügyre venni, de ez persze nem valósult meg. Shawn csuklómat elkapva vonszolt fel a szobájába. Ahova félve léptem be. Ugyanis bármit eltudtam róla képzelni. Körbe néztem a szobájában ami szintén tágas volt. Az íróasztalon vázlatok hada sorakozott amiket nem tudtam meg nézni- Egyébként -fordultam felé. A falnak támaszkodva várta szavaimat- miért is vagyok én itt?!-kérdeztem, mire féloldalas mosolyra húzta száját.

-Ezt kérdezd magadtól - lökte el magát a faltól, miközben felém haladt.

A hirtelen közelségétől a pulzusom az egekbe szökött és még a levegőt is nehézkesen vettem. Hasamban pedig elkezdtek röpdösni azok a bizonyos pillangók. Az arcomat kezei közé vette és várta a reakciómat, ami annyiból állt , hogy még jobban zavarba jöttem, és ajkam kissé elnyílt.

Vártam Shawn további lépéseit, de nem csinált semmit, csak álltunk egyhelyben egymást bámulva. Látszott rajta , hogy meg van döbbenve, mivel nem húzódtam el.

Fogalmam se volt , hogy mit kéne tennem, de ezen nem kellett sokat gondolkodnom ugyanis hirtelen kivágódott az ajtó.

-Shawn...-hallottam meg Adam hangját . Shawn ellökött magától és a fiúra nézett. Aki nem értette ezt a helyzetet. -Akkor ezért volt itt ekkora csend. Ti-mutatott ránk - mit csináltatok?- én csak a háttérben maradva figyeltem a cselekvéseket.

-Semmit-mondta Shawn szűkszavúan, hangjából nem lehetett kivenni semmi érzelmet.

Fogtam magam és Adam mellett kiviharzottam. Minnél hamarabb elakartam hagyni a ház öt méteres körzetét.