Érzelmek (S.M.) || ✓

<2>

-Légy jó!-mondta anya, miközben éppen kiszálltam a kocsiból.

-Én mindig az vagyok-mondtam mosolyogva, s becsaptam magam mögött a kocsi ajtót.

Anya intett egyet, majd elhajtott a kocsival ezzel egyedül hagyva engem , hogy szembe nézzek a történésekkel amik oda bent fognak várni rám.

Nyugtatásképpen vettem egy mély levegőt , amit szép lassan kifújtam. Ez egy kicsit segített , de nem sokat. Szép kimért lassú léptekkel sétáltam a suli ajtajához. Minden lépésemnél ropogott az a kevéske kis hó a talpam allatt. Igaz, hogy nagyon hideg a tél és nem szeretem annyira , de attól még nagyon szép évszak azt meg kell hagyni. Olyan nyugodt és békés. Bármeddig bámulnám olyan csodálatos. Természetesen nem kint , mert hát tuti jégcsapokkal lennék teli. Inkább odabent a jó meleg házban. Időközben oda értem az ajtóhoz. A kezemet szép lassan emeltem rá a kilincsre és már kezdtem lenyomni, mikor is az hirtelen kicsapódott . Így én az egyensúlyomat elveszítve estem a hátsómra, ami elkezdett nagyon sajogni. Szitkozódva keltem fel a hideg és sáros betonról. Éreztem , hogy a hátsóm tiszta víz lett. Lehetséges holnapra felfogok fázni , de ez engem nem zavarna sőt örülnék is és meghálálnám az illetőnek is aki nekem vágta az ajtót.

Próbáltam letisztogatni magamról a sarat miközben mentem be. De bárcsak az orrom elé figyeltem volna , de nem tettem ezáltal neki ütköztem valakinek. Riadtan néztem fel a személyre aki éppen hátra fordult és jó alaposan szemügyre vett engem ami nagyon is zavart , de őt nem hiszem , hogy érdekelte ez.

-B-bocs- mondtam kissé dadogva. majd lehajtotott fejjel kikerültem őt , hogy bemenjek a jó meleg iskolába,
ahol éppenséggel nagy ricsaj fogadott. Csodálkozva néztem körül hiszen a diákok kisebb csoportokba szerveződve beszélgettek és zajongtak. A lábam mintha gyökeret növesztett volna nem tudtam meg mozdulni.

,,Hogy fogok én ide beilleszkedni?''-gondoltam.

Bátorságot vettem magamon majd elkezdtem keresni a tantermet ahol az első órám lesz. Már 5 perce sétálgattam össze-vissza a nagy iskolában, de nem jutottam semmire. Gondolkodtam egy kicsit azon , hogy kérek valakitől egy kis segítséget.

Lehetséges , hogy átfutott a tekintetem a termen csak nem vettem észre ? Most komolyan ilyen szerencsétlen lennék ?

Miközben magamat szidtam megint neki ütköztem valakinek aki mormogva fordult felém. Egy nagyot nyeltem, majd egy lépést hátra léptem. Hiszen az illető nem éppenséggel lehet jókedvében.

Mikor megpillantottam gyönyörű szemeit minden lassított felvétel kezdett lenni. Az ajkaim kissé elnyiltak és csodálkozva néztem a srácra, akinek egy göndör barna tincs a szemébe logót amitől még csodásabb lett a látvány. Telt ajkait szólásra nyitotta, amit kár volt, hiszen elrontotta a szép összképemet róla.

-Figyelj az orrod elé-mondta a srác, és hát ebből az egy mondatból nem kedvesség hangzott az tuti.

Összerezzenve kaptam el a tekintetemet róla , majd elmotyogtam egy ,,bocs'' félét és tovább mentem.

,,Szuper Amy már most megutáltatod magadat valakivel. Csak így tovább''- gondoltam.

Egy kicsit elszomorodtam és kétségbe is voltam esve mivel , hogy fognak fogadni az új osztálytársaim? Kedvesek lesznek vagy bunkók?

★★★★★

10 perc után megelégeltem a keresgélést, ezért leszólítottam egy kedvesnek tűnő lányt, aki tényleg nagyon kedves és aranyos volt, mellesleg mint kiderült ő is az új osztálytársam lesz. Azt mondta már mindenki izgatottan várt amióta bejelentették , hogy új diák érkezik a gimibe. Hát mit ne mondjak picit megkönnyebbültem. Mikor megmondta merre menjek mintha rakétából lőttek volna ki, úgy tűntem el onnan és vettem az írányt a tanterem felé, ami tárva nyitva volt.