Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

8. fejezet

Ezt nem hiszem el! Komolyan mondom a főnök tudat alatt is ellenem dolgozik! Az első merénylete az volt, hogy felvette ezt a szerencsétlen, de miért kellett pont hozzám igazítania a beosztását?!

Ezzel a kérdéssel nyitottam be az irodájába és foglaltam helyet abban a jól ismert székben. Emlékszem, pár éve itt izzadtam teli az irodát, miközben arról kellett mesélnem, miért szeretnék itt dolgozni, és miért kellene engem felvennie. Azt hittem elájulok, mikor olyan keresztkérdéseket tett fel, aminek a felét nem értettem, de valahogy mégis sikerült olyan választ adnom neki, amit elfogadhatónak vélt, és így fel tudott venni a munkára.

- Nem én találtam ezt ki. - mutatott a munkaidő beosztásra, ,ami véletlenül ott volt közvetlenül előtte. - Minho kérte, hogy így csináljam meg. - és természetesen mivel ő itt az atyaúristen, rögtön úgy kellett táncolni, ahogy fütyül. - Gondoltam, mivel te mutattad meg neki a dolgokat, így nem lesz gond..

- De hát kereskedelmin végzett! - vágtam vissza kissé talán hangosan. - Nem is kellett volna segítenem neki!

- Byul, attól még, hogy van egy végzettséged, még nem biztos, hogy mindent úgy tudsz alkalmazni, ahogy azt lenyomták a torkodon. Minho-nak bármennyire is jól megy a szakma, szüksége volt egy kis bemutatásra, hogy nálunk miként mennek a dolgok. - nem volt értelme vitába szállnom azzal az emberrel, akit azóta, hogy itt dolgozok nem láttam idegesnek. Történhetett bármi, ő olyan higgadtsággal és figyelemmel oldotta meg a gondot, amilyet még sosem láttam. Én már attól is ideges leszek, hogy kihagyok zárás után egy csíkot felmosás közben, nem hinném, hogy ép ésszel bírnék vezetni egy vállalatot, miközben semmi sem tudja felnyomni a pulzusom száz fölé.

Mikor elhaladtam a sorok között, hogy megkereshessem a kipakolásra váró dobozokat feltűnt, hogy Minho is épp arra tart. Nem hagyhattam szó nélkül ezt a dolgot, így mellé léptem, és anélkül, hogy megvártam volna, míg észrevesz, elkezdtem vele flegmán beszélgetni.

- Muszájból idegesítesz?

- Most épp mit csináltam főnök? - például így hívsz.

- Miért akartad, hogy az én munkarendemhez igazítsa a tiédet? - szemmel látható volt a meglepődöttsége. Biztos azt hitte, a főnök nem fogja kiadni ezt a kis megbeszélésüket, ő pedig sunyiban megúszhatja.

- Nem akartam sajátot, és a te neved esett a számra. - felelte könnyedén. Épp úgy, ahogy egy hazugság ki tud csusszanni azon a szájon, ami most úgy mosolyog rám, akár egy prédára lecsapó vad.

Hátráltam pár lépést, majd keresztbe fontam a karom, és azon gondolkodtam, vajon érdemes e folytatni vele ezt a kilátástalan vitát, vagy tudok e olyat szólni, amire nem vág rá azonnal valamit. Túlságosan természetes neki az, hogy dől a hülyeség belőle.

- Nézd, azt hiszem, még mindig neheztelsz rám, pedig mondtam, hogy nem én drogoztalak be. Ha kell megszerzem a kamera felvételeit is, hogy el hidd. Én csak láttam, hogy ez történt, és mivel nem voltam beszámítható, így kihasználtam.

- Ettől most jobban kellene éreznem magam? - nevettem fel, ám nem tetszett, hogy a mosolya továbbra is ott csüngött az arcán.

- Nem jobb volt velem, mint azzal a vén pacákkal?

- Ezzel azt akarod mondani, hogy oltári szerencsém volt veled? - vontam fel szemöldököm, és egy gúnyosan megvető pillantással végignéztem rajta, hátha észreveszi magát, bár nem értem, miért várok tőle ekkora csodákat.

- Pontosan. - jelentette ki a nem meglepő szót. Szinte nem is várhattam volna mást. - Nem így van?

- Ne szállj el magadtól. - különben is, ha olyan jó lett volna, akkor nincs az a drog, amitől elfelejteném azt is, hogy megtörtént.

- Én legalább figyeltem rád, mikor összeraktam, hogy szűz vagy. - kissé lefagytam, mikor meghallottam ezt a  szót. Idegesen kapkodtam jobbra-balra a fejem felmérve, hogy ki hallhatja még ezt a kellemetlenségbe forduló párbeszédet. - Gondolj bele, reggel a saját lábadon tudtál elmenni, az pedig azt bizonyítja, hogy visszafogta magam érted.

- Köszi szépen! - veregettem meg vállát, a kellő iróniát kihangsúlyozva a mondandómból, majd dühösen elhaladtam mellette, hogy nekiláthassak a munkámnak, ami így is tizenöt perccel tovább fog tartani.

---------------

- Ha engem kérdezel lehet, hogy bűntudata van. - nem akartam túlságosan elpoénkodni a dolgot, de mikor elmondtam Laya-nak az egész történetet onnantól kezdve, hogy összefutottam Minho-val mikor még nem vették fel, és utána kimondott egy ilyet, visszaköptem a vizet a poharamba, majd fulladozva tettem le azt az asztalra.  

- Ha hallottad volna, amiket só szerint mondott, nem gondolnád ezt.

- Nézd, minden pasi hülye. - megrántottam a vállam, és kitártam a kezem, gondolatban elmondva egy nagy áment.

- Hé! - nézett ránk dühösen Seo, aki a nappali közepén játszott épp a kirakott legóval. Azt hittük nem hall, és a hangerőre is figyeltünk, hogy ne legyen hangos, most mégis szikrákat szóró szemekkel állt barátnőm elé. - Nincs káromkodás, a végén még eltanulom! Kérem a fejed! - Laya felém nézett, mire én megingattam a fejem, és mintha nem is lennék itt, oldalra kezdtem tekintgetni addig, amíg segélykérően engem bámult.

Lehajtotta fejét Seo-hoz, hogy a lány kényelmesen elérje. Ujjával megpöckölte Laya homlokát, aki azonnal odakapta a kezét, persze csak a vicc kedvéért, elvégre nem tud akkorát ütni, még ha körömmel csinálja is, hogy az fájjon.

- Elnézést, több ilyen nem fordul elő. - kért bocsánatot a sértett személytől, akinek arca rögtön felvidult, majd úgy indult vissza a szőnyeg felé, hogy tovább játszhasson, ám ekkor lábai keresztezték egymás útját, ő pedig beborult a karosszék mögé

Rögtön odafutottam, és felemeltem a földről, hogy letehessem a kanapéra. Mivel ilyenkor nem tudok semmit se tenni, így csak betakartam a felgurgatott pléddel, mi pedig kiültünk a konyhába ahonnan, ha felébred, pont látni fogjuk, mikor felül.

- Ezek gyakoriak? - utalt az ájulására, mire megráztam a fejem. Tudom, hogy ez az én hibám elvégre, ha tudnék neki gyógyszert venni, akkor le lehetne ezeket csökkenteni, ami hatalmas előny lenne számára, de jelenleg olyan drágák, hogy nem engedhetem meg magunknak ezt a kiadást, még ha az egészségéről van is szó. - Te, hogy vagy?

- Tökéletesen. - hazudtam egy félszeg mosollyal, hogy leakadjon a témáról. Általában - persze, ha olyan kedve van, és hajlandó engedni - nem szokta feszegetni azt, amiről látja, hogy most nincs kedvem beszélni, és szerencsére ez a pillanat most olyan volt.

- Visszatérve a pasidra. - rögtön köhintettem egyet a megnevezés miatt, ám őt ez cseppet sem érdekelte, onnan folytatta, ahol félbeszakítottam. - Általában nem tudják rendesen kifejezni magukat, mert ők nem olyanok, mint mi, hogy leülünk, és megbeszéljük. Lehet, azért akaszkodik így rád, mert azt akarja elérni, hogy megbocsáss neki. Attól még, hogy bulikba jár, részege nőket dug, és kihasználja, hogy jól néz ki, még lehet rendes.

- Te melyik bolygón élsz? - nevettem fel várva, hogy viszonozza, de ő inkább azzal a fejével nézett rám, amivel akkor szokott, mikor egy komoly témát akarok elviccelni. Ilyenkor mindig olyan érzés jön rám, mintha megsérteném azáltal, hogy nem akarok hinni neki, de ez szerintem természetes. Van egy állítása, amit én cáfolok az általam birtokolt ismeretek alapján. Azonban az is lehet, hogy csak ezzel akarom elnyomni a tényt, hogy ha belegondolnék, akkor belátnám a lány igazát.