Érzelmek (S.M.) || ✓

<25>

,,-Szeretlek- mondta ki váratlanul azt az egy szót ami számomra sokat jelent. A pulzusom felemelkedett és szememben könny gyűlt amik  nem törtek utat maguknak , hogy eláztassák arcom.''

-Mi van?!- kérdeztem még mindig sokkos állapotban. Shawn, mint aki csak most jött rá mit is mondott az előbb,  rázta meg fejét. Mikor újból rám pillantott, a szomorúság eltűnt arcáró,l és helyébe üresség lépett.

-Semmi. Felejtsd el, amit mondtam, hisz baromság.- arcáról jobb kezével letörölte a könnyeket, majd felpattanva az ágyról ment ki a szobából.

Még mindig nem tudtam felfogni a történteket és a hallottakat sem. Teljesen lesokolódtam, hisz Shawn azt mondta szeret.

Nem törődve azzal , hogy pizsamában vagyok keltem ki az ágyból és  viharzottam ki mezítláb a szobából, Shawn után. Mikor ki léptem a folyosóra sehol sem láttam őt. Elindultam a konyha felé hátha ott lesz.

A helységben csend honolt. Egy árva lélek sem volt bent.

Idegesen fújtatatva egyet indultam vissza, hiszen potyára jöttem el idáig , de nem adtam fel ,tovább kerestem őt. Megnéztem minden helyet ahol lehetett volna , de nem volt. Több, mint fél óra Shawn vadászat után feladtam, és vissza batyogtam a szobába.  Megtorpanva az ajtó előtt mély és lágy nevezéseket hallottam meg. Az agyam ezerrel katogott és csak remélni tudtam ez nem az amire gondolok.

Hevesen dobogó szívvel, és remegő kezekkel nyúltam a kilincsért, amit villám gyorsasággal nyomtam le, és rontottam be a szobába. Tekintetem először az ágyon fekvő szőke hajú lányon akadt meg, majd megpillantottam Shawn-t. Aki az ágy mellett ült  szeszes italt tartva bal kezében.

Elképedve bámultam a két részegnek tűnő fiatalra. Akik miután észre vettek elnémultak.

-Itt meg mi folyik?-  kérdeztem, miközben hangom kissé meg remegett. Shawn hanyagul legyintett egyet. Telt ajkait pedig szólásra nyitotta.

-Szórakozunk. - felelte rekedtes hangon. Megforgatva szemeim sétáltam az ágyhoz. Mindketten érdeklődve figyelték minden egyes mozdulatomat. Csípőre tett kézzel néztem le Shawn-ra.

-Kérem- mondtam parancsoló hangnemben. Jobb kezem felé nyújtva.

-Nem - mondta megrázva fejét.

-De!- szűkítettem össze szemeim.

-Nem!- mondta, miközben állta tekintetem. 

-De!-

-Nem!-

-De!- mielőtt Shawn rá vághatta volna a ,,nem''  szót az ágyon fekvő szőke hajú lány mocorogni kezdett.

-Én azt hiszem megyek. Nincs szükségem egy ilyen gyerekes veszekedésre. - intézte felénk szavait. Egyikőnk sem szentelt nagy figyelmet rá,  csak néztünk egymás szemébe. Hallottam ahogy a lány felkel az ágyról, majd elcsoszogva az ajtóhoz kinyitja azt.

-Kösz - mondta Shawn elfordítva fejét.

-Mit?- kérdeztem értetlenül.

-Azt , hogy elküldted Mia-t vagy kit-

-Áhh...remek, még a nevét se jegyezted meg- mondtam elnevetve magam.

-Nem mondtad ki- szólalt meg egy kis idő után Shawn.

-Beszélj úgy , hogy én is értsem. - kezem elvéve csípőmről telepedtem le mellé.

-Azt , hogy szeretsz- fordította felém szomorúan fejét.

-Én...-kezdtem el , de nem tudtam mit mondani, hisz fogalmam sincs mit érzek iránta. - Sajnálom. - nyögtem ki végül azt az egy szót, amivel egyáltalán nem oldottam meg semmit. Shawn lemondóan nézett rá kezében lévő szeszes italt, majd bele kortyolt.

-Értem -

                         _____________

Másnap reggel a padlón feküdve keltem fel. Minden egyes végtagom sajgott a kényelmetlen fekvő helyemtől.  Fogalmam sem volt , hogy aludtam el. Az utolsó emlékem Shawn szomorú arckifejezése volt utána lehetséges elnyomott az álom.

Felkeltem a hideg padlóról amin egész este szunyokáltam.

Körbe pillantva a szobában meg bizonyosodtam róla Shawn nincs itt.

-Szuper- mormogtam az orrom alatt. Reggeli rossz kedvemet az ajtónyitódása zavarta meg. Ijedten kaptam a hang irányába a fejem.

-Nick?- néztem csodálkozva a küszöbön álló fiúra.

-Ez a nevem. - mondta széles mosolyra húzva száját.

-Úgy...értem mit keresel itt?- mondtam zavartan. A fiú csak elmosolyodott azon , hogy zavarba hozott cselekedetével.

-Csak jöttem szólni , hogy 10 perc múlva kezdődik a második forduló- mondta, mire én hiper szuper gyorsasággal kezdtem el keresgélni a ruháim.

-Shawn miért nem szólt? Vagy miért nem keltett fel?- tettem fel idegesen kérdéseim idegesen futkározva ide-ody.  -Ezért még kinyírom- szűrtem ki fogaim között dühösen.