Érzelmek (S.M.) || ✓

2/9.

-Ez itt a te szobád lesz. - nyitott be az egyik üres helyiségbe Ben.

-Hűha ..- nyögtem ki elképedve. Egy hatalmas szoba tárult elém , aminek falai két színben pompázott. Kékben és lilában.Két gyönyörű és vadonatúj szekrény sor tűndökölt az ajtóval szemben, S volt bent még egy hatalmas ágy , ami gondosan be volt vetve.- Ez is gyönyörű. - biccentettem felé elismerően-Büszke lehetsz , ilyen barátnő mellett. -

-Az egyszer biztos- mondta , miközben arcán egy aprócska mosoly bújt meg.
A beszélgetésünket telefonjának idegesítő csengő hangja zavarta meg , ami szinte betöltötte az egész folyosót , a szobával együtt. Ben farmerjának mélyébe csúsztatta egyik kezét , hogy kitudja halászni készülékét. Miután ez megvalósult , elhúzva a felvevő gombot füléhez emelte. -Hal....- kezdte el , de valószínűleg a túl oldalon lévő illető elkezdett beszélni. -Várj Shawn. Én megmagyarázom. Ne, hogy ide gye...re-

-Mi az?- néztem kérdőn Ben nyugtalan arcára.

-Shawn ide jön, még ma- mondta , miközben mély levegőt vett , amit lassan fújt ki.

-De azt mondtad , azzal feltűnést keltene nem? Vagy rosszul emlékszem?- kezdtem el merengeni kérdéseimen.

-Hagyjuk, majd lesz , ami lesz. - legyintett egyet , ezzel ejtve a témát.

-Bár minden olyan lenne, mint rég- mondtam ki hangosan gondolataim.

-Akkor nem ismertünk volna meg téged- vezette érdes kezét, törékeny vállamra.

-Igaz.- ejtettem felé egy kedves mosolyt.

                      ______________

Riadtan keltem ki menedéket nyújtó, meleg ágyamból, az éjszaka folyamán. Ugyan is lentről nagy lármát hallottam meg, ami nagyon nyugtalanító volt számomra.
Mezítelen lábam bele bújtattam , rózsaszín mamuszba , amit még Emily adott nekem a délután folyamán.
Rá véve magán elkezdtem az ajtóhoz sétálni , amit nemes egyszerűséggel ki is nyitottam , majd ki léptem a halolványan megvilágított folyosóra.
A ricsaj egyre hangosabb kezdett lenni, ahogy haladtam a lépcső felé. Mikor elértem megpillantottam két személyt , akik egymás előtt állva veszekedtek.

-Csak is Amy miatt jöttem- hallottam meg egy ismerős hangot , ami nem másé lehet , mint....

-Shawn?- szólaltam meg kérdőn a fiúra szegezve könnyes tekintetem.
Hangom halk volt , de még is bezengte a helységet, ahol az iménti ricsaj elhalkult.

Shawn lassan emelte rám barna szempárját , majd mikor megpillantott , mélyen bele nézett szemembe. Amiben az öröm és a csalódottság keveredett össze.
Örültem , hogy láthatom, viszont borzalmasan nagyot csalódtam benne , még akkor is, ha most miattam van itt.

-Magatokra hagylak titeket- mondta Ben , közben tekintete kettőnk közt cikázott.

-Nincs beszélni valóm vele- jelentettem ki magabiztosan , miközben elnéztem Shawn-ról, kinek arcán zavarodotság jelent meg.

-Amy- szólított meg Shawn lágy hangon , amitől szívem kissé megenyhült. Annyira gyűlölöm , hogy csak egyetlen szavával kibékít engem.

-Vissza megyek aludni. Jó éjt - miután ezt elmotyogtam, meg sem várva reakciójukat ballagtam a szobába.
Lassan botorkáltam el a sötétben, az ágyig , amire hanyagul dobtam le magam.

Bensőm újból átjárta, a kellemes érzés , amit csak is ő tud kiváltani belőlem.

Fejemben gondolatok ezrei cikáztak össze-vissza, amik egyre jobban kezdtek az idegeimre menni.

-Figyelj én nagyon sajnálom, amik történtek veled- hallottam meg Shawn hangját , aki kopogás nélkül tolakodott be a szobába.

-Nem vagyok rád kíváncsi- motyogtam a másik oldalamra fordulva, ezzel hátat fordítva neki.

Hallottam ahogy kellemesen elneveti magát , majd kopogó léptekkel közeledik felém.

Minden egyes lépésnél, szívem kihagyott egy ütemet, s légvételem is rendezetlen lett.

-Akkor is bocsánatot kérek. Tudom , ezzel nem hozok helyre semmit sem, de tudnod kell, mostantól az ég világon mindent megfogok érted tenni, ha akarod , ha nem. - mondandója , közben éreztem , ahogy elterül mellettem, majd éreztem kezét, ahogy lassan vezeti csípőmre.

-Shawn. Ne csináld ezt.- hangom szinte már könyörgő volt. Bár , hogy is próbáltam ellen állni neki egyszerűen nem ment. Túlságosan is sok érzelem köt hozzá.

-Nem értem miről beszélsz- mondta , miközben jól szórakozottan elnevette magát.

-Az isten szerelméért , ezzel mit akarsz elérni?-

-Azt , hogy az enyém legyél. Figyelj Amy , nélküled már nem tudnék élni. Nagyon fontos vagy számomra- kezdett bele hosszú monológjába, mire megfordultam karjában , hogy a szemébe nézhessek, amit a sötét ellenére nem igen láttam jól.

-Te is fontos vagy számomra, de...nem tudom , hogy helyes ez így ? Mármint nem tudom , hogy bízhatok -e még benned. Mindenem oda adtam neked , de te mégis hátba szúrtál.- mondtam ki azt , ami leginkább nyomta piciny szívem.

Éreztem , ahogy szemembe sós könnyek gyűlnek , amik utat törve maguknak lefolytnak arcomon , ezzel eláztatva azt.

-Ne sírj - miután ezt kimondta kezét csípőmről arcomra vezette , hogy letörölje, még friss könnyeim. -Most már mindig itt leszek és nem hagylak cserben. - mondta ki igaznak tűnő szavait. Ennek a gondolatára kicsit el is mosolyodtam,  és eszembe jutott mit is mondott Emily délelőtt.

-Nem akarok gyereket- mondtam ki egy idő után. Shawn először kínosan elnevette magát , majd értetlenül megszólalt.

-Tessék? Ez most, hogy jön ide?-

-Emily mondott nekem sok mindent, és megemlítette a gyereket is. Úgy , hogy gondoltam csak szólok nem szeretnék gyereket. - mondtam még szélesebb mosolyra húzva ajkam.

-Kár, pedig egy foci csapatnyi kicsi virgonc kölyköt szeretnék. -

-Ezt az álmod most romba döntöm. - mondtam , miközben halkan elkezdtem kuncogni.

Shawn kihasználva az alkalmat közre fogta nagy kezeivel  arcom , majd ajkát enyimre tapasztotta. Alig tudtam felfogni mi is történik éppen, ezért kicsit hezitálva , de viszonoztam heves csókját.

Shawn ajkaimtól elválva , nyakhajlatom kezdte el apró csókokkal ostromolni , amivel halk sóhajokat váltott ki belőlem.
Shawn büszkén mosolyodott el reakciómon, amit csak is ő váltott ki belőlem.